Egy megosztott táblázatba beírjuk az értékeket,

melynek változásait egy frissülő grafikonon követjük. Ez a jól-létünk grafikonja:

A három szubjektív dimenzió mellett látható az objektív is, amely a konkrét, mért teljesítményt mutatja. A hangulat és a flow viszonylag szorosan követi egymást, a másik két dimenzió — az érzékelt és mért teljesítmény — viszont önálló utat jár be.

Martin Seligman a pozitív pszichológia meghatározó alakja. Ő volt az, aki a boldogság helyett a jól-lét fogalmát kezdte el használni, melyet öt elemre redukált: értelem, teljesítmény, elmélyülés, kapcsolatok, pozitív érzelem.

Ha jó munkakörnyezetet szeretnénk kialakítani, ezeket a dimenziókat minden bizonnyal célszerű szem előtt tartani. Az, hogy mennyire lehet tartós eredményt elérni vitatható. A helyzet úgy fest, hogy egy pesszimista embert nagyjából annyira nehéz optimizmusra hangolni, mint egy túlsúlyos embert lefogyasztani. Mindkettő lehetséges, az igazi kihívás azonban a fenntarthatóságban van. Hosszú távon a legtöbben visszaszedjük a leadott kilókat, és az általános jókedvünk is visszatér egy már korábban megalapozott állapotra.

A legjobb szokások is elavulnak néhány hónap múltán. Fontosnak tartom, hogy időről időre reflektáljon a csapat arra, hogy a jelen helyzetben mi működik jól és mit érdemes megváltoztatni. Ezt a megfogalmazott feszültségek rendszerint jól jelzik, abból kiindulva érdemes kísérletezni az eszközökkel.

Az alábbiakban bemutatok néhány szokást, ami nálunk, az Integral Visionben bevált és a jól-lét valamely dimenzióját jótékonyan befolyásolja.

1. Értelem — Projektindító alkalmak

Minden projekt elején felrajzoljuk a projekthez kapcsolódó személyek motivációs térképét. Ezeket az alkalmakat rendszerint Gergő moderálja, és részt vesz minden olyan munkatársunk, aki szerepet vállal a projektben. Felírjuk az összes érdekelt felet, majd megfogalmazzuk a saját, és az ügyfél oldali szereplők motivációit. Ezt követően mindenki kifejezheti azt is, hogy mit kér a többiektől és mit ajánl fel annak érdekében, hogy motivált legyen a megvalósítás alatt.

A fejlesztések élesítése után rendszerint tartunk egy projektzáró alkalmat is, amikor az objektív számok tükrében és az átélt élmények alapján újra ránézünk a motivációs térképre.

2. Teljesítmény — Egyéni vállalás

A teljesítményt komplexitási pontokban mérjük. Mindenki maga határozza meg negyedévre előre, hogy mennyit fog vállalni. Van egy megosztott táblázatunk, melybe mindenki beírja a saját vállalását projekt bontásban. A sprint végén a Ingrid, a céges robot a feladatkezelőből átvezeti a teljesült pontokat. Így százalékban kifejezett értékként látszik, ki mennyit hozott az adott sprintben. Az alábbi képernyőkép szemlélteti, hogy miről is van szó.

3. Elmélyülés — Védett idő

Az elmélyüléshez háborítatlan időre van szükség, olyan körülményekre, amikor nem fordulnak hozzád, nem szakítanak félbe. Zoli említette legutóbb, hogy nehezen viseli a sok megszakítást, és nem tud úgy haladni a feladataival, ahogy nap elején megtervezi. Innen is jön egy impulzus, onnan is jön egy kérés — így nehéz fejleszteni. Ez visszatérő probléma annak ellenére, hogy foglalkozunk vele, és igyekszünk megtalálni az egyensúlyt az együttműködés és a magányt igénylő, elmélyült munkavégzés között.

Az egyik erre irányuló szokásunk a védett idő, melyet hónapok óta alkalmazunk. Ebéd után, 1 és 3 óra között a munkatérben kiemelten figyelünk arra, hogy nem beszélgetünk és nem zavarjuk egymást. llyenkor, ha valakinek mégis dolga van a másikkal, rendszerint Slacken megy a közvetlen megkeresés, amit a másik fél akkor olvas el, amikor a saját ritmusa szerint be tudja fogadni.

A másik ehhez kapcsolódó szabály, hogy a fejhallgatós ember védettséget élvez. Az már az ő felelőssége, hogy lelőtte-e a Slacket, hogy ne zavarják, és az ő döntése, hogy mikor reagál.

4. Kapcsolatok — Céges ebéd és retrospektív

Minden demónapon közösen ebédelünk. Ehhez elengedhetetlenül fontos egy akkora konyha, ahol mindenki asztalhoz tud ülni, és együtt elfogyasztani a reggel megrendelt fogásokat. Úgy gondolom, hogy ez egyébként is az egyik legfontosabb kritérium a jó munkatér kialakításakor. A konyha a legfontosabb helyszíne a kapcsolatok kiépülésének. A demónapon szoktuk megünnepelni a szülinaposokat is, és a betolt cukorbomba után a délutáni retró is jobban megy.

