Az épületben számos vendéglátó egység található, ezért szerettem volna egy bejegyzést arról is, hogy egy étterem, bár vagy kávézó hogyan tud a környezetre való negatív hatások minimalizálására törekedni, mitől lesz fenntartható.
Törekedni kell az ételek a helyi forrásból való beszerzésére, szabadtartású illetve maradék étellel etetett állatok feldolgozására, csomagolásmentes anyagok beszerzésére, csökkenteni kell az ételfelesleg mennyiségét, nem használhatnak csomagolóanyagot, műanyag szemetet, illetve pálmaolaj készítményeket. De ezek csak az ételre vonatkozó kritériumok, a berendezést illetően is szükséges megtenni bizonyos lépéseket, mint az energiatakarékos és víztakarékos gépek használata, „zöld” bútorok és belsőépítészeti anyagok alkalmazása a térben, világítás energiatakarékos kialakítása.
Magyarországon például 7 kritériumnak kell megfelelni, hogy egy étterem megkaphassa a „zöld” címet.

1. Minimum 30 százalékban hazai alapanyagot kell használniuk.
Ezzel segítik a hazai termelőket, s csökkentik az ökológiai lábnyomukat, hiszen nem több száz vagy akár ezer kilométerről érkező termékekkel dolgoznak.

2. Nem használhatnak pálmaolajat.

3. Nem hasznáhatnak polisztirol csomagolóanyagot, vagyis nyikorgós, fehér habdobozt.

4. Legyen az étlapon legalább két vegetáriánus fogás, kávézóknál bármilyen vega harapnivaló.

5. Használjanak legalább egy bio minősítésű alapanyagot.

6. Használjanak legalább egy környezetbarát minősítésű tisztítószert.

7. Folyamatosan törekedjenek a helyi környezetterhelés csökkentésére.

Természetesen ennél még sokkal több lépés meg lehet tenni a még „zöldebb” minősítés érdekében, rengeteg külföldi példával találkozhatunk, franchise éttermeket is beleértve. Ma Magyarországon kb 40 fenntartható vendéglátóhely található.

Ahogy a designereknek felelőssége a környezetre odafigyelni termékeik megtervezésénél és gyártásánál, úgy igaz ez a belsőépítészekre is egy tér tervezésénél. Eddigi bejegyzéseimben, egy-egy mondatban elejtettem már információt arról, hogy mit is jelent a fenntarthatóság a belsőépítészetben. Itt azonban részletesen kifejtem mik azok az elvek, melyek számomra is irányadóak voltak a tervezésnél.

1. Energiatakarékosság

Az energiafogyasztás az egyik legnagyobb okozója a klímaváltozásnak. Mind az építészet és a belsőépítészet kínál olyan forradalmi újításokat, melyekkel egy ház energiafogyasztását csökkenteni lehet. Egy klasszikus műemléki épületben nyílván nagy kihívás ez, azonban megtehetünk olyan lépéseket, melyek elősegítik a ház zöldebbé válását. Például környezettudatos világítási rendszer kialakításával, mely kihasználja a LED technológia sajátosságait és amellett, hogy energiatakarékos, optimális vizuális kényelmet biztosít. Világos terek kialakításával, tükröződő felületek alkalmazásával szintén csökkenthető az energiafogyasztás. De az energiatakarékos háztartási gépek használata vagy a víztakarékos wc-k és csaptelek is ebbe a kategóriába sorolandók. Megfelelő szigeteléssel, az ablakok korszerű felújításával és jó függönyök használatával pedig a fűtési energiát csökkenthetjük.

