<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom" version="2.0" xmlns:cc="http://cyber.law.harvard.edu/rss/creativeCommonsRssModule.html">
    <channel>
        <title><![CDATA[Stories by Cellux Csoport on Medium]]></title>
        <description><![CDATA[Stories by Cellux Csoport on Medium]]></description>
        <link>https://medium.com/@celluxcsoport?source=rss-6713b3222c89------2</link>
        <image>
            <url>https://cdn-images-1.medium.com/fit/c/150/150/1*azsh3y0L60TXWdc8A3Vohg.png</url>
            <title>Stories by Cellux Csoport on Medium</title>
            <link>https://medium.com/@celluxcsoport?source=rss-6713b3222c89------2</link>
        </image>
        <generator>Medium</generator>
        <lastBuildDate>Sat, 21 Nov 2026 18:16:49 GMT</lastBuildDate>
        <atom:link href="https://medium.com/@celluxcsoport/feed" rel="self" type="application/rss+xml"/>
        <webMaster><![CDATA[yourfriends@medium.com]]></webMaster>
        <atom:link href="http://medium.superfeedr.com/" rel="hub"/>
        <item>
            <title><![CDATA[6 új szabály a még hatékonyabb brainstorminghoz]]></title>
            <link>https://medium.com/cellux-lab-service-design-%C3%A9s-design-thinking/6-%C3%BAj-szab%C3%A1ly-a-m%C3%A9g-hat%C3%A9konyabb-brainstorminghoz-a401d96da594?source=rss-6713b3222c89------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/a401d96da594</guid>
            <category><![CDATA[brainstorming]]></category>
            <category><![CDATA[innovation]]></category>
            <category><![CDATA[service-design]]></category>
            <category><![CDATA[facilitation]]></category>
            <category><![CDATA[design-thinking]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Cellux Csoport]]></dc:creator>
            <pubDate>Fri, 19 Jul 2024 12:24:39 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2024-07-19T12:24:39.203Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<p>A brainstorming az a módszer, amiről mindenki azt hiszi, hogy ismeri és használja, de igazából ritkán csinálják a csapatok igazán jól. Ez azért van, mert az ötletelés során, ha csak úgy összeülünk és mindenki organikusan elkezdi mondani azt, ami eszébe jut, akkor általában 3 tipikus dolog következhet be.</p><p>Az első esetben valaki, aki hangosabb vagy magasabb pozícióban van, mint a többiek elkezd ötleteket sorolni. A többiek ezután még lehet, hogy pár dolgot hozzátesznek, de már úgy érzik, hogy igazából nincs nagy tétje, hiszen már ki van találva. Akár egyetértenek az elhangzottakkal, akár nem, nem biztos, hogy van kedvük vagy energiájuk új irányokkal előállni, ezért inkább bólogatnak és elfogadják a javaslatokat. Pedig lehet, hogy ha adtunk volna nekik is időt és teret kitalálni valamit és azt elmondani a többieknek, akkor valami sokkal jobbat ajánlottak volna, mint amit az első megszólaló mondott. Azonban az első megszólalás mindenkit ráállít egy vágányra, amiről már nehéz letéríteni a gondolkodást, még akkor is, ha az ötlet csak közepesen tetszik a résztvevőknek. Ezt a jelenséget groupthink-nek (Janis, 1982) nevezi a szakirodalom és az olyan csapatoknál gyakori, ahol erős a hierarchia illetve, ahol van egy kifejezetten domináns szereplő.</p><p>A második tipikus eset, amikor két vagy több domináns résztvevőnk is van. Ebben az esetben ők egymásra licitálva próbálnak minél jobb ötleteket mondani, egymás megszólalásait pedig kritizálni. A kialakult vitában a többiek passzív nézőkké válnak, gondolataikat sokszor el sem tudják mondani és a tartalom helyett mindenki inkább a konfliktusra fókuszál. A csapat a brainstorming végére nem is mindig jut el a megoldáshoz, mert nem tudnak megegyezni vagy végül olyan kompromisszumot kötnek, ami gyengíti az eredeti javaslatokat és igazából senki nem távozik elégedetten.