Voltam szánkózni! Szuper élmény volt, életemben először próbáltam ki a kukás zsákon csúszást, amiről 26 évig fogalmam sem volt, hogy mennyire király! Sokkal jobb mint a szánkó és bármikor bárhonnan beszerezhető. A családommal mentünk fel a normafára még az első márciusi havazás után, jó volt velük lenni, igyekszem minden héten szánni rájuk is időt, ez most sikerült.

Kipróbáltam az öko tisztítószereket, a WC tisztító bevált, de azt hiszen a fertőtlenítés érdekében még pluszban használni fogom az ecet+szódabikarbóna kombót, bár az ecet szagától egyenesen öklendezem, de majd valahogy megoldom. A mosószer nagyon sűrű, olyan mint egy puding, ezért nehezen adagolható, hamar fogy, ebből ki fogok próbálni másik fajtát ha elfogy. A mosogatószer nekem tetszik, szinte teljesen illatmentes használat közben, és egyelőre minden tiszta, de azért kíváncsi vagyok, hogy mondjuk egy jól leégetett tepsivel is elbánik-e majd.
A tudatosodás jegyében voltam TFK találkozón, amin a Tudatos Társadalom volt a téma, bár nem voltam a toppon, nagyon érdekes volt hallgatni a többieket, és sok új embert ismertem meg, akivel később még szívesen találkoznék.

Kb ez történt az első héten, és a második héten jöttek az izgalmak! Végre eljött március 13-a és a legjobb barátnőmmel elutaztunk Londonba, hogy beteljesedjen a gyermekkori álmunk és feltegyük a cseresznyét a 15 éves barátságunk szuper habos tortájára, és meglátogassuk a

Warner Bros Harry Potter Studiot

Én kétszer sírtam. Csodálatos volt, tényleg egy álom vált valóra. Megőriztek minden díszletet, minden kis kütyüt, fel lehetett szállni a Roxfort Expressre, be lehetett menni a Dursley házba, ittunk vajsört (borzalmas volt és nagyon drága, de a bögréért megérte), jártunk a Tiltott rengetegben, nem is tudom leírni mennyire fantasztikus élmény volt. A Nagyterem, Dumbledore irodája, a Roxfort híd, a Kóbor Grimbusz, és közben végig szól a filmzene, valahogy mindenhol stílusosan és megunhatatlanul… most is beleborzongok. Komolyan aki rajongó, menjen el legalább egyszer életében. A túra végén áll egy óriási Roxfort makett, 20 percen keresztül csak ültünk előtte, és néztük.

Az Abszol úton mozognak a kirakatok, Olivander boltjában pedig minden dobozon egy-egy a film elkészüléséhez valamilyen módon hozzájáruló személy neve áll. Majdnem 4 órán keresztül nézelődtünk mindent kipróbáltunk és megfogdostunk és fényképeztünk és videóztunk.

El szerettünk volna menni este megnézni a “nightlife”-ot, de annyira kimerültünk lelkileg és fizikailag is, hogy nagyon korán kidőltünk. Életem egyik legjobb élménye volt.

Másnap megnéztük a főbb nevezetességeket, jó volt, mert mindenre jutott idő amit szerettünk volna, ücsörögtünk a parkokban, láttam a Szent Pál Székesegyházat, és a Millenium Bridge-t, amik nekem eddigi ott tartózkodásaim során kimaradtak. Este buszra szálltunk és elindultunk Nottinghambe, hogy meglátogassuk a barátom, és megnézzük a várost. Ott ért minket utol két nppal később a második márciusi hóvihar, ami felettébb szokatlan volt, tekintve, hogy eddig havat sem igen láttam kint, nemhogy hóvihart meg -10-et.

Nagyon szuper hét volt, hamar véget is ért, így hát most igyekszem visszazökkenni az itthoni mindennapi kihívásokba. Van belőlük bőven, mert egy kicsit le vagyok maradva a kitűzött célokkal, de ha hozzáteszek minden nap egy kicsit, szebb napokon pedig sokat, akkor szép lassan csak sikerül minden, minek sikerülnie kell.

Csütörtökön Gáborral találkoztam a Tudatos Fiatalok Közössége létrehozójával, és tovább beszélgettünk arról, hogyan tudnánk a jövőben együtt működni. Izgalmas feladatokról beszéltünk, lassan kezd körvonalazódni, hogy pontosan hogyan tudunk segíteni egymásnak. Az esti kocsmaturám (ez is a munkám része) alatt tudtam találkozni egy régi barátommal, így összekötöttem a kellemeset a még kellemesebbel.

