<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom" version="2.0" xmlns:cc="http://cyber.law.harvard.edu/rss/creativeCommonsRssModule.html">
    <channel>
        <title><![CDATA[Stories by Pillanatpék on Medium]]></title>
        <description><![CDATA[Stories by Pillanatpék on Medium]]></description>
        <link>https://medium.com/@bormestermihly?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
        <image>
            <url>https://cdn-images-1.medium.com/fit/c/150/150/1*9Jvy90CYXxjAB7eM2wq80g.jpeg</url>
            <title>Stories by Pillanatpék on Medium</title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
        </image>
        <generator>Medium</generator>
        <lastBuildDate>Fri, 20 Nov 2026 19:54:31 GMT</lastBuildDate>
        <atom:link href="https://medium.com/@bormestermihly/feed" rel="self" type="application/rss+xml"/>
        <webMaster><![CDATA[yourfriends@medium.com]]></webMaster>
        <atom:link href="http://medium.superfeedr.com/" rel="hub"/>
        <item>
            <title><![CDATA[A permanens pozitivizmus jógája a szociális médiában, avagy mosnánk az agyad. Benne vagy?]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/a-permanens-pozitivizmus-j%C3%B3g%C3%A1ja-a-szoci%C3%A1lis-m%C3%A9di%C3%A1ban-avagy-mosn%C3%A1nk-az-agyad-benne-vagy-d6cc4c648c54?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/d6cc4c648c54</guid>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 29 Jan 2018 14:29:55 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2018-01-29T14:29:55.974Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/512/1*jBqkY0B-FJe9-qBWAEKhRg.jpeg" /></figure><p>Egyszerűen én így maradtam, nem is tudom mióta. Jönnek mennek bennem a hangulatok, az érzelmek, a szubjektív felismerések. Jók, s rosszak egyaránt. Ennek ellenére egy darab szarnak érzem magam olykor, amikor éppen magamat élem, amikor hagyom keresztülfolyni a létemen az olyan érzéseket, mint düh, harag, irigység, féltékenység, kudarc, halál. Bizony kisebbségi komplexusom van, mert az &quot;úton járók&quot;, a test dajkálók (akik néha képesek eljutni verbálisan is egy-egy divatjamúlt ezoterikus közhelyig), a rengeteg spirituális iskola, mind-mind azt mondja, jobb lesz, ha mindig pozitív leszel, ez az egyetlen kiút. És látom őket, ahogy izzadnak, hogy mindig megmaradjon a pozitív látásmód. Tudatosan kreálnak maguknak egy szerepet ezzel.</p><p>Szerintem veszélyes dolog ez a mantra. Ha az ember a tudtával teremtett viselkedésforma felé halad, és legyen ez a pozitív gondolkodás például, elképzelhető, hogy elkerülik idővel a saját érzései. Nem tudja önmagát megélni, mivel egy objektíven kondícionált &quot;pozitív&quot; irányba néz. Mindezzel az ember csapdába eshet, folyamatosan szőnyeg alá söpörve az ő valódi érzelmeit, él egy steril valóságban, ahol a kudarc vagy a bánat csupán démonok és szörnyek, akik elől menekülni kell vissza a &quot;pozitív&quot; gondolatok képzeletbeli világába. Márpedig szerintem a pozitív vibráció egy emberben igenis szubjektív, nem pedig egy mások által kijelölt minta, amit követni kell. A világ objective jól láthatóan két pólusra épül, két ellentétes erő határozza meg, ennek ellenére a pozitivizmus trendje azt sugallja, hogy bizony lehetsz te egyfolytában boldog is.<br>Nyilván idővel mindenkinél ki szeretne ugrani a csontváz a szekrényből és a sok elfojtás, illetve permanens pozitív látásmód visszaüt, ilyenkor beléphetnek egyéb tényezők is, például farmakológiával aládúcolt pozitív hangulat, vagy testtudatos trend kör stb.</p><p>Tele van a szaros Fészbúk ezzel a mai napig és olyan ismerősök menekülnek ebbe az irányba, akik magukat sikeres, pozitív embereknek tüntetik fel. De könyörgöm, ha még tanítvány sem vagy, akkor miben mesterkedsz?</p><p>Szubjektív vélemény. Lélekkiokádás.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=d6cc4c648c54" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[“Gyerekek, nálam már nem úgy van, mint nálatok, hogy becsajozok, aztán áll a pecer.]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/gyerekek-n%C3%A1lam-m%C3%A1r-nem-%C3%BAgy-van-mint-n%C3%A1latok-hogy-becsajozok-azt%C3%A1n-%C3%A1ll-a-pecer-b01404fb127f?