</p><p>A harmadik esetben nincs domináns szereplő, aki ötletekkel állna elő, hanem mindenki óvatosan közelít a témához és nem gyűlnek a javaslatok. Ilyenkor az elhúzódó kínos csendet elkerülve az első épkézláb javaslatot mindenki gyorsan elfogadja, hogy meneküljön a szituációból. Ez olyan helyzetekben gyakori, ahol a kreatív gondolkodás nincs benne a napi működésben és a szereplők nem tartják magukat gyakorlott ötletelőnek, illetve ott, ahol a csapat nem motivált, mert nem látja maga előtt a közös célt.</p><p>Szerencsére a one-man show, a kakaskodás és a dermesztő csend is elkerülhető néhány egyszerű technikával, ami azt segíti, hogy egy inspiráló és biztonságos közeg jöjjön létre, ahol mindenki meg tudja osztani az ötleteit, amit a többiek meghallgatnak és arra építve újabbakat mondanak. Így létre tud jönni egy olyan gazdag gyűjtemény, amiből már könnyű néhány kiemelkedő ötletet kiválasztani és kidolgozni.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*dOBlLFYKjIIYsWew3nk3MA.jpeg" /></figure><p>Van néhány alapszabály, amit — a sokszor a brainstorming szülőatyjaként is emlegetett — Alex Osborn javasolt. Ezek közül az első szabályt sokan ismerik: <em>Ne kritizálj</em>! Betartani azonban már kevesebben szokták. Sokszor észre sem vesszük, ha valaki megoszt egy ötletet és rögtön az jut eszünkbe, hogy ezt miért nem lehetne megcsinálni. Sajnos amint ezt ki is mondjuk, elvesszük a kedvét a másiknak attól, hogy elmondja az ötleteit, pedig a második szabály éppen az, hogy <em>bármi eszünkbe jut azt mondjuk ki</em>. A harmadik szabály szerint arra kell törekednünk, hogy<em> az elhangzottakra építsünk</em> és azokról asszociálva próbáljunk meg új ötleteket mondani. Ehhez az is kell, hogy<em> figyeljünk egymásra és fókuszáljunk a témára</em>. Fontos, hogy <em>minden elhangzott ötletet írjunk is le</em>, hogy később rá tudjunk nézni a listára és el tudjuk kezdeni a szelektálást (Osborn, 1979).</p><p>Ha csak ezeket a szabályokat betartjuk, már akkor megfigyelhetjük, hogy sokkal jobb lesz az élmény és az eredmény is. A szabályok betartását segíti, ha van egy facilitátor, aki a megszólalások idejét és sorrendjét (de nem a tartalmát) moderálja és figyelmezteti a csapatot, ha eltérne a témától.</p><p>Viszont az 50-es évek óta használt brainstorming technikának időközben számos kritikusa is akadt, akik azt állítják, hogy a csoportos gondolkodás nem vezet kiemelkedően jó ötletekhez. Ez néha tényleg igaz, mert sajnos a hat szabály betartása még mindig nem garancia rá, hogy a résztvevők tényleg minden tudásukat beleadva, egy emberként, egy cél irányában mozgósítani tudják a kreativitásukat. Ha viszont értjük, hogy ez miért nem sikerül az adott csapatnál, akkor meg is tudjuk akadályozni, hogy beleessünk a szokásos csapdákba és megfelelően strukturáljuk a közös agyalást.</p><ol><li><strong>Készítsd elő!</strong></li></ol><p>Az ötletelés általában nem az első lépés a projektben. Előtte fontos a cél megfogalmazása, hogy pontosan mit is akarunk megoldani vagy kitalálni. A Design Thinking módszertana szerint a megoldás keresése csak a folyamat harmadik lépése: ezt megelőzi a kutatás, amikor információkat és inspirációkat gyűjtünk és az értelmezés, amikor ebből levonjuk a konklúziót és meghatározzuk azt a kérdést, amire az ötletelés során választ keresünk. Ha a brainstorming résztvevői nem ismerik mélyen a megoldandó probléma hátterét, kontextusát és okait, akkor valószínűleg az ötleteik is felületesek, egysíkúak lesznek.