5. Pozitív érzelem — #thanks csatorna

Az egyik legjobban pörgő céges csevegőszobánk a #thanks nevet viseli. Thamas vetette fel, hogy próbáljuk ki, hátha beválik. Jó érzés kifejezni a többiek előtt, ha hálás vagyok valakinek a segítségéért. Úgy tűnik, hogy ezzel más is így van.

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.

Céges jól-lét was originally published in Gondolataink dolgokról. on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

Mostanában mondtuk ki ismét, hogy a legfontosabb szokásunk a retrospektív. Ez teszi lehetővé, hogy a csapattagok feszültségeiből kiindulva alakítsunk a folyamatainkon és működésünkön. Négy pontban foglaltuk össze a kéthetente megtartott retrókkal kapcsolatos elvárásainkat:

1. A retro célja, hogy önszerveződő módon tudjunk alakítani a szokásainkon, folyamatainkon, kultúránkon (tanulás).
2. Adjunk lehetőséget arra, hogy minden résztvevő kifejezze, hogyan érezte magát a sprintben (hangulat és flow).
3. A retro lehetőséget biztosít arra, hogy a sprint elején megfogalmazott vállalásokra reflektáljunk. Storypointban és értékben (eredményesség).
4. Jelenlétemmel megadom a lehetőséget, hogy ha valakinek dolga van velem, elmondhassa nekem (megszólíthatóság).

1. Kezdetek: a ritmus

Az első néhány évben egyszerre voltam facilitátora és aktív résztvevője a céges szintű retróknak, ami gyakran zavarossá tette a kereteket. pp szakmai vonalon, én pedig az ügyfelekkel való együttműködés kapcsán domináltam a teret. Ha felmerült egy technikai kérdés, akkor rendszerint tőle várta mindenki a megoldást, ha pedig a működésünkkel, vagy a projektekkel kapcsolatosan hoztak témát, akkor nekem viszketett a torkom, hogy elmondhassam a meglátásomat.

Nagy áttörést jelentett, amikor a hét utolsó napján tartott fél órás skype egyeztetés helyett áttértünk heti fél napos offline találkozókra. Rendszeressé tettük a retrót és demót, és a növekedéssel együtt egyre fontosabbá vált az, hogy mindig ugyanakkor, előre látható időpontban legyenek ezek az alkalmak.

Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy áttérünk a két hetes iterációkra. Szerdára tettük a fordulópontot. Délelőtt tartottuk a csapat szintű eseményeket, ezt követte a közös ebéd. A délutáni szeánsz közös retróval indult, demóval folytatódott, és tervezéssel zárult. A mai napig ezt a ritmust tartjuk.

2. Kiszervezett facilitálás: a keretek letisztulnak

Aztán a Circle 43 -ban Gergő közvetítésével megismerkedtem a Holacracy-ban használt döntéshozás módszerével. Kezdetben körülményesnek, és túl formálisnak tűnt. Idegesített, hogy a facilitátor ennyire tartja a gyeplőt, de ugyanakkor leesett a tantusz, hogy ez egy nagyon hatékony módszer arra, hogy a behozott feszültségek kontrollált körülmények között kapjanak fókuszt.

Megállapodtunk Gergővel, hogy moderálni fogja a retróinkat, és ezzel végre egy semleges segítő kezébe került a facilitálás. Jó érzékkel leintett, valahányszor soron kívül próbáltam magamhoz ragadni a szót, jelezvén, hogy tartsam be a szabályokat. Egyszerre volt frusztráló és felszabadító élmény. Pofon volt az egómnak, gyógyír a csapatnak. Többen hoztak témát, mint korábban, és világosabb kimenetele lett a visszatekintéseinknek.

3. Az érzelmek kezelése

A következő impulzust az EMK bevezetése adta. A megfigyelés, érzés, szükséglet és kérés különválasztása keretrendszert biztosított a kommunikációs problémák kezelésében. Nőtt a konfliktuskezelési képességünk. Hatékonyabban kezdtük érvényesíteni a nézőpontunkat az ügyfelekkel és egymással szemben úgy, hogy közben a bizalom is stabilabb talajra került.

A szükségletek felismerésének és a kérések megfogalmazásának energizáló ereje van. Lehetőséget ad arra, hogy véget vessünk a véget nem érő rinyálásoknak, és egyértelműbbek legyünk egymással szemben. Mintha a folyósópletykákból is elszállt volna a szufla ezáltal.

4. Személyesség és eredményesség

Amikor a személyesre figyelek, nehezemre esik a hatékonysággal foglalkozni. Ha a vállalások teljesülését firtatom, a személyes problémák magyarázkodásnak tűnhetnek. Olyan ez egy kicsit, mintha a kettő kizárná egymást.