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/b01404fb127f</guid>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Wed, 10 Jan 2018 15:12:53 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2018-01-11T16:23:29.897Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<h3>“Gyerekek, nálam már nem úgy van, mint nálatok, hogy becsajozok, aztán áll a pecer. Nekem vasárnap délután ötkor haza kell mennem kötelezően és meg kell raknom az asszonyt tisztességesen, mert különben egész héten áll a bál. “</h3><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*SJcDbwEC2tNCrmQT1MiLyg.jpeg" /></figure><p>Még ment a Szolyka művek. Tobi Bá’-t besárgulva sétáltatta két másik egyed, akik még nem voltak a tudás eme fokozatán. A csóka megivott egy felest meg egy sört, de már mája nem volt, hogy feldolgozza. Jött is vissza belőle rendesen az élet, a kortársak meg járatták cseppet ilyenkor. Mindenki tudta, hogy gyufa az öregnek, de mit lehet tenni. Az ital az ilyen.</p><p>Mi meg vertük a blattot. Ment a ferbli, folyt a sör már 13 évesen esténként a lakótelep központi helyén, a szotyihéjjal teleköpködött három egymásnak fordított, színesre festett lopott lóca és a ferdén odabaszott betonasztal körül.</p><p>Kiccslezli pöröly ökle verte egyre a ritmust, az alkarjára tetovált matróz horgony szerintem mindenkiben rejtői kalandokat keltett életre. “Menni kell, mert jönni fog! “ ismételgette, amikor a sok bedobált húsz forintos megbabonázta deresbe hajló félhosszú hajával tarkított mindig vidám kékes tekintetét. Kitűnt a sok suhanc közül. Egy igazi Popeye volt ő a szemünkben, fizimiskáját állítólag a vágóhídról hozta, ott volt hentes még a rendszerváltás előtt, de aztán ő is úgy járt, mint a többi kortársa. Az állami üzemet bezárták, ő meg otthon maradt munkanélkülin. Jobb híján kártyázgatott velünk, meg elhívták a Pszicho-ba kidobónak. Volt két rottweilere is, azokkal rémítgette hétvégén a sok részeg majmot a diszkó udvarán, amikor azok kiszaladtak hányni egyet a régi vívóterem előterében ácsingózó nyárfák tövébe.</p><p>Menni kell, mert jönni fog. Az ökle alatt csak úgy döngött az asztal. Aztán hirtelen megszólalt csuklóján a Bécsből hozott kvarcóra ébresztője és arcáról eltűnt a szenvedély, a szája sarkából visszahúzódott a cinkos mosoly és valami gyermeki félelem jelent meg helyette.</p><p>Egyikünk viccesen megjegyezte, mi a hézag Lezlibá, hív a kötelesség, mire ő idegesen bedobta a lapjait középre és komolyan ránézett az illetőre, majd így szólt :</p><p>Gyerekek, nálam már nem úgy van, mint nálatok, hogy becsajozok, aztán áll a pecer. Nekem vasárnap délután ötkor haza kell mennem kötelezően és meg kell raknom az asszonyt tisztességesen, mert különben egész héten áll a bál.</p><p>És láttuk az ábrázatán, hogy most nem viccel.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=b01404fb127f" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Egy darabig azt gondoltam, hogy nem írom meg ezt a sztorit, mert igazából én szégyellem magam a…]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/egy-darabig-azt-gondoltam-hogy-nem-%C3%ADrom-meg-ezt-a-sztorit-mert-igaz%C3%A1b%C3%B3l-%C3%A9n-sz%C3%A9gyellem-magam-a-t-8c73fcef221f?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/8c73fcef221f</guid>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Tue, 09 Jan 2018 13:31:54 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2018-01-09T15:44:49.196Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<h3>Egy darabig azt gondoltam, hogy nem írom meg ezt a sztorit, mert igazából én szégyellem magam a történtek miatt, de hátha kilökődik az eset fullánkja a szívemből és talán mások javára is válhat a történet.</h3><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*5jg1lEyihAXHom9fL9irrw.jpeg" /></figure><p>Átmentem pár dolgon az utóbbi időben , legutoljára egy tenerifei barlang nyugalma dobott tovább, vissza a kontinensre, pontosabban Kölnbe, hogy papírok nélküli “clandestino “ létemmel kezdjek valamit távolabbi céljaim elérésének érdekében, ahol is egy barátom várt segítő karokkal : Gyere vissza Lacikám egy időre, ha amúgy is lejár az útleveled. Nálam lesz melód, helyed, segítek ahol tudok, ahogy te is nekem, amikor szarban voltam.</p><p>Rövid úton kiderült, hogy sajnos ő az, aki valójában segítségre szorul ismét. Jóindulata talán abból fakadt, hogy nem bírta már nézni, milyen szar nekem az óceánparton, miközben ő keményen dolgozik ezért inkább kimentett válságos periódusomból. Nem haragszom rá, amiért hazudott. Nem nekem hazudott. Mégha pénzzel azóta is tartozik,nem lehet rá rosszat mondani, ahogy senkire, aki ennyire önzetlen.