</p><p><strong>2. Melegíts be!</strong></p><p>Még a gyakorlottabb ötletelőknek is nehéz néha átállni brainstorming üzemmódra, főleg azért, mert a napi feladataink többsége teljesen más gondolkodást kíván. Az ötletelés során az a cél, hogy minél több és minél többféle ötletet soroljunk fel, gátlás nélkül, abban reménykedve, hogy a sok gondolat közül lesz néhány, ami igazán hasznos és eredeti. Ezt a működést divergens gondolkodásnak nevezzük. Amikor az ötleteket már felsoroltuk, akkor jön a konvergens, azaz a szűkítő vagy szűrő szakasz. Ilyenkor az van előnyben, aki inkább analitikusan, kritikusan gondolkodik és képes határozott döntéseket hozni. Az innovációs folyamatban mindkét gondolkodásmód hasznos, a brainstorming azonban tipikus divergens, gyűjtögető folyamat, amikor minden ötlet jöhet, hiszen a mennyiség a fontos. Ennek a képességnek a fejlesztése nem kap nagy hangsúlyt az oktatásban, ami inkább azt támogatja, hogy megtaláljuk a helyes megfejtést. A tervezés során nincs egy helyes megfejtés, számos jó megoldás létezik, ehhez azonban az agyunkat is át kell hangolni.</p><p>Elsőre lehet, hogy nehezebben kezdenek el forogni a berozsdásodott fogaskerekek, ami miatt sokan azt hiszik, hogy nem is kreatívak, pedig ez a képesség is fejleszthető gyakorlással. Ahogy az ember edzés előtt is bemelegíti az izmait, úgy a brainstorming előtt is tarthatunk egy kis bemelegítést. Ehhez bármi olyan játékos feladat jó lehet, ahol egy kérdésre minél több választ kell írni vagy mondani. A kérdés szinte bármi lehet:</p><ul><li>Mi mindenre lehet használni egy gémkapcsot, egy kanalat vagy egy üres műanyag palackot?</li><li>Hány dolgot tudsz lerajzolni, ami kör alakú?</li><li>Mi lenne, ha az embereknek három keze lenne?</li></ul><p>Ezekhez hasonló kérdéseket használnak a pszichológusok a kreativitást felmérő kutatásokban is. Ha egy-egy ilyen kérdéssel indítunk egy ötletelést, akkor a valós feladat megoldása is olajozottabban fog menni. Ha van kedved kísérletezni ezzel a technikával, de jól jönne egy kérdésgyűjtemény, amiből minden ötletelés előtt elő tudsz kapni egy frappáns fejtörőt, akkor próbáld ki az <a href="https://instantcards.sumupstore.com/term%C3%A9k/flow-kartyapakli">Instant Flow</a> kártyát a csapatoddal.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*v9nR8BQdEYlUVIfvsuW_1w.jpeg" /></figure><p><strong>3. Kezdd csendben!</strong></p><p>Sokat segít a groupthink jelenség megelőzésében, ha először mindenki egy kicsit egyedül gondolkodik. Fogalmazzátok meg a kérdést, amire a brainstorming során keresni fogjátok a választ és állítsatok be egy időzítőt 5–10 percre, amíg mindenki csendben gondolkodhat. Ilyenkor érdemes azt csinálni, hogy mindenki leírja az ötleteit egy-egy post-itre (fontos, hogy egy post-it-re csak egy ötlet kerüljön, hogy később könnyebb legyen megosztani és csoportosítani ezeket). Amikor az idő lejárt, akkor sorban mindenki megosztja, hogy miket írt és a csapat felrakja ezeket egy flipchartra. Így az introvertáltabb résztvevőknek is van lehetősége megszólalni és a saját nézőpontját megosztani, nem csak a leggyorsabb és leghangosabb csapattagnak, biztosítva ezzel a demokratikusabb ötletelési folyamatot.</p><p><strong>4. Erőltesd egy kicsit!