Mindkét aspektus elengedhetetlenül fontos. Nagy felismerés volt, amikor meg tudtuk fogalmazni azt, hogy egyszerre kell jelen lennie mindkettőnek. A retró során mindkét témára figyelünk: rákérdezünk arra, hogy ki hogy érezte magát a sprintben, és lehetőséget biztosítunk arra is, hogy a sprint elején megfogalmazott vállalásokra reflektáljunk. Pontban és szállított értékben kifejezve.

5. Problémafókusz helyett kapcsolódás

Sokáig az volt a retrók elején megfogalmazott fő kérdés, hogy van-e valakinek témája, feszültsége. Ahelyett, hogy teljeskörű rálátást nyertünk volna az elmúlt időszakról, a problémák kerültek előtérbe. Ezzel a hangsúllyal nem figyeltünk arra, ami jól ment, és nem erősítettük meg azt. Ráadásul a két heti leállásoknak van egy másik fontos funkciója: a jó eredmények ünneplése, töltekezés a következő időszak előtt.

Ha azokat a kérdéseket firtatjuk, hogy milyen értéket hoztam létre, hogyan éreztem magam, mit köszönnék meg a többieknek, akkor a problémakeresésről a hangsúly áttevődik a visszatekintésre. Így megerősíthetjük azt, ami jól ment úgy, hogy közben persze a problémákkal is foglalkozunk.

Összeírtunk néhány facilitáló kérdést, ami hasznos lehet a retrók során:

• Milyen értéket hoztam létre ebben a sprintben?
• Hogy éreztem magad a sprintben?
• A vállalásomat tudtam-e tartani a sprintben?
• Volt-e munkámat akadályozó tényező, amivel szembesültem a sprint során?
• Mi segítene abban, hogy megoldódjon az adott probléma?
• Szeretnék-e megköszönni valakinek valamit?
• Sikerült-e elmélyülnöm a munkámban?
• Volt-e áramlatélményem?
• Meg tudtam-e mindent beszélni, amire igényem volt a sprint során?
• Milyen volt együttműködni a többiekkel?
• Tudtam-e minden nap, hogy aznap mit szeretnék megvalósítani?
• Volt-e olyan míting, amin nem kellett volna ott lennem?
• Volt-e olyan míting, ahol ott kellett volna lennem?
• Megkaptad-e a támogatást ahhoz, hogy eredményes lehess a sprintben, és elmélyülhess a munkádban?
• Mi volt a mélypontom a sprintben?
• Mikor éreztem a legjobban magam?
• Mennyire éreztem szabadnak magam a sprintben?
• Mennyire tudtam lelkesedni a feladataim iránt?
• Kiszámíthatóan működött-e a cég ebben a sprintben?

Itt tartunk most ebben a folyamatban. Szívesen vesszük a ti tapasztalaitokat is! Küldjétek el nekünk a hello@integralvision.hu címre, vagy kommenteljetek a facebook megosztáshoz!

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.

Hogyan építsünk önszerveződő céget? was originally published in Gondolataink dolgokról. on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

Aztán kiléptem a cégből, és szabadúszóvá váltam. Az első dolgom az volt ébredés után, hogy elmentem az egyik fürdőbe, és ebédig lógattam a lábam a forró vízben. Ezt követően estig dolgoztam otthon, majd másnap délelőtt elmentem moziba, mert éppen ahhoz támadt kedvem. Emlékszem, ültem a metrón, és néztem a munkába tartó fásult arcokat. Akkor dolgoztam, amikor akartam. Ott dolgoztam, ahol jólesett. Szabad voltam. Szabad voltam és lelkes.

Ugyanazt csináltam mint előtte, de senki nem mondta meg, hogy mikor és hol tegyem, és ez végtelenül boldoggá tett.

Aztán többen lettünk. Ma már közel húszan dolgozunk együtt. Az évek során a növekedéssel együtt alakultak ki a jelenlegi szokásaink. Ezek adják meg a biztos keretet, hogy helytől és időtől függetlenül, szabadon dolgozhassunk.

A nagy szervezet átka

Mély nyomot hagyott bennem az egyik nagyvállalatnál eltöltött néhány év. A timesheet, amit nem a tényadatokkal töltöttünk. “Írd ezt az időt az XY projektre”, mert “nem bírja meg a projekt”. A riportnak jól kell kinéznie, hogy elégedett legyen a vezetés.

Fogalmam sincs, hogy miként lehet több száz fős cégben szabadnak lenni. Nem tudom, hogy a létszám növekedésével hol vannak azok az áthajlási pontok, ahol ki kell várni, hogy a kultúra utolérje a növekedést.

Az IV-ben lassan építkeztünk, így volt ideje az érésnek. Volt idő arra, hogy a szokásaink lekövessék a növekedéssel járó zavart.