</p><p>Aztán volt egy gyors magyar köröm,ahol úgy éreztem, hogy migráns vagyok magam is, mert még a levegőben is terjedt valami himlő, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Verték a fejem bele a kocsmaasztalok sarkába az ifjak és vének, hogy egyáltalán, mi ez az Al-Qaida szakáll, meg úr Isten fogd be a fülem, nem akarom hallani, hogy máshol, milyen az élet, mert dekadens propaganda csupán, aminek te is áldozatul estél. Tehetetlen tikkelő nyomor az utcakőre öntve a vasárnapi ételmaradékkal együtt. És ne nézz oda kérlek, mert csalok. Az érzelmi életem romokban, de azért a facebookon jól tolom nem? Nem! De mindegy, bringa eltol. Állomási resti wc-jében mobbingolják a Gézát, faszért oda jár szarni, amikor otthon is van retyó. A deci bikavér véletlenül az abroszra ömlik én pedig inkább távozom. Apámék ugyanabban vannak, sajnos az apósék is. Szerintem hagyjuk ezt.</p><p>Tesóm Bristol-ba hív, gyere Bátya, lazuljál cseppet, tudom én, milyen az átállás. Eddig szilaj, nomád csavargás, most meg hirtelen ölelgetnek a polgári körök, meg az elvtársnők. Gyere hozzám, take it easy, my brother Charlie!</p><p>Sok választásom amúgy sincs. A tervek globálisak, pénz is kellene. Meg egy pont, ahol egy pillanatra megállhatok, nehogy túl korán érjem el a felszínt és bevérezzen az agyam a keszon betegségtől.</p><p>Öcsémmel reunion. Örömkönnyek. Pszichedélikus Kánaán. Nyugalom szigete. A Stalker visszatér a Zónába. Aztán persze unalom és csömör. Mi a fasz legyen? Gyerünk dolgozni. Király? Király! Tapasztaljunk tovább. Az Egyesült Királyság kicsit hektikus, kaotikus. Brexit Exit, hová mennek a rabszolgáink? Ki fogja lemosni a moslékomat a tányérról? Ki fog főzni a pofámba. Undorító Európa, de azért ez nem járja mégsem. A bolondéria felszabadítja az ún. szolgáltatói munkaerőpiacot, üres egy csomó hely. Nem is kell sokat görcsölni a meló miatt. Jön az, ahogy zsír rá a húsra.</p><p>Kipihenem a savas hétköznapok after spanglijait. Eltökélten, motiváltan nézek a jövőbe. Van is kedvem dolgozni. Megfelelően alázatos vagyok a szó jó értelemben. Nekem bármi jó, csak csinálhassam. Könnyűszerrel hirtelen két munka is. Mosogatok. Élvezem. Nulla felelősség, a pénzem máshol sem lenne sokkal több, keményen odaadom magam. Kedves vagyok és udvarias napról napra, érzem ahogyan kialakul a saját rendszerem, szeretem most ezt így egyszerűen. Ez a legszebb az egészben.</p><p>Ráadásul a falkába verődött kötelező Smith ügynökök is hanyagolnak. Nem bánt senki. Te Jóisten, ezek szerint működik? Reggelente becsekkolok a RotaCloudon, hazafelé meg ki. A pénz folydogál a bankszámlámra. Van Spotify előfizetésem. Mi kellhet még a boldogsághoz? Ráadásul azért is imádom a konyhát, mert kajára sem költök. Minden fasza. Viki csinálja a jogsit otthon, hamarosan meg is látogat. Minden a terv szerint. Lovely Laci…</p><p>Aztán kezdődik. Nem tudom, miért? Nem tudom honnan jön. Egy energia csupán, vagy valami karmikus feedback. A szamszára szokásos szargejzíre igyekszik kitörni, de már érzem. Ott van a levegőben. Eleinte apró beszólások, béna játszmák a nyelvtudásom miatt, aztán durvul a helyzet. Egyedül vagyok újra, pedig azt hittem sikerült csatlakozom a csapathoz. A paranoia hullámai töltik meg a munkás hétköznapokat, hirtelen bezárulnak a kapuk. Nem veszek tudomást a dologról. Végzem a munkám. Nyilván csupán valami nyelvi félreértés, vagy átmeneti időszak. Nem változtatok a taktikán. Jézus maradok, dobálom a kenyeret, de mégis megjelenik a szememben egyfajta gyerekes rémület, ami azt kérdezi : Mi bajotok velem? Betartom a szabályokat, mellesleg nekem most jó így veletek az akolmelegben. De a szecskavágó mozgásba lendült és kaszabolja lefelé a gondtalan pillanatokat. A feszültség napról napra nő, míg végül egy szombati napon kirobban.</p><p>A konyhafőnök szokásos kérdésére , hogy mit innék, szokásosan válaszolok a rend kedvéért. Dupla eszpresszó és kóla. Csinálom a melóm, közben iszogatom, amikor hirtelen megérzek valami fura szagot és egyszercsak megtántorodom. Úristen, mi van? Mindjárt elájulok. Mi történt? Valami flashback? Egy régebbi trip köszönne vissza ilyen módon? Megzavarodva csinálom tovább a dolgom és szépen lassan átkúszik a tudatomon, hogy valamit beleraktak a piámba. És akkor egyszerre felgyúlnak a fényszórók az agyamban. Beüt a kokó. Elmos minden sürgető kérdést, melyek bennem zakatolnak, vajon mennyi lehetett a kólában, miért nem kérdezték meg előtte, hogy benne vagyok e? Nem értek semmit. A pánik csitul és nemtőrődöm eufória költözik a helyére. Jönnek a kollégák, kérdezik jól vagyok e…Csalódottságukra közölnöm kell, hogy igen. Rendben vagyok. Kérdezik jövök e holnap is? Kicsit furának tartom, de persze. Jövök. Kell a pénz. Az álmom ott lebeg a szemem előtt és Viki is vár.