2. Anyaghasználat

Fenntarthatósági szempontból nagyon fontos a megfelelő anyagválasztás, mind a burkolatok /felületek, mind a bútorok terén. Természetes anyagok,(mint a fa, kő, gyapjú, papír, vagy parafa), újrahasznosítható vagy már újrahasznosított, hosszú élettartamú, jó ellenálló képességű anyagok előnyben részesítése. Illetve leginkább kiemelném az olyan innovatív új fejlesztésű anyagokat, melyek ennek a tervezési koncepciónak a magját adták. A naturális megjelenéstől eltérő kísérleti matériák, a jövő anyagai.
Fontos továbbá, hogy a gyártási folyamatnál és a szállításnál is figyelembe vegyék a környezetvédelmi szempontokat. Amit lehet, pedig, helyi forrásból érdemes beszerezni.

3. Hulladékcsökkentés

Egyrészről alkalmazhatunk hulladékból készült, újrahasznosított anyagokat, bútorokat. Valamint, a bútorok újraértelmezése felújítása is jó megoldás a szemét csökkentésére. Sokszor egy átfestéssel, szövet áthúzással, és egyéb kreatív ötletekkel egy elhasznált tárgy új életre kelhet.

4. Időtállóság és flexibilitás

Egy high design bútor, a minősége és az ebből adódó hosszú élettartama is környezettudatos választásnak minősül. Még ha nem is olyan anyagokból, vagy eljárással készül, mégis jobb választás egy rosszabb minőségű bútornál, hiszen sokkal hosszabb ideig használatban van, jobban meg is becsüli a fogyasztó. Ugyanez a minőségi kritérium a padlóburkolatoknál is fontos.
Egy flexibilisre tervezett tér pedig megengedi azt, hogy ugyanazokkal az elemekkel időről időre megújítsunk egy teret, így nincs szükség állandó renoválásra, ami terheli a környezetet.
A design számtalan megoldást kínál ma már erre, például mobil falrendszer kialakításával, vagy éppen több funkciós bútorok gyártásával.

5. Egészség

A beltéri levegőszennyezettség az egyik legnagyobb környezeti veszélyforrás. Megfelelő szellőztetési rendszerrel, korszerű fűtéstechnológiával és a jó világítás kialakításával is sokat lehet javítani a levegő minőségén. Illetve ami talán még ennél is fontosabb, a szennyezettség jó részét a toxikus anyagokból készülő és azokat kibocsátó bútorok, festékek, egyéb berendezési tárgyak okozzák. Így törekedni kell az olyan anyagok alkalmazására, melyeknek alacsony az illékony szerves vegyület kibocsátása.
Nem egy meglepő dolog továbbá, hogy mennyit javítanak a levegőminőségen a beltéri növények, növényfalak, illetve a hiedelmek ellentétben a szőnyeg. Mivel a port magába szippantja, rendszeres tisztítással „megkíméli” attól a levegőt.

A jövőben nagyon fontos ezeknek tudatában tervezni egy teret, hiszen minden designer feladata, hogy az embereknek megadja a lehetőséget, vagy éppen arra ösztönözze, hogy hozzájáruljanak a környezetvédelmi missziókhoz.

Az emberek egyre inkább tudatában vannak a környezetszennyezés okozta problémákkal és ezzel nő az igényük az olyan termékek használatára, melyek segítik a környezettudatosságra való törekvési szándékukat.

A fenntarthatóság, a zöldebb jövőért való törekvés gondolata nem újdonság, az utóbbi évtizedben az újrahasznosítás trendjében ennek a revolúciónak vagyunk szemtanúi. A design szerepvállalása ebben a történetben pedig nagyon fontos, ugyanis az embereknek nem a környezetszennyezéssel van gondjuk, hanem a designnal, annak kell megoldást kínálnia a problémára. Ha olyan termékek állnak az ember rendelkezésére, amik a fenntarthatóság kritériumainak megfelelnek, azokat használják majd, és így járulnak hozzá ehhez a misszióhoz.

