A szabadság ára #2
[Az első részt mindenképpen olvasd el, mert csak akkor fogod érteni ezt a blogot.]
Az előző részben arról beszéltem, hogy feladjuk a szabadságunkat a munkáért, ma pedig arról írok, hogy feladtam a munkát a szabadságomért. (Igaz egyenlőre még csak egy napra.)
A lényeg, hogy óriási belső frusztrációt okozott az, hogy a gyönyörű befagyott Balatont csak képekről látom és nem a saját szememmel… ezért az elmúlt 3 munkanapban megnyomtam a munkát, túlóráztam. Ma pedig élveztem a gyümölcsét, tehát élményeket gyűjtöttem -6 és -9 fokban ☺
Get Gábor Szántai’s stories in your inbox
Join Medium for free to get updates from this writer.
Íme pár kép kedvcsinálónak, hogy miért érdemes újragondolni a kötelezettségeket:
Élveztem. Élveztem a csendet, az egyedüllétet, a mostot, a pillanatot, a tájat még a hideget is, annak ellenére, hogy néha már alig éreztem a testrészeimet 7 réteg ruha ellenére 😀 de inkább ilyen problémáim legyenek, minthogy egy meleg irodában vágyakozzak Budapestről Balatonra 😉
És persze a munka sem állt ma le, de ma azzal foglalkoztam, amit imádok csinálni, szóval elkészült egy újabb videó a videókurzusomba ☺️ ezzel is közelebb kerülve az egyik célomhoz, hogy szabadon élhessek, dolgozhassak, alkothassak onnan, ahonnan én szeretnék ☺️
Hozd ki mindennapból a maximumot 😉
Ha tetszett az írásom, tapsolj nagyokat!
#gáborosan
Ismerj meg! ☺ Szántai Gábor — Bemutatkozás