</p><p>Szemét faszság nyilván, de most mit csináljak? Minden, mint az óvodában. A birkák fekete bárányt találnak és mindenféle értelmes indok nélkül túrják kifelé. Hecc, gondolom magamban. Gyerekes hecc csupán, nem pedig ősöreg gonoszság.</p><p>Másnap reggel megyek újra, mintha mi sem történt volna. Végül is nem történt semmi. Szerencsére a kólámat egy óra alatt szopogattam el tegnap, más kérdés, mi lett volna, ha lehúzom egybe, de nem is érdekel. Az egyik pincér meg is jegyzi, hogy :László, you are a lucky Bastard… De elengedem a fülem mellett.</p><p>A konyhában kérdik a srácok, hogy bejöttél mégis? Persze mondom. Kell az a kibaszott pénz, de már magam sem vagyok biztos benne, hogy tényleg ennyire kell e. Vasárnap. Durva pörgős nap. Kettő körül kérdi a vezető szakács, hogy srácok… Iszunk egy kávét? Jó ötlet gondolom, de kólát nem kérek jegyzem meg viccesen. Bent van a főnök is, ráadásul tegnap a pincérek hozták be a cuccokat. Gyanútlanul, naivan kávézok a többiekkel, miközben hirtelen megérzek a kávén valami furcsa szintetikus mellékízt. Elönt a félelem. Mi a fasz ez megint, és miért? Ez nem koksz. Kurva életbe. Zsibbad a szám. Annyit mondok még a konyha levegőjébe, hogy a Kurva Anyátokat, ezt már magyarul. Ledobom a kötényt. Felcsatolom az órám. Lemegyek a ruháimért az alagsorba, aztán kisétálok az étteremből szó nélkül. Gyalogolok lefelé Clifton puccos utcáin, nézem a sok szonbfejű rothadó embert és ahogy elérek a bringámhoz érzem, hogy teljesen lelassul az agyam. Imádkozom, hogy éljem túl és érjek haza, miközben Vikivel tartom a kapcsolatot telefonon, ha netán útközben baj érne…</p><p>Csak egy kérdés visszhangzik azóta is a fejemben. Hogy tényleg srácok, ezt most így miért?</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=8c73fcef221f" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[A facebookon mindenki feszít valamire.]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/a-facebookon-mindenki-fesz%C3%ADt-valamire-86a22e6d82b?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/86a22e6d82b</guid>
            <category><![CDATA[social-media]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 11 Dec 2017 01:58:56 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2017-12-11T03:01:54.015Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/600/1*gKIb0BOLMhHm6lcoH9EISQ.jpeg" /></figure><h3>A facebookon mindenki feszít valamire. Van, aki a gyerekére... van, aki a csajára, a kutyájával... van, aki a melójára vagy a kecójára, esetleg a kocsijára. Van, aki az izmaira... van, aki a könyveire... van, aki csak a faszát veri minderre persze és van, aki zenész vagy képzőművész, hentes és kertész, liftszerelő, ipari alpinista, kőműves vagy segéd, laboráns, ügyvéd bojtár, parkettás... Dilettáns a helyzet.</h3><p>Merthát mindenki tolja magát a központi vályúba, ahonnan kétpofára lehet felzabálni minden szart a végére. Én vagyok én. Biztosan én vagyok? Én? Ki az? Valójában kit keresnek ezek? A reklámok közötti szünet néma csendje a zenbuddhizmus, amikor kiüresedik az ember és minden, de minden kéretlen tartalom. Feltölt majd a szamszára úgyis, mint hélium a lufit és a magasba tartó álmok kibújnak a biztos kezekből. Áramlatok játszanak velem. Felmelegít, kiteljesít a meleg szeretet, majd leblokkol és megfagyaszt a hideg, embertelen közöny<br>Gyűlöletről pedig szó sincs egyelőre.</p><p>De mi is az érték? A facebook kompatibilis szubjektív, belső érték, aminek meg kellene jelennie egy ilyen portálon? Van egyáltalán ilyen? Amit például úgy képzelek el, hogy létezik egy nagy központi igazságorsó és arra tekeredik fel a vélemények, ízlések, információk sokasága. És vannak jó fonalak, melyek előtérbe kerülnek, jobban illeszkednek az orsóra és vannak hitvány, zagyva fonalak, amiket eldob a vezérelv.</p><p>Jó fonalak :őszinteség, kreativtás, egyszerűség</p><p>Rossz fonalak :hazugság, képmutatás, technikai okok</p><p>Fekete és fehér vagy még inkább fehér és fekete. Az orsó, amit vizionálok csupán a saját képzeltem terméke vagy pedig valóban egy objektív, külső pont, ha másért nem, &quot;miheztartásvégett&quot;.