A következő évtizedben a designerek feladata, hogy ezeket a körülményeket megteremtsék, az ember életébe a lehető leghatékonyabban integrálják. Ez a folyamat már megkezdődött. Egyre több lebomló, környezetkímélő eljárással legyártott vagy újrahasznosított anyag és tárgy áll rendelkezésünkre, már nem csak a slow design vonalon, hanem a tömegtermelésben is.
Az év folyamán végzett kurátori munka során a green design szemléletet követő designerek termékei közül válogatva állítottam össze az épület üzleteinek termékkínálatát. Ezen belül is az olyan termékekre fókuszáltam, melyek nem a naturalista, letisztult stílust képviselik, hiszen a célom éppen ellenkezőleg az, hogy a sokszínű, ingerekkel teli városi ember igényeit elégítsem ki. A színesség és játékosság vezérelvén válogattam, első ránézésre akár luxusérzést keltő termékek közül. Ezzel bemutatva a téma egy „még nem lerágott csont” szegmensét. Mert bár ez szellemiség ma még szorosan karöltve jár a slow életsítlussal és az egészségtudatos életvitellel, de a cél az, hogy ez a társadalom minden rétegét, a városi pörgésben élő embert is integrálja.

Azokat a vásárlókat, fogyasztókat szeretném megcélozni, akik a nyüzsgő városi élet szereplői. Olyan felső-középosztálybeli 30–50 év közötti külföldieket és magyarokat egyaránt, akik már rendelkeznek azzal az anyagi háttérrel, és naprakészek annyira a téma fontosságában, hogy egy vásárlás során a voksukat e mellett a hely mellett tegyék le, egyszerűen megfogalmazva azért, mert, ami itt kapható, vagy fogyasztható az nem csak divatos és modern, de még környezettudatos is.
Persze önmagában lehet nevezni ezt egy fogyasztói csapdának, hiszen a leginkább környezettudatos az lenne, ha visszavennénk a fogyasztásból, de fontosnak tartom felismerni azt, hogy a társadalom jó részének ez nem megy, így kínálni kell egy megoldást. Azt, hogy amit fogyasztanak, kímélje a környezetet.

Az előző bejegyzésben ismertettem a „belváros” földszinti tereit, most pedig mesélek az ehhez szorosan kapcsolódó pincehelyiségről, a város bűnbarlangjáról, melyet Kolumbia inspirált. Kolumbia az ellentmondások, szélsőségek országa. Gondolok itt a fejlődő metropoliszok és az érintetlen esőerdők, vagy a városok „nyugatias” polgárai és az ősi indiánok kontrasztjára. Kolumbiában a modern és az ősi ellentétével, nagyon sok vonatkozásban találkozni. Egy országon belül rengeteg különböző élménnyel, érzéssel lehet megismerkedni. Az ember, hacsak Kolumbiára gondol, már akkor két teljesen ellentétes érzésre asszociál. Egyrészt arra, hogy ez egy veszélyes, bűnös ország, a kokain és az azzal kapcsolatos bűnözés hazája, ki- vagy elrabolhatnak az utcán, nem biztonságos stb. Másrészről eszébe jutnak a természeti csodák, az ősiség és a történelmi legendák, El Dorado aranya, az indián kultúra. Egyszóval turistaként egyszerre nagyon izgalmas úti cél és nagyon veszélyes vállalkozás.
A rejtélyessége inspirált egy olyan barlangszerű, étterem és bár funkciókkal felruházott tér kialakítására, ahol egy mini labirintuson keresztül privát boxokba juthatunk el. A privát boxok alkalmasak arra, hogy a vendégek egy teljesen intim környezetben élvezhessék a hely exkluzív szolgáltatásait. Legyen szó akár szülinapról vagy üzleti tárgyalásról. Ez utóbbira például a nagyobb boxokban kialakított technikai rendszer nyúlt lehetőséget.
Szélsőségessége pedig a stílust inspirálta, a tiszta, letisztult elegancia vegyül az ősi dzsungel vadságával.
Mind az étteremhez tartozó konyha, mind a térben felhasznált bútorok és anyagok a fentihez hasonlóan követik a fenntarthatóság kritériumait.
Emellett a pince egyik terme szórakozóhelyként funkcionál. Ehhez tartozik egy azt kiszolgáló bárpult illetve ruhatár. A szórakozóhellyel válik teljessé a városi nyüzsgés érzése, illetve a pince bűnbarlang asszociációjának mivolta.