Pontban mért eredmény

Az Integral Vision-ben komplexitási pontban mérjük a teljesítményt. Timesheet alapján sem magunkat, sem az ügyfeleket nem kívánjuk ámítani. A munkába rakott idő ugyanis sok esetben nincs direkt összefüggésben a szállított értékkel. Kinek az ideje? Mire fordított időről van szó? Miért fizetne bárki is egy másik ember idejéért?

Fontos szerepet játszik a demó. Ilyenkor mutatjuk meg, hogy mit hoztunk létre az elmúlt két hétben. Ilyenkor gyakoroljuk a számonkérhetőséget. Ez egy olyan szokás, melyet minden két hétben, minden fejlesztésnél megtartunk. Még akkor is, ha látszólag erre nincs szükség, vagy az ügyfél nem igényli. Ekkor derül fény arra, hogy tartottuk-e a vállalásunkat, és értelmes munkával töltöttük-e az elmúlt két hetet.

Önmagam mércéje

A pszichológiában formatív értékelésnek hívják azt, amikor nem másokhoz viszonyítjuk az egyént, hanem saját magához. Ezt az elvet hasznosítottuk a céges környezetünkben azzal, hogy nem az időt mérjük, és nem egy általánosan meghatározott pontszámot várunk el mindenkitől.

Minden két hetes sprint elején a csapattagok vállalást tesznek arra, hogy hány pontnyi feladatot fognak ellátni az adott projektekben. A sprint közben a reggeli napi standupokon egy mindenki által látható kanban táblán követjük, hogy az egyes vállalások hol tartanak. Itt nyílik lehetőség arra, hogy ha elakad valaki, akkor támogatást kérjen a többiektől, vagy jelezze az egyéb felmerülő szükségleteit.

Kiszámíthatóság

A reggeli standupokon lehet jelezni tehát az aznapi munkavégzéssel kapcsolatos felmerülő igényeket. Helye van a napközbeni ügyintézésnek, az otthoni munkavégzésnek, és úgy általában mindennek.

Egyetlenegy feltétel van, amit mindenkitől elvárunk, hogy figyelembe vegyen: az egyéni igények nem akadályozhatnak másokat a munkájukban. Ezt a leginkább úgy lehet szabályozni, ha kiszámíthatóak vagyunk.

Igyekszünk minden előre látható eseményt a sprint elején beütemezni, és meghívni rá az érintetteket, hogy tudjanak számolni vele. Két hétre napi bontásban célszerű előre megtervezni a fix pontokat, melyekhez igazodhatnak a csapattagok. Ilyenek például az ügyféldemók, review-k és tervezési alkalmak.

Szabadság és bizalom

Ezzel a szokásrendszerrel gyakorlatilag kiiktattuk a főnöktől való kérezkedés kellemetlen rítusát. Nincs tekintély, aki “elenged”, úgy osztom be az időmet, ahogy akarom. Ez mindaddig működik, amíg világos vállalást teszek, láttatom az előrehaladásomat, és megmutatom az eredményt, amire az adott iterációban jutottam. A magam ura vagyok. A kollégák és az ügyfél bizalmát felelősségvállalással (megtervezett sprint), kiszámíthatósággal (átlátható előrehaladás) és számonkérhetőséggel (demó) tudom fenntartani.

Könyvajánló

Cali Ressler & Jody Thompson: Why Work Sucks and How to Fix It.

Ez a könyv arról szól, hogy hagyjunk fel végre az idő és hely alapú munkaelszámolási rendszerünkkel. Nem számít, hogy mennyit dolgozol, és mellékes az is, hogy hol. Csak az fontos, hogy milyen minőségű és mennyiségű értéket termelsz a cégnek.

Eventually this led us to what would become the simplest definition of a Result-Only Work Environment: Each person is free to do whatever they want, whenever they want, as long as the work gets done (66. oldal).

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.

Nincs timesheet, a magam ura vagyok was originally published in Gondolataink dolgokról. on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

Egy arcizma sem rándult, úgy tűnt, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Döbbenten meredtünk rá. Vágni lehetett a csendet. A kérdés úgy hangzott, hogy “mi a személyes motivációm abban, hogy nap mint nap részt vegyek ebben a munkában”. Jöttek a válaszok, volt akit a csapatjáték motivált, volt akinek a téma volt kedves, volt akinek az ügyfél, volt aki a pénzt emelte ki. Ekkor megszólalt, és egyetlen szót mondott, amitől liftezett egyet a gyomrom:

- Semmi.

Itt ülünk azért, hogy megrajzoljuk a közös motivációs teret, erre jön, és benyögi, hogy semmi. Itt ez a csapat, amelyik már letett az asztalra egyet, s mást. Ahol fél szavakkal is megértik egymást, ahol a kód gyönyörű műalkotásként vonul a repóba, hogy másnap egy közös review keretében az egész menjen a kukába. Abban a cégben, amelyik köztudottan nem kilóra árulja a fejlesztőket. Ahol nincs titoktartási szerződés és nincs eladott idő.

- Semmi?