</p><p>Morális végbéltakarítás. Ez a valódi neve ennek a kölcsönhatásnak. A kivagyok - mivagyok játék önreflexiókban fetrengő, mégis külső, isteni megváltást váró habitusa, ami valójában a felejtés és önismétlés monotóniájába hanyatlott múltidő. A csillagok fénye, melyek elérik a szemem határát, de tudnom kell, hogy mindaz, amit látni vélek, csupán délibáb. A homokóra homokja felett megjelenő, hol angyali, hol pedig ördögi kép.</p><p>És akkor jön egy hamis közösségi élmény. Egyfajta negatív média, ami semmiről nem akar szólni, csupán hipersebességre kapcsolt életvágyról. A gondolkodom, tehát hülye vagyok helyett posztolnom kell, mert a digitális identitásom jelen életszakaszomban erősebb, mint bármilyen valóság körülöttem. És egyre ömlenek a lényegtelen élettörmelékek az éppen aktuális ideológiai és kultúrális trendek szintén valóságosnak tűnő orsójára csévélve.</p><p>Ha megkérdeznék tőled, hogy ki vagy inkább? A papírsárkány vagy a szél? <br>Mit mondanál? Hát persze, hogy a damil az orsón.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=86a22e6d82b" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[B3B4UDIE]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/b3b4udie-47a07085c590?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/47a07085c590</guid>
            <category><![CDATA[science-fiction]]></category>
            <category><![CDATA[novel]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Fri, 01 Dec 2017 04:52:13 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2017-12-01T04:52:13.457Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<p>B3B4UDIE</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*1O-q2wpbhS3M0pAsC8dHFw.jpeg" /></figure><p>Kábultan tért magához. A lesiklás még tiszta terepen is fájdalmas bukással végződött, pedig igyekezett. A léceket egymás mellé illesztette, koncentrált, ahogy az oktatótól látta, mégis meghaladta tudását a könnyű lejtő. Egyéb helyzetben magabiztosan helyt állt eddig és talán most is bizonyíthatna, ha ő lenne, aki irányít, de itt alul maradt. Látta maga mellett elsiklani a lányokat, akiket ő tanított mindenre, de egyikük sem lassított, kacagva karistolták a friss sípályát, miközben ő émelyegve próbált lábra állni. Nem sikerült. A bal lábát nem érezte. Mintha leszakadt volna a combja. Lassacskán erőt vett magán, felült és próbált segítségért kiáltani, de nem jött hang a torkán. Baljós előérzet kerítette hatalmába, hogy a baj nagyobb, mint gondolta. A szikrázó, fehér havat lassan megfestette a vöröslő vér, melynek fémes ízét a szájában is érezte. Egyedül maradt. A világ sercegő sítalpak nyomvonalán távolodott, miközben jobb lábára térdelt minden erejét megfeszítve, integetett a távolodó jeges jelen után, de csupán a felverődő hókristályokat látta az egyre nyíló horizonton. Aztán hatalmas csönd ereszkedett köré.</p><p>Az irodájában ült és a grafitcerzuzája végén lévő rózsaszín radírt rágcsálta. Kopogtak. Az egyik lány volt a beoszottjai közül, aki bedugta fejét az ajtó résen, meg sem várva a jóváhagyást a belépésre.</p><p>-Önt keresik a továbbképzése miatt-súgta, a Somerville csoporttól jöttek-tette hozzá félénken.</p><p>A Somerville csoport-tűnődött. Vajon mivel rukkolnak elő? Mit akarhatnak, hiszen mindent megtesz, amit a cég elvár tőle. A lányok tökéletesen működnek és az ügyfelek is elégedettek. Ilyen ellenőrzést nagyon ritkán kap a részleg. A továbbképzése miatt ráadásul. A Somerville igazából androidok rendszerfrissítésével foglalkozik, talán mégis gond lehet az egyik alprogrammal, vagy valamelyik lány helytelen működését szúrta ki az ellenőrzés?</p><p>A XXV. század prostituáltjai humanoid androidok, melyek biomechanikus agyába archaikus kurtizánok emlékeit vésik be előállításuk során, törekedve a tehetős ügyfélkör igényeinek tökéletes kielégítésére . Az un. Madame-ok génmanipulált nők, akiken az Eckhart Mester nevű biotech subrutint futtatják, azt az alkimista programot, ami évszázadok óta lehetővé teszi, hogy biológiai keretek között kiterjesztett élettartammal működhessenek a kurvák felvigyázói, teljes emberi életetet élve . Mondhatni ez egyfajta hierarchia, de egy dologban nem külömbözhetnek. A törvényi szabályozás kimondja, hogy ebben az iparágban egyiküknek sem lehet a hagyományos értelemben vett lelkük.</p><p>-Madame Hermine? - bukkan fel hirtelen, a lányt az ajtóból félretolva egy szürke kalapos fej.</p><p>-Drake Severity vágyok a Somerville csoporttól. Pár kérdést szeretnék önnek feltenni egy esetlegesen bekövetkezhető programhibával kapcsolatban.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*OIhdbqDp-HOuR5vvvg-8lA.jpeg" /></figure><p>Folyt. Köv.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=47a07085c590" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Tegnap éjjel sikerült újabb lyukat betömni a Ken Russell életműben egy Huxley regényadaptációval.]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/tegnap-%C3%A9jjel-siker%C3%BClt-%C3%BAjabb-lyukat-bet%C3%B6mni-a-ken-russell-%C3%A9letm%C5%B1ben-egy-huxley-reg%C3%A9nyadapt%C3%A1ci%C3%B3val-827029c4d0e9?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/827029c4d0e9</guid>