Fashion Store

Témámat követve az fashion boltban, akárcsak az épületben található többi üzlethelységben, a green design szemléletet követő tervezők áruit fogom izgalmas installációkon keresztül bemutatni, értékesíteni. Az installációk anyaghasználatánál különösen figyelembe véve az új, kísérleti anyagokat, azoknak bemutatását.
Felkutattam olyan high fashion design brandeket, akik az etikus és fenntartható divat szemléleteit követik, ebből pedig elkezdtem összeállítani egy trend koncepciót. Sokféle módja lehet annak, hogy egy divatmárka mitől „zöld”. Árulhat vintage, secondhand darabokat. Ruhái készülhetnek újrahasznosított vagy maradék, felesleg anyagból, vagy éppen új, kísérleti, lebomló, akár tradicionális természetes anyagokból. Azok a divatmárkák is ide sorolandók, akik a tradicionális termelést, a kézművességet és az állatok jogait veszik figyelme a gyártásnál. Akik a bevételük egy részét fák ültetésére, egyéb környezetvédelmi célra ajánlják fel. Ezeket a szempontokat követve kutattam a divatmárkák között és bukkantam rá olyan brandekre, mint például az olasz Leostudio design, Tiziano Guardini, a Cote, az Allbirds, Siizu és még sorolhatnám.
A bolt a ruhák értékesítésén felül, használt anyagok és ruhák felvásárlásával is foglakozik, melyet újrahasznosítás céljából tovább adományoz.

Étterem

Egy mexikói illetve latin-amerikai gourmet street food étterem. Az étterem food koncepciójának összeállításánál az volt a célom, hogy bemutassam a környezetre és egészségre való odafigyelés egy olyan módját, ami nem a veganizmust részesíti előnyben. Szerintem az emberek fejében sokszor az él, hogy ha elkezdesz környezettudatosan élni az rövid időn belül azzal jár, hogy lemondasz a húsról, egyéb egészségtelennek vélt ételekről. Egy olyan étterem kialakítását vettem célba, ami törekszik a környezetre való negatív hatások minimalizálására, egészséges, ugyanakkor gourmet ételeket kínál akár a vega, akár a húsos étrenden élőknek. Hogy megfeleljen ezeknek a szempontoknak, az étterem törekszik az alapanyagok döntő többségét helyi forrásból beszerezni, szabadtartású illetve maradék étellel etetett állatok feldolgozására, csomagolásmentes anyagok beszerzésére stb.

Átrium

Az épület központi helyisége, a város szíve az egykori belső udvaron kialakított fedett átrium. Ezt a teret maga a világkörüli utazás ihlette, illetve a körforgás szó, ami reflektál az újrahasznosítás lényegére. Ez inspirálta a hidak alatt elhelyezkedő, többfunkciós kör alakú dobogót, mely egyrészt lounge térként szolgál, ahol egy kávé vagy éppen koktél társaságában megpihenhetnek a látogatók. Illetve egy színpadtechnikai megoldás segítségével a dobogó átalakítható, így divatbemutatókhoz kifutóként, egyéb eseményekhez színpadként szolgál. Mivel ez a tér az egész épület középpontja és a különböző szintekről vagyis a különböző országokról mindenhonnan belátható, a kultúrák szempontjából semleges teret terveztem, nem kapcsoltam egyik országhoz sem. Magát az utazás esszenciáját vittem bele, a modern épített környezet és a vad természet találkozására asszociálva.