</strong></p><p>10 perc ötletelés után, amikor mindenki elmondta vagy leírta azt, ami elsőre eszébe jutott sokszor úgy érzi a csapat, hogy több ötlet nem is létezhet. Pedig ez ritkán van így, sőt! Az igazán innovatív ötletek gyakran nem elsőként jutnak eszünkbe, hanem akkor, amikor már az evidens gondolatok elfogytak és kénytelenek vagyunk új utakat és irányokat felfedezni. Sokszor kínunkban már mindenre inspirációként tekintünk, ami körülöttünk van és éppen ez hozhat áttörést, meglepő és újszerű képzettársításokat. Ehhez fontos, hogy ne adjuk fel az első pillanatban, amikor azt érezzük, hogy kifogytunk az ötletekből. Ezt nevezzük extended effort principle-nek (Parnes és Meadow, 1959). Ahogy a neve is mutatja, ez néha kicsit erőltetettnek tűnik, mégis megéri! Lehet, hogy egy ilyen erőltetett menetben születik 10 olyan ötlet, ami csak viccnek jó (ami nem baj, mert a humor is fontos egy jó brainstorminghoz), de lesz mellette 1–2, amire mindenki azt mondja: “hé, várjál már, ez nem is hülyeség…”.</p><p>Az elakadás pillanatán gyorsabban túl tudunk lendülni, ha készülünk direkt valamilyen inspirációval. Mivel bármilyen random inger jól jöhet, lehet hogy csak felcsapunk egy könyvet és az első szót amit ott meglátunk, arról kell mindenkinek egy új megoldásra asszociálni vagy viszünk egy pakli kártyát, amin random képek vannak és ezekből húz mindenki egyet, hátha arról jut eszébe egy új gondolat. Van akinek az segít, ha megpróbál más fejével gondolkodni vagy inspiráló cégek példáiból kiindulni, például, hogy az adott problémát hogyan oldaná meg Steve Jobs, a Tinder vagy éppen az IKEA. Ha jól jönne egy adag jól bevált inspiráló kérdés, akkor nézd meg az <a href="https://instantcards.sumupstore.com/term%C3%A9k/wow-kartyapakli">Instant Wow</a> kártyapaklit — a játékszabályban további tippeket találsz arra, hogy hogyan lehet az inspirációs köröket hatékonyan facilitálni.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*nJituxSxSg4IbjmEGzveig.jpeg" /></figure><p><strong>5. Hívj be külsősöket!</strong></p><p>Egy óra ötletelés után, általában már tényleg nem nagyon jut eszünkbe újabb gondolat. Ilyenkor érdemes aludni rá egyet vagy behívni az ötletelésbe valakit kívülről, hátha friss szemmel neki eszébe jut valami, ami nekünk még nem. Ez a külsős lehet olyan kolléga, aki az adott projekten nem dolgozik, valaki teljesen laikus vagy éppen a terület nagy szakértője, de az is lehet, hogy olyan embert hívunk meg, aki érintett a projektben, de nem volt arra közvetlenül ráhatása korábban (pl. Megrendelő, felhasználó, partner vagy valamelyik társterület képviselője). Egy külső szemlélőnél az a jó, hogy még nem nézte magát bele a projektbe és mivel ő nem része a folyamatnak, ezért gátlástalanabbul tud ötletelni, nem félve a megvalósítás nehézségeitől vagy a többi csapattag véleményétől.</p><p>Egy-egy vendég lehet, hogy csak 10–20 percet tölt el az ötleteléssel, ránéz arra, amit a csapat kitalált és hozzátesz az ötletgyűjteményhez még 5–6 jó javaslatot, amit később a csapat megvitathat, de ez is elég lehet arra, hogy új lendületet kapjunk.</p><p><strong>6. Fejleszd tovább!</strong></p><p>A brainstorming esetében általában nem kidolgozott koncepciókat osztunk meg egymással, hanem ötletcsírákat. Az ötletcsírákból még bármi lehet — ha továbbfejlesztjük őket, akkor egy unalmasabb ötletet is izgalmassá tehetünk vagy egy bonyolult ötletet leegyszerűsíthetünk, hogy megvalósítható legyen. Éppen ezért nem érdemes kidobni az ígéretes elképzeléseket csak azért, mert egy-egy szempontnak nem felelnek meg teljes mértékben. Éppen ezért érdemes az ötletelés végén még tartani egy utolsó kört, ahol már nem az lesz a lényeg, hogy új megoldásokat keressünk, hanem, hogy azokat fejlesszük tovább, amik már felkerültek. Ilyenkor minden csapattag választhat egy ötletet — a kedvencét vagy random bármelyiket — és eltölthet 5 percet azzal, hogy annak létrehozza különböző továbbfejlesztett verzióit. Érdemes megnézni, hogy