            <category><![CDATA[film]]></category>
            <category><![CDATA[movies]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Tue, 21 Nov 2017 18:34:27 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2017-11-21T20:23:51.719Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/450/1*0fgGbSkUkjyEWJPgHYkzeA.jpeg" /></figure><p>Ken Russell-The Devils</p><p>A XVII. század vallásháborúkkal megnyomorított Franciaországába ránt magával a történet. A képek és hangok harsányan hirdetik az önmagából kifordult, perverz miliőt. Erőszak és elfojtott, tébolyult szexualitás, végigvonuló permanens, tehetetlen hisztéria a korhangulat, ami egyébként ugyanúgy erre a századra is abszolút jellemző. A keresztény egyház görbe <strong>tükre ez </strong>,amiben egy besározott tradíció grimaszol.</p><p>Félelmetesen hazug és aljas az egész téma. Folyamatos ellenségkép keresés jellemzi a tömeglélek kudarcát a vallás köpönyegébe bújva.</p><p>10/8</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=827029c4d0e9" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Az élet ciklikussága megrendít olykor.]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/az-%C3%A9let-ciklikuss%C3%A1ga-megr%C3%A9m%C3%ADt-n%C3%A9ha-5b1e56ae3f12?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/5b1e56ae3f12</guid>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Fri, 17 Nov 2017 04:54:57 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2017-11-28T17:10:50.530Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/500/1*knZbfgJCruAmGuNV5s7T0Q.jpeg" /></figure><p>Az élet ciklikussága megrendít olykor. Elkezd kényelmetlenül fészkelődni bennem valami univerzális melankólia az egész láttán. Az ismétlődés kicsiben és nagyban, ahogy a hibák is ugyanazok, amiket elkövetek. Vagy a kínosan hasonló napok egymásutánja , melyek csupán szokásaimra és beidegződéseimre vannak felfűzve és automatikusan csévélődnek a végtelen idő nemlétező orsójára, miközben mindig ugyanarról beszélek , észre sem véve, hogy ez már tényleg csak a másolat másolatának a másolata. Az ember nem is érti, hogyan szaladnak el napok, hetek, hónapok ezen a kényelmesre kitaposott ösvényen, amin akár becsukott szemmel is végigmegy már bármikor.</p><p>Rehab.</p><p>Így hívom magamban ezt az időszakot. Gépi vezérlésre kapcsolás, lassú hömpölygés a rendszer ritmusában némi perverz bűntudattal megfűszerezve. Könnyen hozzá lehet szokni, hogy aztán olyanná váljon az egész, mint Bunuel Öldöklő angyalában.</p><p>Általában valamilyen érzelmi kisülés, a túlzások hajszolásából fakadó csömör, önfelismerés és szenvedés előzik meg ezt az állapotot. A mágikus életkör. Időről időre végbemegy ugyanúgy. A lélek óriási hőfokon történő izzása során szupernovává változik, hogy aztán eltűnjön az eseményhorizonton magával rántva az átalakulás folyamán képződött fényt és minden egyéb energiát, csupán csillagport és hideg űrt hagyva maga után. Végtelen alkalommal lejátszódott már mindez. Ennek is megvan a maga ciklusa, ahogy mindennek.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=5b1e56ae3f12" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[“Míg az egyedüllétben eltöltött magány az egyik legteljesebb élmény, ami a modern emberre maradt a…]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/m%C3%ADg-az-egyed%C3%BCll%C3%A9tben-elt%C3%B6lt%C3%B6tt-mag%C3%A1ny-az-egyik-legteljesebb-%C3%A9lm%C3%A9ny-ami-a-modern-emberre-maradt-a-b28e3940c8a6?