Egy fenntartható város utópiája

Az előző bejegyzésben már röviden ismertettem a választott országaimat. Koncepcióm lefektetésére, a konklúzió levonására két dolgot vizsgáltam. Egyrészről, hogy vizuálisan milyen benyomást gyakorolt rám ez az utazás, másrészről, hogy milyen gondolatokat ébresztett fel bennem.

Gondolati síkon az utazásom menetét vizsgálva megfigyeltem, ahogyan a modern, mai fejlett városoktól haladok az egyre inkább természet uralta, fejletlen, érintetlen területek felé. Ilyenkor az ember fejében automatikusan előkerül az a gondolat, hogy a rohamos pusztító fejlődéstől ezeket a területeket meg kell óvni, ugyanakkor az is, hogy az itt elő embereknek szüksége van a fejlődésre, a modernizációra. Az ENSZ is erre a problémára kínál a megoldást, a fenntartható fejlődési célok kitűzésével. A fenntarthatóság, a zöldebb jövőért való törekvés gondolata nem újdonság, az utóbbi évtizedben az újrahasznosítás trendjében ennek a revolúciónak vagyunk szemtanúi. A design szerepvállalása ebben a történetben pedig igen fontos, ugyanis az embereknek nem a környezetszennyezéssel van gondjuk, hanem a designnal, annak kell megoldást kínálnia a problémára. Ha olyan termékek állnak az ember rendelkezésére, amik a fenntarthatóság kritériumainak megfelelnek, azokat használják majd, és így járulnak hozzá ehhez a misszióhoz. A következő évtizedben a designerek feladata, hogy ezeket a körülményeket megteremtsék, az ember életébe a lehető leghatékonyabban integrálják. Ez a folyamat már megkezdődött, egyre több lebomló, környezetkímélő eljárással legyártott, újrahasznosított anyag áll rendelkezésünkre, már nem csak a slow design vonalon, hanem a tömegtermelésben is. És a világ is egyre nyitottabb erre a gondolatra, ugyan ma még ez szellemiség szorosan karöltve jár a slow életsítlussal, a veganizmussal és az egészségtudatos életvitellel, de a cél az, hogy ez a társadalom minden rétegét, a városi pörgésben élő embert is integrálja. Éppen ezért a fenntartható designt egy teljesen más életstíluson keresztül fogom bemutatni. Ez most nem az egészségről, meg a jógáról és a befelé tekintésről fog szólni. Azoknak is megoldást kínál, akik ezt az életvitelt nem kívánják követni, viszont e nélkül is tehetnek egy zöldebb jövőért.

Másfelől a vizuális impulzust vizsgáltam. Egy igen intenzív, kaotikus, szürreális jelenségekkel teli világnak láttam a 6 országot egyben. Ezt a káoszt a feladat részeként egy kollázs formájában fejeztem ki. A kollázs fókusza — akárcsak a fent leírt gondolatok — az emberen, a természeten és a design viszonyain van. Ez adja a koncepcióm esszenciáját.

Az úti célok megjelölésénél olyan helyeket választottam, amik vizuálisan egy játékos, némileg szürreális tér megalkotásához inspiráló hatással ehetnek rám — ismerve a tervezési szokásaimat. Illetve azt is szem előtt tartottam, hogy ha valóban elutazhatnék bárhová, hova mennék szívesen, éppen ezért nagyon különböző helyekre esett a választásom.
Első állomásomnak a brutalizmus szerelmeseként az ex Szovjet területeket, a mai FÁK államokat választottam, felfedeztem a brutalista és a mai modern épületeket Azerbajdzsán, Oroszország, Fehéroroszország, Örményország és Ukrajna területén. Ezután a színes, vibráló, élettel teli Mexikóba vezetett az utam, amit több okból vettem be a 6 ország közé. Egyrészről a FÁK államok után izgalmasnak találtam felfedezni a brutalizmust és a modern designt mexikói értelmezésben, másrészről szerettem volna megtapasztalni egy teljesen más életfelfogást, megismerni a szokásaikat, a fiesták hangulatát, és akkor a lenyűgöző természeti jelenségekről még csak említést sem tettem.