A hétvégét ismét végig dolgoztam reggeltől estig, hétfőn viszont teljesen szabad voltam, és nagyon produktívan sikerült eltölteni a napot. Egy barátnőmmel végre felraktuk az egyik falamra a flamingós tapétámat, ami szinte az első dolog volt, amit megvettem a lakáshoz, de valahogy mindig elodázódott. Egyszerűen csodás. Ránézek és boldog vagyok. Külön büszke vagyok rá, mert ezen a falon van egy gázóra, illetve gázcső, ami miatt több helyen mérni és vágni kellett, de ebből semmi nem látszik!!! A minták illeszkednek, a fal teljesen fedett, mi magunk is meglepődtünk, hogy milyen jól sikerült.

Elég rég óta gondolkozom azon, hogy a külömböző tisztítószereim környezetbarát változatra kéne cserélni, és ma délelőtt végre rávettem magam és körülnéztem a Bijó Áruház ezen részlegén, és örömmel konstatáltam, hogy bőven van miből választani. Be is szereztem egy környezetbarát mosogatószert (aminek melleseleg sokkal jobb illata van, mint eddig bármelyik mosogatószernek, amit használtam), mosószert és wc tisztítót. Egyik sem volt drágább, mint a normál szerek, kíváncsi vagyok, hogy beválnak-e.

Ezen a héten nagyon szeretnék elmenni szánkózni, remélem sikerül összehozni! ☺

A szegedi utazást követően csütörtökön a Tudatos Fiatalok Közössége létrehozójával találkoztam, Gáborral, akivel kellemes eszmecserét folytattunk az esetleges együttműködésekről, remek búzasör társaságában (sok citrommal). Pénteken már alig tudtam a munkámra koncentrálni, mert estére hivatalos voltam egy születésnapra, ahol a téma “International” volt, és mindenki más-más nemzetiségűnek volt beöltözve. Én Japánt választottam, így végre hasznát vehettem a nagyikámtól kapott “egy fiatal hölgynek legyen ilyene is” csodálatos virágos műselyem köntösömnek.

Hétvégén (egy kis szombat délelőtti munka után) Mohácsra utaztunk a Busó járásra, amit mindenkinek nagyon tudok ajánlani! Több mint 10 éve tervezzük, hogy elmegyünk, és végre meg is valósítottuk. Hatalmas buli, teljes anarchia, tiszta káosz, Kusturica film feeling és ilyesmik.

A hétfő egésznapos munkával telt, ma (kedden) pedig ismét sor került a TFK kÖr találkozóra, ami megint elképesztően inspiráló volt, olyan témákat feszegettünk, amikről hetekig lehetne beszélgetni, és remélem a jövőben még fogunk is!

Folyamatosan három felé kell figyelnem, ami fárasztó, viszont mind a három terület komoly szervezést és tervezést igényel, ami engem feltölt és ösztönöz. A munkahelyemen rendezvényszervezőként minden napom állandó odafigyelés, rendezettség és kreativitás egyben. Elképesztően élvezem, olyan, mintha nem is két hete, hanem legalább két hónapja dolgoznék már itt. Emellett igyekszem időt fordítani minden nap az Ötszázalék Egyesülettel kapcsolatos teendőkre, nézem az instát, a Facebook oldalt, a cikkeket, a keresem a leendő együttműködésekre a lehetőségeket. És ennek tetejébe érkezett most a másodállásom koordinátori szerepe egy hónapra, amíg az original koordinátorunk nyaral. Követnem kell, hogy melyik idegenvezető hol van, mikor van, mennyit van, szóval pörög az agyam rendesen.

Mégsem úgy érek haza egyik nap sem, hogy ki vagyok purcanva. Sőt! Sokkal könnyebb beosztani a magamra és a környezetemre szánt időt, szinte minden sikerül, amit rövid távon eltervezek és ez remek érzés. Egyre inkább elhiszem, hogy tényleg minden nap teszek valamit a céljaimért, még ha nem is nagy dolgokat. Egyre tudatosabbnak érzem magam, ami nem behatárol, hanem inkább felszabadít.

Izgalmas jövőhetet mindenkinek! :)

Elhatároztam, hogy minden nap sportolok, és ez sikerült is, egészen szombatig, amikor is egy éjszakai rossz lépés (értsd szó szerint) következtében kifordult a bokám, amire másnap már nem tudtam ráállni. Viszont a ezt a kis balesetet (nahát, a bal bokámmal történt…) megelőzően összegyűlt az Ötszázalék csapata egy évindító ötletelésre, és nagyon jól haladtunk! A 30as nyugdíjas szegedi előadásunkra pedig minden jegy elkelt! Az egyesületünk haladásáért tehát igen sokat sikerült tenni ezen a héten is, amire nagyon büszke vagyok. Ám most már szerda este van, és a hét többi történését nem érzem kiemelkedőnek, sem negatív sem pozitív szempontból, meg a motivációm is elég lanyha.