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/b28e3940c8a6</guid>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Wed, 08 Nov 2017 13:57:12 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2017-11-08T14:04:53.434Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<h3>“Míg az egyedüllétben eltöltött magány az egyik legteljesebb élmény, ami a modern emberre maradt a régi hagyományokból és amihez rögtön kapcsolódik a csönd fogalma, addig a társas magány megélése az egyik legpusztítóbb és legjellemzőbb kortünet. “</h3><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*-9CmcwnzoprYfaXaDOeYgw.jpeg" /></figure><p>Eleve az fura volt már, hogy a barlangból, ahol legutoljára laktam a szigeten a repülőtérre vitt az utam és tudtam, hogy ezzel lezárul egy időszak. A nomád hónapok után a legutálatosabb közlekedési eszközzel kell visszatérnem a nagyvárosba és most nem csak a repüléstől féltem, hanem a földetéréstől is. Szívemben még vadul táncolt a szabadság emléke, boldogan mint egy naiv vadállat gondoltam az elmúlt időszakra. Tegnap éjjel még égett a tűz a barlang előtt és egy régi barátommal bámultuk a lángokat, amíg az óceán lüktetett az éjszakában, meg nem unva létezését. Az utolsó pszichedelikus utazás volt a szigeten, a búcsú pillanata, ahogy gyermeki felszabadultsággal ugráltunk a sziklákról a sós vízbe. És akkor az ő arcán is láttam egy pillanatra az örömöt , ami végigkísért utam során. Pedig pár nappal azelőtt még arról beszélt nekem, hogy csak az időmet vesztegetem ezzel az egész őrülettel. Arról győzködött , hogy lemaradok a valódi dolgokról. Azzal, hogy ki szeretnék szállni a rendszerből, a rendszer is elutasít és nem tudom utolérni majd a normális emberek valóságát. Azóta már újra felismertem , hogy a rendszerről nem lehet lekésni. Az ember bármikor visszatérhet, hogy a biztonságot nyújtó egzisztenciális bázist megteremtse magának. Elég pár hónap hozzá és visszaszippantja, majd látszólag a tenyerén hordozza, de valójában csak bekerül ismét abba lelketlen, hazug játszmába, amit az emberek nagyobb többsége objektív valóságnak nevez. Már akkor éreztem, hogy hiába minden, senkit nem fog foglalkoztatni , mindaz, amit tapasztaltam. Hamar visszahúznak a ragacsos kezek. Sajnos igazam lett. Senkit nem érdekelt igazából a történetem. Kevesek voltak, akik érdeklődtek egyáltalán, hogy bennem mi zajlott le valójában, hogy mi is rejtőzik az instagram fotók színei mögött. Nagyon fájt valamiért ez az érdektelenség, ez társas magány, rettenetesen csalódott voltam. Azt hittem, hogy ezzel a próbálkozásommal másoknak is adhatok valamit, mint ahogy Szorokin írja a Bro útjában, lendül a jégkalapács és felébreszti az alvó szíveket, de ehelyett jött a felismerés, hogy egyedül maradtam, illetve Vikivel ketten. Félelem lett úrrá rajtam és elkezdtem nagyon hülyén érezni magam. A szituáció elkezdett agyonnyomni és úgy éreztem igazuk van. Mindenkinek igaza van. Egy pojáca vagyok, egy ripacs, aki ismét elbukott és újra itt kaparkodik megszégyenülve. Azt éreztem, hogy mindenki csinál valami fontosat és mindenkinek sikerül valami csak én maradok le az elmebeteg idealizmusommal. Persze azért a szívem mélyén kibaszottul büszke is voltam mindarra, amit kaptam, kapok az élettől csak kurva szar volt, hogy nem oszthatom meg, mert senkit sem érdekel. Mindig ez a bizonyítási kényszer, mindig ez a társadalmi berögződés, ez a versenyszellem mentalitás. És már megint hánynom kell, emiatt próbáltam kilépni és emiatt próbáltam valami mást.</p><p>Míg a parton próbáltam megtanulni a magány jógáját, levetkőzni a cselekvéskényszert, addig a nagyvárosban igyekszem elviselni a kollektív magányt, ami ennek a hazug létezésnek a velejárója.</p><p>Viszont az biztos, hogy lassan egy éve új útra léptem és mindent megteszek, hogy végig is járhassam.</p><p>☮️</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=b28e3940c8a6" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[“Hirtelen megjelenik egy mandala, amit már nem is a szememmel érzékelek.]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/hirtelen-megjelenik-egy-mandala-amit-m%C3%A1r-nem-is-a-szememmel-%C3%A9rz%C3%A9kelek-388856227929?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/388856227929</guid>