Harmadik állomásom Kolumbia lett. Az ellentmondások és szélsőségek országa. Gondolok itt a fejlődő metropoliszok és az érintetlen esőerdők, a gazdag városok „nyugatias” polgárai és az ősi indiánok kontrasztjára vagy egyszerűen csak geográfiai szélsőségekre. Kolumbiában a modern és az ősi ellentétével, nagyon sok vonatkozásban találkozni. Egy országon belül rengeteg különböző élménnyel, érzéssel lehet megismerkedni, rejtélyessége teljesen magába szippant. A nagyvárosoktól az esőerdők mélyéig, egy amolyan utazás a múltba, vissza a tiszta természetbe.
Negyedik állomáson, Madagaszkáron ez a természet közeli érzés csak fokozódik. A teljesen egyedi élővilága miatt választottam úti célnak. Mivel a sziget nagyon korán levált az őskontinensről, az élővilága elszigetelten fejlődött. Az egész sziget érintetlen és tiszta, olyan természeti jelenségekkel, amivel máshol nem találkozhatunk. Egy mesebeli világ, amit megfigyelni szabad csak, tilos beleavatkozni.

Következő úti célom Pápua Új Guinea, a világ egyik legkevésbé felfedezett országa. A páratlan élővilágot és a természeti csodákat már csak rutinszerűen megemlítem, ami itt még érdekes az a törzsi kultúra. Kb 850 különböző törzs él az esőerdőkben, a modern világ által érintetlen területeken, teljes összhangban a Földdel.
Utolsó, hatodik állomásom az Antarktisz. A jégbezárt kontinens, aminek nincs őshonos lakossága, a turistákon és a kutatókon kívül senki nem lakja. Változatos felszínét a természeti erők formálják, és leszámítva azokat a feltételezéseket, miszerint a jégtakaró alatt egy egész város fekszik, semmilyen emberi építmény nem található rajta.

Utolsó év, diploma feladat, concept store tervezés. Ennyit lehetett tudni már az előző félév végén. Ezek alapján is elkezdett kialakulni valami a fejemben, elkezdtem agyalni. Először tisztáztam magamban mi is az a concept store, majd elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen célközönségnek szeretnék tervezni, kiknek, mit fogok árulni, mi lesz a mondandóm. Annyit már elhatároztam, hogy szeretnék egy vibráló, élettel teli helyet, a kalandvágyó, mindenre nyitott fiatal és közép korosztályt megcélozni és egy olyan többfunkciós teret megalkotni, ami a hétköznap megszokott világából vizuálisan kizökkent, szabadjára engedi a fantáziát és inspiráló hatással bír az emberekre.
Aztán szeptemberben elkezdődött a félév és jött a többi információ. Tervezz virtuális világkörüli utazást, válassz 6 országot, kösd össze, alkoss koncepciót, találj valami szálat. A feladat részeként az épületbe szálláshelyet, ahhoz kapcsolódó közforgalmi tereket illetve egyéb válaszható funkciókat is be kell tervezni, mint üzlethelyiség, vendéglátóegységek, co-working iroda — ez egyénileg változó mindenkinél. Az egykori Il Bacio di Stile luxusáruház épületét kaptuk meg, mint tervezési terület, ez egy ötszintes klasszicista épület az Andrássy úton. Tudván, hogy az Andrássy út a világörökség része, a külső homlokzathoz hozzányúlni nem lehet, valamint az épület iránti tiszteletből a stukkók, korlátok, minden olyan elem, ami az épület szépen megmunkált része, maradjon meg épen. Ezek figyelembevételével ugorjunk neki ennek a tervezésnek.
Neki is ugrottunk, első lépésként az országok kiválasztása volt a feladatunk. Erről fog szólni a következő blog.