Új cél: boka meggyógyítása.

Eltelt a második hét is amióta elhatároztam, hogy heti rendszerességgel leírom, miket tettem, vagy nem tettem a céljaim eléréséért. Furcsa egy hét volt eseménydús és mégis eseménytelen. Azért érzem eseménytelennek, mert noha folyamatosan történt valami, még mindig úgy érzem, hogy tehettem volna többet. Pedig időm az már tényleg nem nagyon maradt.

Kedden mivel már tudtam, hogy a következő héten az új munkahelyemen kezdek remekül játszottam az irodában a növény szerepét. A hét elején a nővérem cicáira vigyáztam, így az estét remek társaságban töltöttem két cukorgombóccal, Corkával és Porcival. Leszámítva a macskasimogatást elég unalmas hét kezdés volt. A következő nap viszont nagyon mozgalmasra sikeredett, pont ahogy szeretem. Reggel elmentem dolgozni a Rózsa dombra, délután megetettem a cicákat Csepelen, elmentem Újpestre ruhapróbára egy ruhabolt fotózásához, meglátogattam anyukámat, elmentem az idegenvezető csapatunk évkezdő meetingjére, majd visszamentem a cicákhoz. Ezt a napot mondjuk pont nem éreztem hiábavalónak sem eseménytelennek. Csütörtökön újra egy növény teljesítményét produkáltam, bár elkezdtem legépelni a Célkontroll újabb változatát, szóval egész ügyes kis virág voltam. Este anyukámnak segítettem egy két még a költözésből maradt dolgot pakolászni.

Imádtam a pénteket. Az utolsó napom volt a régi munkámban és már délután 3-kor várt rám a szabadság. Megbeszéltük a barátnőimmel, hogy csajos estét tartunk az egyikük lakásán, úgyhogy hazafelé bevásároltam a kedvenc tonhalas mártogatós receptemhez a hozzávalókat és miután elkészítettem már siettem is át hozzájuk. Ez az este teljes mértékben a barátoké volt és egészen reggel 6-ig tartott pedig ki se mozdultunk a lakásból. Régen volt már ilyen, a utóbbi egy évben biztos nem és mindannyiunkra nagyon ráfért.

Miután többé kevésbé kipihentem magam összeszedelődzködtem és elindultam a hétvégi guide munkába, ezúttal egy 18 fős brit csoporthoz. Nagyon jó fejek és lazák voltak, szuper esténk volt, és végre megint beszélhettem angolul, már komolyan hiányzott. Idegennyelv gyakorlás pipa.

A vasárnap tényleg az ördögé lett. Mivel az előző két nap teljesen felborítottam a bioritmusom egy teljes napot töltöttem az ágy és a konyha között mászkálva, de leginkább az előbbivel kötöttem szorosabb barátságot. Azt hiszem, talán kimostam egy adag ruhát. Így legalább kellő képen rákészülhettem a másnapi munkakezdésre rendezvényszervezőként.

Mivel ez volt az első napom és egyből egy esti rendezvény előkészítésébe csöppentem nagyon a hétfő nagyon izgalmas volt, még úgy is, hogy emiatt este fél 9-ig bent kellett lennem. Nem bántam egyáltalán, mindenki nagyon kedves volt egész nap, a feladatok sokszínűek és bár még kihívást jelent a rendszer teljes átlátása, nagyon gyorsan tapadnak rám az információk. Most kedd este, két nap elteltével azt mondhatom, elégedett vagyok a döntésemmel, és örülök, hogy ezt a helyet választottam. Nagyon közel van a lakásomhoz, így az időmet is könnyebb beosztani. És ma már végre sportoltam is! A Célkontrollal sajnos a vártnál lassabban haladok, igyekszem összeszedni magam, mert az első negyed évben az a legfontosabb teendő. A lakásom díszítése sem haladt ezen a héten, de legalább van itthon kaja, és tiszta.