WTF? Hogyhogy semmi? Tudod te, hogy hány kört kellett lefutnunk azért, hogy megnyerjük ezt a projektet, és mennyit izzadtunk, amíg egy klasszikus szerződést agilis működésre konvertáltunk? Tudod te, hogy minden nap azon pörgök, hogy a csapatnak jó legyen, hogy motivált legyél te személy szerint is? Hogyhogy semmi??

- Semmi nem motivál ebben a projektben.

Bepánikoltam. Úristen, ez a srác óriási érték, és én nem vettem észre, hogy nincs jól. Mondhatott volna egy langyos félkész mondatot, hogy feszülés nélkül belesimuljon a környezetbe. De valamiért nem akarta megúszni. Pedig mondhatta volna akár azt is, hogy passz. De nem. Beleállt, és kimondta azt, amit gondolt. Köntörfalazás nélkül.

Felugrott a pulzusom, vettem egy mély levegőt, és elengedtem a késztetést, hogy bármiről is meggyőzzem. A probléma megoldása helyett figyeltem és kapcsolódtam.

Célkitűzős alkalom

Egy ideje szokássá vált, hogy minden projekt elején közösen megrajzoljuk a motivációs térképünket. Megnevezzük azokat a személyeket, akik érdekeltek a projekt sikerében beleértve az ügyfelet és a megvalósító csapatot. Bemondjuk, hogy szerintünk miben motiváltak, és mikor lesznek elégedettek a projekttel. Ez rendszerint gördülékenyen megy, szépen kirajzolódik a kép.

Ezután jön a személyesebb rész: miért áldozok sok órát arra, hogy ez a munka elkészüljön? A következő mozzanat, hogy mindenki felírja a táblára, hogy mit kér a csapattársaktól annak érdekében, hogy a szükséglete kielégüljön, majd tesz egy felajánlást, hogy mivel tudja segíteni a projekt megvalósulását.

A lezárás előtt mindenki választ egy színt, és azzal bejelöli azokat a kiejelentéseket, amelyekhez tud kapcsolódni. Ezzel kirajzolódnak a csapathangsúlyok.

Gergő rutinos abban, hogy miként lehet gyorsan, pörgősen tálalni súlyos kérdéseket, és befogadni rá a bármilyen választ. Az ilyen alkalmak segítenek kapcsolódni ahhoz az egyéni és csoport szintű szükségletekhez.

Egy hónap múlva

Túl vagyunk egy sikeres demón, elkészült a munka legnagyobb része. Kiváló eredményt adtunk át. A felhasználói visszajelzések jók, az ügyfél elégedett. Pedig nem oldottuk meg a problémát. Csak kapcsolódtunk.

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.

Semmi was originally published in Gondolataink dolgokról. on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

Until last week I haven’t had any clue about all this. But since we published the Archeology Database of the Hungarian National Museum, I’m obsessively exploring our neighbourhood’s archeological documentation. From now on the database is available for everyone interested. 1 600 archeological sites, 1 million files, 200 000 search expressions.

It is proven that in the copper age, 5000 years ago, there were people living in the former moorland in Csillaghegy, Budapest, the quarter where I live today.

There could have been 200 generations living at this place if we count all the years. The last 3 years we’ve also considered this part as our home, and will put our name on the list with these few flying years, before we move further to join the next community.

The site where archeologists found ceramics from the copper age was explored about half a mile from our house.

Gábor Szilas, leader of the excavation, mentioned in his final report that on this archeological site pieces of ceramics turned up from the neolithic, celtic, late bronze-, and copper age.

I could read from the documents attached, that the Ludanice community lived in this place in the late bronze age. After some google search I got more information: these people were connected with people from Bodrogkeresztúr, living around Vác, and they were dealing with trade. This is the oldest known culture of the region.

Are you up in the history of the place where you live?

ARIADNE

It happened half year ago that I met Attila Kreiter dr, who is leading the Laboratory of the Hungarian National Museum Applied Natural Sciences. I will always remember our first meeting. He told us the story when his plow stuck into something last time. It turned out to be a fossil which is treasured in the museum since then. He showed us small pieces of broken potteries that gonna be trimmed together by tidy hands’ patient work. We could touch jewels from the middle age and in the meantime Attila explained us how the archeological profession has changed for the last decades.

This field is improving very fast, which results that materials discovered today can throw completely new light upon some periods.

The story your kids learn in school today is often something archeologists thought decades ago. The history books are going out of date already while they are getting printed.

All this could be more recent, and archeological researches could stand closer to historians’ studies. The first and most important step to this approach is a searchable archeological database.

The volume of data is growing and the materials of excavations usually end up in the drawer. Just think about it: it’s like if Google had written their indexing algorithm but forgot to develop the searching function.

The time has come for a breakthrough. In the EU someone got the idea to graph all excavated archeological sites on one map, so the initiative of the museum fits very well in the European trends. And the easy access to all these data could give motivation to broader international researches. Hungary also joined the ARIADNE project, so there was a great opportunity to develop this system.