mi van akkor, ha az ötletet felnagyítjuk vagy éppen minimalizáljuk? Mi történik, ha drágábbá vagy éppen olcsóbbá tesszük? Mi lenne, ha változtatnánk a megvalósítás módján, a formán, a színen vagy a technológián? Szintén Alex Osborn nevéhez fűződik a Checklist nevű technika, ahol ilyen kérdések vannak felsorolva, illetve Bob Eberle nevéhez fűződik a SCAMPER (Substitute, Combine, Adapt, Modify, Put to another use, Eliminate, Reverse) módszer (Eberle, 1996), ami szintén arra ösztönöz minket, hogy különböző szempontok alapján fejlesszük az ötletet. Ha szeretnéd új megvilágításba helyezni az ötleteidet, akkor az <a href="https://instantcards.sumupstore.com/term%C3%A9k/grow-kartyapakli">Instant Grow</a> kártyapakliban 42 hasonló instrukciót találsz.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*COXdktcZTTTGlVEjNHP09A.jpeg" /></figure><p>A brainstorming módszer elengedhetetlen a legtöbb projektben, de tényleg csak akkor hatékony, ha jól van moderálva. A szabályokat érdemes ismerni és ismertetni minden résztvevővel, illetve megtanulni néhány technikát és kicsit kísérletezni velük, mert nem mindenkinél működik ugyanaz, viszont egy jó facilitátor bármilyen csapatból ki tudja hozni a maximumot ezek segítségével.</p><p><em>Szerző:</em></p><p><em>Csernátony Fanni DLA (Cellux Lab, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), service designer, workshop facilitátor, módszertani szakértő</em></p><p><em>2024.07.12.</em></p><p><em>Bibliográfia</em></p><p><em>Janis, Irving L. 1971. „Groupthink”. Psychology Today 5 (November): 43–46.</em></p><p><em>Osborn, Alex F., Applied Imagination: Principles and Procedures of Creative Problem-Solving, New York: Charles Scribner’s,1979.</em></p><p><em>Parnes, S. J., Meadow, A., Effects of brainstorming instructions on creative problem solving by trained and untrained subjects, Journal of Educational Psychology. 1959. 50 (4).</em></p><p><em>Eberle, B., SCAMPER: Games for Imagination Development, Prufrack Press Inc., 1996.</em></p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=a401d96da594" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/cellux-lab-service-design-%C3%A9s-design-thinking/6-%C3%BAj-szab%C3%A1ly-a-m%C3%A9g-hat%C3%A9konyabb-brainstorminghoz-a401d96da594">6 új szabály a még hatékonyabb brainstorminghoz</a> was originally published in <a href="https://medium.com/cellux-lab-service-design-%C3%A9s-design-thinking">Cellux Lab — Service Design és Design Thinking mindenkinek</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[„Kill your darlings!” — „Öld meg a kedvenceid!”]]></title>
            <link>https://medium.com/cellux-lab-service-design-%C3%A9s-design-thinking/kill-your-darlings-%C3%B6ld-meg-a-kedvenceid-281644509be3?source=rss-6713b3222c89------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/281644509be3</guid>
            <dc:creator><![CDATA[Cellux Csoport]]></dc:creator>
            <pubDate>Wed, 05 Aug 2020 08:05:31 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2020-08-05T13:42:19.440Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<h3>„Kill your darlings!” — „Öld meg a kedvenceid!”</h3><p><em>Miért nem az első gondolataid a legjobbak egy tervezési folyamat során, hogyan vedd észre és fogalmazd meg jól az előtted álló kihívást, és hogyan találd meg a leghatékonyabb irányt a tervezéshez?