EOS konzultáció
A kapuk megnyílnak, ha kopogtatsz 2. rész (az előzőt mindenképpen olvasd el! Katt az aláhúzott szövegre!)
Már az is óriási meglepetés volt számomra, hogy a recepciós lányok mosolyogva kezet nyújtottak nekem. A mosoly is ritka, hát még a kéznyújtás. Teljesen lenyűgöztek és ekkor még csak kb. 5 másodperce voltam a helyiségben. Adatokat egyeztettünk, aztán a várószobában egy picit rákészültem a konzultációra. Izgultam. Nem szoktam mostanában, de most valahogy mégis. Pedig sem a kamerától, sem Sándortól nem félek. :D (ja igen, az egészet felvették, úgyhogy elérhető lesz az EOS app-on :))
Eljött az én időm, felmentem a konzultáció helyszínére. Nagyon kedves volt mindenki ott is. Sándorral kezet fogtunk és pár perccel később megkezdtük a konzultációt.
Kettő kérdéskörre kerestem a választ pénz és napi rutin. (Ebben a blogban nem térek ki a válaszaira, majd belinkelem videót.)
A pénz azért fontos, mert időnként kifolyik a kezeim közül, úgyhogy van még mit tanulnom, de szerencsére hasznos tippeket kaptam. A napi rutinra pedig két dolog miatt voltam kíváncsi, az első, hogy tudom, hogy nem bírja ő sem a monotonitást, a másik, hogy az ahogyan én csinálom az vajon jó-e. Össze akartam hasonlítani a kettő életvitelt. Hát itt aztán törtem a fejem.
Get Gábor Szántai’s stories in your inbox
Join Medium for free to get updates from this writer.
Végeredményben úgy gondolom, hogy az ahogyan én csinálom, az személy szerint nem rossz (a nem rossz kifejezést amúgy 2 éve kerülöm, mert a nem rossz kifejezést általában a jó szinonimájaként használják, ami szerintem alapvetően hibás gondolat. Miért használunk 2 negatív szót, egy pozitív értelmű szó helyett? (Ráadásul még az ujjlenyomatunk is kopik, mert több betű…de ide ez a szó a megfelelő) — gondolatmenet vége), vagyis az, hogy időnként képes vagyok rázakkanni a munkára és ezerrel nyomni, amíg befejezem az jó. Az is remek, hogy nem készítem ki a szervezetemet, viszont túl sokat alszom néha és ez főként azért van, mert reggel inkább kifogásokat találok miért forduljak vissza a másik oldalamra. Most már tudom, hogy ezen javítanom kell magam miatt. Szóval úgy érzem, hogy jó úton járok, de még rengeteget kell tanulnom és ez így is van rendjén.
A konzultáción megemlítettem, hogy készítek egy videókurzust (a sportnetworking keretében), amiben az embereknek segítek sikerélményt elérni az életükben a sporton keresztül. A konzultáció után az egyik ottani munkatárs érdeklődött is a leendő szolgáltatásom iránt, szóval sikerült egy újabb visszaigazolást szereznem, hogy érdemes a szenvedélyemmel foglalkoznom.
A konzultáció után egy másik munkatárs, pedig készített egy rövid interjút velem a konzultáción tapasztalt élményekről a DRC szobában. Úgy éreztem, hogy valójában mindig erre vágytam. Sikeres emberekkel beszélgetni, interjút és értéket adni. Gyerekkori vágyam volt ez és mindez megvalósult azáltal, hogy cselekszem. Mi lesz itt még a jövőben? :)
Szóval minden a legnagyobb rendben van. Imádom az életem és a lehetőségeket. Találd meg Te is a saját utad és élvezd!
Ha tetszett az írásom, tapsolj nagyokat!
#Gáborosan