Archeology in Drupal 8

We got the challenge to create the country’s first public archeological database. We represented more than 1 600 sites on one map that is associated with nearly one million substances.

In the last six months the team worked on implementing an application in Drupal 8 which is able to serve multiple TB data.

The separate Hungarian portal supplies data for the common European database.

The museum’s repository contains an amazing amount of archeological information. Our aim is to gradually merge all these data into our system and hereby develop a public database containing all sites discovered in Hungary.

Those who participated in the project:

• Attila Kreiter dr. — archeologist, the Hungarian coordinator of the ARIADNE project
• Zsuzsanna Winkler — project manager, account
• Vince Tikász — backend developer
• Edit Illyés — backend developer
• Szilárd Gábor Fülöp — UX expert
• Péter Borsa — devops developer

Web site: http://archeodatabase.hnm.hu/

How many people lived at your place before you? was originally published in Integral Vision on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

A múlt hétig fogalmam sem volt minderről. Aztán publikáltuk a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisát, és azóta megszállottként kutatom környékünk régészeti anyagát. Mostantól az érdeklődők számára is elérhető a régészeti feltárások során keletkező dokumentáció. Ezerhatszáz lelőhely, egymillió fájl, kétszázezer keresőkifejezés.

A korábban lápos vidéknek számító csillaghegyi lakhelyünk területén a késő rézkorban, azaz 5 000 évvel ezelőtt bizonyítottan éltek emberek.

Ezen a helyen 200 generáció is lakhatott. Erre a listára került fel a nevünk a magunk röpke néhány évével. Velük együtt, három éve mi is otthonunknak tartjuk ezt a területet, hogy aztán egy másik közösséghez csatlakozzunk a következő költözésünk során.

Tőlünk egy kilométer távolságra tárták fel azt a lelőhelyet, ahol a késő rézkorból származó kerámiára bukkantak régészek.

“A feltárás során előkerült régészeti leletanyag 1 Colonel papírdoboznyi mennyiségű volt, mely túlnyomórészt kerámia-réteganyagot tartalmazott […] újkori, kelta, késő bronzkori, rézkori kerámiatöredékeket tartalmazott.” — írja Szilas Gábor, ásatásvezető régész a szakmai záróbeszámolójában.

A feltáráshoz csatolt dokumentációk alapján a késő rézkor idején ezen a környéken a Ludanice közösség élt. Némi guglizással tovább árnyalódott a kép: ez a kultúra kereskedéssel foglalkozott, és a Vác környékén élő bodrogkeresztúri néphez kapcsolódott. Ez a környék legrégebbi ismert kultúrája.

A te lakhelyed története meddig görgethető vissza?

ARIADNE

Fél éve történt, hogy megismerkedtem dr. Kreiter Attilával, a Magyar Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumának vezetőjével. Az első találkozásunk emlékezetes maradt számomra. Mesélt arról, hogy legutóbb a gazda ekéje megakadt egy őskori leleten, melyet azóta is a múzeumban őriznek. Mutatott apró darabokra törött agyagedényeket, melyet gondos kezek hosszú napok türelmes munkájával illesztenek össze. Középkorból származó ékszereket vehettünk kézbe, és közben Attila mesélt arról, hogy miben változott a szakma az elmúlt egy-két évtizedben.

Rohamtempóban fejlődik a terület, melynek eredményeképpen a ma feltárt anyagok sokszor teljesen új megvilágításba helyeznek teljes korszakokat.

A narratívát, amit az iskolában a gyereked ma megtanul, azt legtöbbször évtizedekkel ezelőtt gondolta a szakma. A történelem tankönyvek a nyomtatásuk pillanatában már elavultnak számítanak.

Mindez lehetne frissebb, állhatna közelebb egymáshoz a régészeti kutatás a történészek összegző tanulmányaihoz. Ehhez sokmindenre szükség lenne, de talán a legfontosabb egy mindenki által elérhető, kereshető régészeti adatbázis.

Gyűlnek az adatok, minden feltárás anyaga bekerül a fiókba. Gondoljunk csak bele! Ez olyan, mintha a Google megírta volna az indexelő algoritmusát, de közben elfelejtette volna a keresőt hozzáfejleszteni.

Eljött az idő, hogy ez az áttörés megvalósulhasson. Azért is időszerű a kezdeményezés, mert tőlünk nyugatra kitalálták, hogy nagy kaland lenne egy térképen ábrázolni az EU-ban feltárt régészeti lelőhelyeket. Az így elérhető adatok impulzust adhatnának az átfogó nemzetközi kutatások számára. Magyarország is csatlakozott az ARIADNE projekthez, tehát most van lehetőség létrehozni ezt a rendszert.

Régészet Drupal nyolcban

Megnyertük a feladatot, hogy létrehozzuk az ország első nyilvánosan elérhető régészeti adatbázisát. Több mint ezerhatszáz lelőhelyet ábrázoltunk egy térképen, melyhez közel egymillió állomány társul.