</em></p><p><em>Szerző: Barna Máté, Cellux Csoport</em></p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*2deMx225ZaZSuSZJj-ycnQ.jpeg" /></figure><p>Amikor először olvastam a — számomra azóta minden tervezést végig kísérő — szabályról, megrökönyödve azonnal életek kioltására és szörnyű vérfürdőre asszociáltam. Persze gyorsan ráeszméltem, hogy valójában arról van szó, hogy ha egy problémamegoldó folyamat során igazán innovatív eredményekre szeretnénk jutni, meg kell próbálnunk elvonatkoztatni a témával kapcsolatos prekoncepcióktól és nem ragaszkodni az első ötleteinkhez. A legújszerűbb és legjobb megoldások az esetek nagy részében nem ezek közül kerülnek ki. Azóta is akárhányszor hallom a címben szereplő kifejezést, olyan érzésem támad, mintha valami szörnyűséget kellene elkövetnem, pedig már számtalan példán keresztül megtapasztaltam, hogy pont az ellenkezőjéről van szó.</p><p>A „Kill your darlings” (Öld meg a kedvenceid) kifejezést elsőként 1914-ben Sir Arthur Quiller-Couch vetette papírra, de legtöbben William Faulkner Nobel-díjas amerikai író nevéhez kötik. Mindketten irodalmi munkásságuk tapasztalataként fogalmazták meg. A mondás laikus értelmezése szerint, az alkotónak sokszor hiába van személyes kötődése egy-egy karakterhez, vagy szeret bele egy hosszabban kifejtett dialógusba, ha a mű egészét tekintve ezek nem relevánsak, akkor akármennyire is kötődik ezekhez a részletekhez, a koherencia érdekében el kell, hogy hagyja azokat. Ezt a gondolatmenetet emeli át egy más jellegű alkotó folyamatba a Design Thinking módszertana.</p><p><strong>Szempont vagy eszköz?</strong></p><p>A Design Thinking folyamatok szakaszainak ábrázolására minden iskola más-más formátumot használ. Az általunk vezetett tréningeken legtöbbször az úgynevezett Dupla Gyémánt <a href="https://www.designcouncil.org.uk/news-opinion/what-framework-innovation-design-councils-evolved-double-diamond">(Double Diamond) </a>ábrát használjuk. A tervezést a brief értelmezése után a probléma definiálásával kezdjük. Ebben a szakaszban először egy design kutatás során, információt gyűjtünk a témáról, inspirálódunk, megismerjük a célcsoportokat, majd a megszerzett információ halmazban rendet téve, értelmezve a megismerteket, következtetéseket vonunk le. Ennek eredményeképp pontosítani tudjuk a megoldani kívánt problémát egy rebrief formájában és tervezési szempontokat tudunk felállítani. Ezután kezdődik a megfogalmazott problémára való megoldások keresése egy öltetelési fázisban. Az ötletgenerálást, az ötletek szűrése és továbbfejlesztése majd részmegoldások megtervezése követi. A legjobbnak ítélt felvetéseket különböző prototípusokkal teszteljük, amíg el nem jutunk a végleges koncepció javaslatig.</p><p>Sok tervező és stúdió a „Kill your darlings” elvét eszközként értelmezi és az ötletelési szakasz egy-egy pontján alkalmazza. (Lásd: <a href="https://academy.nobl.io/build-a-better-brainstorm-by-flaring-and-focusing/">1</a> <a href="https://ayup.agency/blog/2019/why-youve-gotta-kill-your-darlings-1">2</a> <a href="https://mooistudios.com/2016/09/07/how-to-kill-your-babies-or-letting-go-of-ideas-2/">3</a>) Ez kétség kívül elengedhetetlen. Mi is nagyon sokszor találkozunk a tréningek és workshopok során azzal, hogy a résztvevők konkrét elképzelésekkel érkeznek, amelyeket ha nem engednek el egy ponton, akkor gátat szabnak egyrészről a csapatmunka gördülékeny működésének, másrészről az igazán innovatív ötletek megszületésének.