            <category><![CDATA[psychedelics]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Wed, 01 Nov 2017 03:44:21 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2017-11-01T03:44:21.092Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<h3>“Hirtelen megjelenik egy mandala, amit már nem is a szememmel érzékelek. Felpörörög, elsodor mindent, ami ehhez a világhoz kapcsolódik. Váratlanul átzuhanok rajta és elveszítem önmagam. “</h3><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/500/1*agYt0YTcYPqlFlizErOhJA.jpeg" /></figure><p>Nem tudom, hol vagyok, ahogyan azt sem ki voltam, mielőtt ide kerültem. Nem emlékszem semmire. Nincs a hagyományos értelemben vett idő vagy tér, mégis a tudatom élesebb, mint bármikor. Minden tiszta ebben a végtelen pillanatban. A kezdeti “kényelmetlenségek” után megjelenik egyfajta érzékelés, ami hozzásegít, hogy rácsatlakozzam arra az energiafolyamra, ami a fénysebességnél gyorsabban száguld keresztül egy meghatározhatatlan hiperűrben. Eleinte rettegek és homályosan próbálok kapaszkodni bármibe, ami távolról feldereng emberi mivoltomból, de lehetetlen. Eggyé olvadok az ámulattal, ami maga a mindenség.</p><p>Az eddig jól megszokott fogalmak, formák, jelentések értelmüket vesztik. A nyelv felodódik és használhatatlanná válik. Amint egyre mélyebbre sodródom a félelem is szertefoszlik. Nem létezem. Mindig is létezem.</p><p>Formákra, színekre leszek figyelmes, melyek oly távol állnak mindattól, amit eddig valóságként érzékeltem, hogy meg sem próbálom értelmezni.</p><p>Teljesen idegen minden, mégis annyira ismerős és magától érthetődő. Egyszerűen leírhatatlan. Beleolvadok totálisan a végtelen sodrásba, de valahogy ez is természetes, miközben egy mélyebben, az öntudatom alatt létező önmagam próbál körülnézni, de csupán saját magát látja megsokszorózdva, fraktálként csavarodva saját magából saját magába.</p><p>Rémisztő, de egyben transzcendens az egész.</p><p>A visszatérés fokozatosan érkezik. A magába forduló színkavalkád lassan újra formát ölt és az energia megszilárdul a tudat képeivé, amiket jól ismerek már. Villódzom két világ között, akár a hibás neoncsövek végül realizálódom az általunk teremtett objektív valóságba. Mintha hosszú idő után, most vennék csak újra levegőt, mintha éppen most születnék le a Földre ismét.</p><p>Eufória. Elmondhatatlanul szerencsés érzés, hogy visszakerülök ide, erre a csodálatos bolygóra.</p><p>Szeretet ☮️</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=388856227929" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[“Németország-Hollandia-Belgium-Franciaország-Spanyolország-Portugália-Tenerife-Magyarország-Anglia”]]></title>
            <link>https://medium.com/@bormestermihly/n%C3%A9metorsz%C3%A1g-hollandia-belgium-franciaorsz%C3%A1g-spanyolorsz%C3%A1g-portug%C3%A1lia-tenerife-magyarorsz%C3%A1g-anglia-606b3dbf0f18?source=rss-98ff74c1c813------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/606b3dbf0f18</guid>
            <category><![CDATA[subjectivity]]></category>
            <category><![CDATA[hungarian]]></category>
            <category><![CDATA[travel]]></category>
            <category><![CDATA[life]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Pillanatpék]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 30 Oct 2017 10:23:34 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2017-10-30T10:29:55.165Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*Nr3aRdM7rMGQKnCK2MaTjw.jpeg" /></figure><p>Ébredés Bristolban. A sötétítő függönnyön is átszivárgó napfény csalogat, hogy guruljak bringával valamerre, ki az utcára, a természetbe, felfedezni a környéket. Miközben az útvonalat tervezem fejben, pótcselekvésképpen még pörgetem az emlékeimet a facebookon (is) és arra gondolok, hogy ideje egy kicsit tükörbe nézni és számot vetni az életemmel, hogy valójában hol is tartok és mi történt az elmúlt durván egyéves időszakban. Mit keresek (itt) egyáltalán és mi hajt utamon egyre tovább.</p><p>Kezdetek, csúcspontok, bukások, felismerések, tapasztalatok, szerelem, szenvedély és addikciók. Ideje, hogy keretbe foglaljam 2017-et egy visszatekintő, szubjektív belső utazás formájában.</p><p>Németország-Hollandia-Belgium-Franciaország-Spanyolország-Portugália-Tenerife-Magyarország-Anglia</p><p>Országok, ahol legalább pár napot, hetet, hónapot időztem tavaly. A városokat hirtelen nem is tudom felidézni,időt vesz igénybe, mire visszafejtem térben és időben a helyeket és a hozzájuk kötődő hangulatokat. Ezért is került elő újra ez a blogfelület. Fékezett most akkorát a hullámvasút, hogy kiírhassam magamból mindazt, ami új irányt adott az életemnek és közben kidobálhatom vagy éppenséggel rendszerezhetem a mentális törmeléket, ami felhalmozódott bennem, így magam is jobban átláthatom a realitás és az illúzió között támadt hasadékot.</p><p>Folyt. köv</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=606b3dbf0f18" width="1" height="1" alt="">]]></content:encoded>
        </item>
    </channel>
</rss>