Az elmúlt félévben a csapat Drupal 8 alapokon megvalósított egy olyan alkalmazást, ami képes kiszolgálni a több terrányi adatot. A különálló magyarországi portál adatokat szoltáltat a közös európai adatbázis számára.

A múzeumok adattárai elképesztő mennyiségű régészeti információt tartalmaznak. Célunk, hogy ezek az adatok fokozatosan bekerüljenek a rendszerbe, és ezáltal létrejöhessen a Magyarországon feltárt régészeti lelőhelyek nyilvánosan elérhető adatbázisa.

A fejlesztésben részt vettek:

• dr. Kreiter Attila — régész, az ARIADNE program magyarországi koordinátora
• Winkler Zsuzsanna — projekt gazda, ügyfél kapcsolattartó
• Tikász Vince — vezető fejlesztő
• Fülöp Szilárd Gábor — UX szakértő
• Illyés Edit — fejlesztő
• Borsa Péter — devops

A webhely címe: http://archeodatabase.hnm.hu/

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.

Hányadik lakója vagy a lakhelyednek? was originally published in Gondolataink dolgokról. on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

Egy évre rá hívott Bánki Zsolt, a PIM Informatikai Főosztályának a vezetője, hogy beszéljünk a pim.hu -ról. Szó szót követett, és néhány hét múlva elindult a közös munka. Élmény volt a PIM-ben dolgozni, egyik alkalommal Jókai asztalán túrtuk az előző adatbázis struktúráját, másik napokon pedig Tamási Áron Ábeljéről készült festmény alatt beszéltük át a főoldal felépítését. Aztán volt olyan is, hogy a számlázással kapcsolatos ügyeket egy Wahorn András grafikájával díszített teremben tisztáztuk.

Mindeközben teltek a két hetek, és minden iteráció végén közelebb jutottunk a végső formához és funkcióhoz. Ritkán adatik meg az, hogy ennyire együtt legyen a kiváló téma, az optimális komplexitási szint és emberi összhang. Élmény volt részt venni a projektben, és ennek híre is ment a cégben. Igyekeztünk teret biztosítani mindenkinek, hogy kivegye a részét a fejlesztésből.

Kihívást jelentett a több adatforráshoz való integráció és egységes kereső megvalósítása, és nem kevés fejtörést okozott a több mint tíz évvel korábban felépített adatbázisból való migráció. Mégis, a legtöbb energiát a felhasználói élmény kialakítására fordítottuk. Két hónapnyi feszített munka kellett ahhoz, hogy megszülessen a végső megjelenés. A MOME által hozott logó- és plakáttervek jó alapanyagnak bizonyultak. Szilárd előrukkolt egy merész háttérötlettel és megamenüvel, ami azonnal elnyerte az ügyfél tetszését, úgyhogy körvonalazódott az az irány, melyre felfűzhetővé vált a teljes webes megjelenés.

Évek óta olyan alkalmazásokkal foglalkozunk, ahol nagy szerepet kap a szöveg. Nem emlékszem még olyan projektre, ahol ilyen nagy élmény lett volna szöveggel dolgozni, mint a pim.hu. A Digitális Irodalmi Akadémia aloldala például olyan közkincs, amiről korábban nem is tudtam, hogy létezik.

Szilárd és Vince a fejlesztés alatt újabb és újabb gyöngyszemet rejtett el a webhelyen. A kedvencem a forráskódba rejtett Petőfi aláírás, és a 404-es oldalak “nem található” kifejezést tartalmazó idézetei, mint például a címben parafrazeált Esterházy mondat: “Szerencsénk van: a mosolyhoz nem található arc.”

Ez volt az a projekt, mely során egyszer sem hagyta el szánkat a “biznisz”, “üzlet”, vagy “nem fér bele a büdzsébe” szófordulat.

Több éve fogalmazódott meg bennünk, jó lenne olyan eredményekkel gazdagodni, amit nem kell magyarázni, mert mindenki érti, hogy mi benne az érték. Ez a cél mozgat bennünket azóta is. Ennek az törekvésnek a gyümölcse a pim.hu.

Hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk ebben a munkában.

Akit érdekel bővebben a projekt, olvassa el a hivatalos közleményt!

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.

A mosolyhoz már található arc — PIM.hu was originally published in Gondolataink dolgokról. on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

Ha van 500 kreditpontod a következő negyedévre, hogyan osztanád szét a projektjeid között? A nulla végösszegű játék lényege, hogy mindenki maga döntsön a saját sorsa felett a vágyai és kompetenciái optimális szétterítésével.

A cég ügyfél kapcsolattartói minden termékre ráírták a szerződés szerinti vállalásokat: ennél a fejlesztésnél 800 pontra, a másiknál 1000 pontra szerződtünk, a harmadiknál pedig 240 pontból kell megoldanunk a termék támogatását. Az igényelt pontok összege megegyezett a vállalások végösszegével.