Oh hát majd elfelejtettem a legnagyobb dolgot ami héten történt, pedig mai esemény! Az Ötszázalék Egyesülettel végre meghirdettük az első előadásunkat a 30-as nyugdíjassal Szegeden a Grand Caféban, és 10 perccel az esemény nyilvánosságra hozatala után már meg is vásárolták az első belépő jegyet. A mai nap megtörtént az első eladásunk! Nagyon izgis :)

https://www.facebook.com/events/2022511794440714/

Az első találkozó alkalmával kaptunk egy kihívást, miszerint minden nap le kell írnunk, hogy aznap mit tettünk, vagy mit nem tettünk azért, hogy elérjük a céljainkat. Én összefoglaló jelleggel ezt minden héten szeretném veletek megosztani.

Tehát miket tettem illetve nem tettem az elmúlt egy héten:

Kedden megtörtént a címben említett agyrobbanás, vagyis ellátogattam a TFK kÖrbe, ahol a YearCompass évrendező füzet tervezős részét töltöttük ki, legalábbis néhány részét. Itt futott át az agyamon először az a gondolat, hogy most ugyanabban az érzelmi helyzetben vagyok, mit három évvel ezelőtt, csak akkor a párkapcsolatok terén jött egy utolsó hatalmas gyomros, most pedig a karrieremben. Akkor is azt éreztem, hogy na most volt elég, nem érdekel semmi kezembe veszem az irányítást és úgy fogok élni, ahogy az nekem tetszik. Most is ugyanezt érzem, ami bátorságot ad ahhoz, hogy belekezdjek a függetlenebb karrierútba.

Szerdán rendezvényszervező munkákat böngésztem a neten, mert úgy döntöttem egyszerűbb lesz emellett a munka mellett a tanácsadást és tréningeket gyakorolni, megtartani, mint fordítva, vagyis kötött tanácsadói munka mellett rendezvényt szervezni. Meg a kettőt nagyon jól össze is lehet kötni. Rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzom. A lakásom csinosítása érdekében végre felbontottam az összes költözködős dobozt és elkezdtem kipakolni, elrendezni a dolgaim. Ettől persze most óriási kupleráj van és csak csapásokon lehet közlekedni, de valahol el kellett kezdeni.

A következő nap viszonylag eseménytelen volt, reggel elmentem egy interjúra, elküldtem még egy-két helyre az önéletrajzom és átmentem anyukámhoz felkutatni a nyelvvizsgám, mert természetesen az is valamelyik doboz mélyén lapult és szükségem volt rá az egyik megpályázott pozícióhoz. Csodálatos módon előkerült.

Végre leültem megírni ezt a bejegyzést. Eddig egyik nap sem sportoltam. Ez az első pénteki nap a TFK kÖr találkozó óta és felvettek rendezvényszervezőnek!!!!

Szombaton végre nem volt semmi előre megbeszélt elfoglaltságom, ezért nagyjából felszámoltam a dobozokból kipakolt elképesztő mennyiségű kacatból készült csapásokat, és fogalmam sincs mennyi ideje először elmentem ruhát vásárolni. Egész nap teljesen egyedül voltam és ez baromi jól esett. A hétvége második napján elmentem egy fotózásra, még korábban beszéltük meg egy fotós sráccal, hogy tfcd alapon (kölcsönös portfólió bővítés céljából) készít rólam portré képeket, oda felé írtam egy másik fotós lánynak, akivel sikerült lebeszélni egy újabb fotózást, szóval életem ezen apró szegmenséért is tettem egy keveset. A napot és a hetet egy nagyon vicces társasjáték party-val zártam, szóval némi social life-ra is jutott idő.

Újra elkezdődött a hét, délelőtt elmentem az új munkahelyemre egyeztetni a részleteket a kezdéssel kapcsolatban, nagyon kedvesek voltak, tetszeni fog a hely azt hiszem. Kíváncsian várom az ezzel járó újabb kihívásokat, január 22-én kezdek. Ma, vagyis kedden nem tervezek semmi különöset, otthon leszek és főzök takarítgatok, hogy a környezetem készen álljon a következő hét eseményeire. Ezzel a kihívással kapcsolatban az első és legmarkánsabb gondolatom az, hogy számomra elképesztő módon tényleg minden nap tettem valamit a céljaim eléréséért, pedig ezeket szinte meg se éreztem. Ha nem gondolkoztam volna rajta, és nem írom le észre se veszem, hogy ezeket megtettem magamért, ennek tanulsága képpen pedig felmerül bennem a kérdés, hogy ha ennyi dolgot tettem különösebb megterhelés nélkül, akkor mennyi mindent tehetek még. Meglátjuk. A jövő heti bejegyzésemben lehet még több dolog fog szerepelni. Most már tényleg nekiállok sportolni!!! :D