</p><p>Michael Lewrick, Patrick Link és Larry Leifer a The Design Thinking Playbook című művükben a következőket fogalmazzák meg a jelenséggel kapcsolatban:</p><blockquote>„…Peter tapasztalata az, hogy néhány kollégája minden workshopra úgy érkezik, hogy pontosan tudja, hogyan fog kinézni a megoldás az adott problémára. Az ötletelés során nehéz őket kimozdítani ezekből a gondolat sablonokból és kevés új ötlettel állnak elő. Ebből adódóan, Peter mindig tart egy első ötletelési kört az elején, amelyet „agykiürítésnek” (brain dumping) nevez. Ebben a körben minden résztvevőnek lehetősége nyílik arra, hogy elhagyja ezeket az elsőkörös ötleteket és nyisson az új dolgok felé. Az igazi ötletkeresés csak ezután, a második lépésben kezdődik. Itt Peter arra bátorítja a résztvevőket, hogy törjenek ki az általános gondolkodási mintázatokból, hogy néhány „vad” ötlet is előkerülhessen.”</blockquote><p>A leírt helyzetben gyakorlatilag arról van szó, hogy a résztvevőknek irányítottan le kell építeniük a „dédelgetett” — általában kevés innovatív megoldást tartalmazó — ötleteiket, ezzel teret adva a az új lehetőségeknek. A tapasztalataim szerint azonban, a „Kill your darlings” jelensége1 nem csak az ötletelési fázisnál kerülhet előtérbe, hanem mint egy fontos tervezési szempont az egész folyamatot áthatja.</p><p><strong>Brief és rebrief<br></strong><em>Ha azt gondoltad, hogy az ötletelési fázisban nehéz elengedni néhány ötletet, próbálj meg egy egész koncepciót elengedni a folyamat felénél!</em></p><p>A Design Thinking módszertanra jellemző, hogy adott pontokon megkérdőjelezi az első briefet, hiszen ez sokszor csak előzetes feltételezésekre alapszik, vagy nem a valódi probléma megoldására fókuszál. Fontos az állandó kísérletezés. Emiatt a tervezés nem lineáris, inkább rendszeres iterációkra épülő folyamat, ahol az eredeti brief is folyamatosan felülíródhat, módosulhat. A probléma újradefiniálásának szakaszában sokszor előjöhet ez a jelenség: Elindulunk egy tágan értelmezhető, feltételezett probléma megoldása felé, majd a kutatás után, az eredményeket szintetizálva arra jutunk, hogy a valódi igények kielégítése érdekében teljesen más fókusszal kell tovább haladnunk. Tehát hiába kezdtük értelmezni, kutatni, esetleg fejben már megoldani a megadott briefet. Hiába nőtt a szívünkhöz a téma, ebben az esetben el kell hogy engedjük — meg kell hogy öljük a kedvencünk. Ezt a helyzetet jól prezentálja a következő rövid esettanulmány:</p><p>Néhány éve egy design sprint során, egy kisebb csapattal olyan szívességmegosztáson alapuló szolgáltatás kidolgozásán kezdtünk el dolgozni, amelynek kifejezetten egy-egy társasház vagy szűk szomszédság a célcsoportja. Miután különböző módszerekkel sikerült feltérképeznünk a csapat közös gondolatait és véleményét a témával kapcsolatban, minden csapattag egyhangúlag megegyezett a briefben: „Hogyan segíthetnénk elő a budapesti szűkebb lakóközösségek tagjai között, hogy szokásukká váljon az egymás közötti szívességcsere?”</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*08AaVmomBYzV22Liit_ANA.jpeg" /></figure><p>A kutatásunk alapját főként interjúk, kérdőív, személyes történetek, szekunder kutatás és fotószafari — melynek keretében nagyobb lakótelepeken figyeltük meg, a különböző szolgáltató egységeket — képezték. Az interjúk, a kérdőívek és a személyes történetek bizonyultak a leghasznosabb eszközöknek. Gyorsan kiderült számunkra, hogy szinte mindenki érintett a kérdéskörben és az alanyoknak megdöbbentően sok mondanivalójuk volt a témával kapcsolatban. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy ugyan időnként tesznek apróbb szívességeket a közvetlen szomszédjaiknak (például: gyerekfelvigyázás, növénylocsolás, eszközök csereberéje stb.), a lakók általában nem ismerik egymást, bizalmatlanok, és inkább negatív mint pozitív képük van, a velük egy háztömbben vagy szomszédságban élőkről. Ezen a ponton rá kellett ébrednie a csapatunknak, hogy egészen addig, amíg nincsen bárminemű lakóközösség az egyhelyen élők között, addig megvalósíthatatlan egy alapvetően bizalomra épülő szolgáltatás. Tehát el kellett engednünk a csapat minden tagja által kedvelt és egyetértésben megalkotott tervezési irányunkat, és a belefektetett kutatási és szintetizáló munka ellenére teljesen új irányba kellett terelnünk a tervezést. Egy újabb kutatási körrel beigazolódott, és kikristályosodott egy új irány miszerint: sokkal nagyobb szükség van a közösségépítésre, az egymás megismerésére és a bizalomra egy lakóépületen belül. Feltételezéseink szerint ez aztán organikusan generálja az eredeti kihívásunkban megfogalmazott szívességcseréket. <br>Megöltük a kedvencünket, és sokkal hasznosabb szolgáltatási koncepciót terveztünk.</p><p><strong>Kérlek nyírd ki a kedvenceid!</strong></p><p><em>Legalább egy korai prototipizálási fázisban…</em></p><p>Mi történik akkor, ha ragaszkodsz egy olyan ötlethez, amiről már lehet hogy te is sejted, hogy nem fog működni? A Design Thinking egyik fontos alapelve, hogy minél hamarabb teszteljük a koncepciókat és inkább a folyamat elején kövessük el a hibákat, vagy engedjük el azokat az ötleteket, amelyek megtartása később súlyos következményekkel járhat. Ezért fontos, minél hamarabb valamilyen egyszerű módon kipróbálhatóvá, tenni egyszerű prototípusokkal az elképzeléseinket.</p><blockquote>Nigel Cross „Design Thinking” c. könyvében olvasható egy rövid, autóipari szektorból származó esettanulmány, amelyben Gordon Murray versenyautók tervezésére specializálódott designer hasonló hibájából tanulhatunk. Murray bevallja, hogy nem minden versenyautó innovációs ötlete volt sikeres. Az egyik legnagyobb hibája éppen az ötletébe vetett feltétlen bizalmából, és a korai prototipizálás hiányából adódott. Egy alkalommal előállt a „felületi hűtésű” autó ötletével. A radikális koncepciója több olyan innovációs lépést is tartalmazott, amelyek önmagukban is hosszas kísérletezést igényeltek volna, például súlycsökkentés, a vezető biztonságának, és a teljesen új hűtési eljárás növelése. Az autó hűtését az általánosan használt motorhűtők helyett az autó „bőreként” kialakított struktúrán keresztül, a külső felszínen végezte volna. Az, hogy az új fejlesztés nem működik, csak közvetlenül a verseny napja előtt derült ki a csapat számára, azért egy régebbi konstrukciót kellett használniuk. A koncepció, és ezzel együtt az összes tervezésbe és fejlesztésbe fektetett munka, nem beszélve a jelentős mennyiségű anyagi ráfordításról a kukában landolt.</blockquote><blockquote>(Forrás: CROSS, Nigel: DESIGN THINKING: UNDERSTANDING HOW DESIGNERS THINK AND WORK, Berg Publishers, New York 2011. 81–83.)</blockquote><p>Összesítve a gondolatokat: A design folyamat minden fázisában érdemes szem előtt tartanunk, hogy ne ragaszkodjunk foggal körömmel az első ötleteinkhez. Kérdőjelezzük meg a prekoncepcióinkat, menjünk mindig eggyel tovább az ötletelésben, merjünk vadabb ötletekkel előhozakodni, és teszteljünk minél hamarabb! Megszabadulni a kedvenceinktől sosem egyszerű, de megéri. Remélem azok számára is hasznos tanácsként szolgál ez a néhány példa, akik megbízóként vannak jelen ebben a folyamatban.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=281644509be3" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/cellux-lab-service-design-%C3%A9s-design-thinking/kill-your-darlings-%C3%B6ld-meg-a-kedvenceid-281644509be3">„Kill your darlings!” — „Öld meg a kedvenceid!”</a> was originally published in <a href="https://medium.com/cellux-lab-service-design-%C3%A9s-design-thinking">Cellux Lab — Service Design és Design Thinking mindenkinek</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
    </channel>
</rss>