Mondja meg más?

Bizonyos értelemben könnyebb az, ha valaki más mondja meg, hogy mit kell tenned a következő időszakban. Ha a projekt menedzser, projekt gazda, vagy főnök, vagy bárki is legyen a megmondóember, tudatja veled, hogy mikor mit vár tőled, és kiköti, hogy miként végezd a dolgod, akkor nem kell sokat gondolkodnod. Ott az issue-stream, aztán tolhatod, ahogy a csövön kifér. Olykor megy minden, mint a karikacsapás, máskor meg szorít a határidő, de mindig ott lesz a zavar az erőben. A sikereket a felettesed bezsebeli majd, a kudarcokat pedig nagyvonalúan rádtolja a feladatokkal együtt. Ráadásul még csak nem is rosszindulatból. Kahneman vizsgálta az ilyen és másféle döntéseket befolyásoló pszichológiai torzításokat. Nobel-díjjal jutalmazták.

Mit nyertünk ebből?

Kb. egy órát iteráltunk a folyamaton, amíg hibahatáron belülre kerültünk a kiosztható pontok arányát tekintve. Láttuk tehát, hogy melyik projekttel ki milyen arányban kíván foglalkozni, de még hátra volt a játék nehezebb része. Hogyan tudjuk megformálni a csapatokat úgy, hogy a csőben lévő tizenhét projekt arányosan legyen szétosztva közöttük?

Elkezdtük csoportokba szervezni a munkákat a jelzett vállalások alapján. Némi kínlódás után kiderült, hogy az eddigi felállás némiképpen módosult, de összességében nem tűnt jobbnak az új állapot. Már három órája zajlott a workshop, mindenki fáradt volt, és éhes, amikor valaki feltette a kérdést: mi értelme volt mindennek, ha nincs lényegi változás?

A demokratikus szerveződés mélypontjához érkeztünk. Az elmúlt hét évben, amióta az evolúciós szervezetfejlődés nevű játékot játszuk, számtalanszor kerültünk már ilyen szituációba. A helyzet úgy fest, hogy az emberközpontú működés legnehezebb terhe a döntéshozás. Lassú és gyakran konfliktusos, mert sok szempont találkozásából kell kirajzolódnia egy konszenzusos iránynak, ami sokszor nem tűnik jobbnak, mint amit a vezető magától is kimondhatott volna.

Aztán amikor már majdnem a kardunkba dőltünk, felszólalt Zoli, és minden szava a helyén volt:

“A mai workshop nem a nagy változásról szólt. Teret adtunk annak, hogy egyénileg felelősséget vállaljunk a következő negyedévre vonatkozóan. Ennyi történt, nem több.”

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.

A szabadság ára was originally published in Gondolataink dolgokról. on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

At least ten people were sitting on the other side of the table. I felt like at my highschool graduation. The official site of the Hungarian National Museum was at stake. This time the two of us made the referral.

But as soon as we got to the triumvirate of content management, usability and agility, the dividing line drawn by the table started slowly to disappear.

The foggy promise

In a few days the plan turned to reality. We discussed the functions every second week paying special attention to the structure and graphic design. Ideas coming from different directions started to make shape: should be modern and at the same time old fashioned, innovative and common.

In line with the development we started the site building as well. We did not rush with the makeup: we matured the visual design until every participant of the project felt satisfied with what they saw.

As long as the graphic is not followed completely through, any function-demo you show will be saltless, as your own imagination needs to dress up the naked site. This requires a lot of patience and trust from the customer. They need to trust that the two lines really will reach each other, and the live site will meet the previously visualized design. This kind of trust usually forms slowly, in very small steps in case of a new partnership.

While the team was enthusiastic about the plans and technical solutions, I tried to show the progress, and catch the customer’s signals. The undressed function is half the battle for the developer, but only a promise for the customer. A promise, that he soon will be able to touch that beautiful user interface he longs for.

The price of simplification

We selected the views carefully, and meanwhile we worked out a walking logic which can stir the user the preferred way. In the beginning, all museum departments wanted to show their whole content on the front page. But after a couple of discussions we convinced them that first of all we are creating the site for the museum visitors, not for the museum itself. So the content related to the organization is secondary compared to the end user experience.

We started with a dozen of main items. All of them were important and necessary. But together with our customer we started to sort and trim. No mercy, we needed to roll back the main menu to seven items. While we thanked George Miller, the Museum menu sucked: all organizational needs got aligned there, which we could not reduce to seven, no matter how hard we tried to reshuffle. Eleven categories and the overladen Museum information group was the price we needed to pay to simplify the front site and general navigation. It was worth it.

Relaxing is good

Szilárd started to design a view showing the exhibitions on the main site. In the beginning, he visualized something like this:

But after some other variations, we rejected the idea. We tried with some other shapes but we did not tumble on the right one which is original, usable on all monitors, and has a satisfying visual aspect.

I was obvious that there was no need to rush the process, but rather let it rest for a while, and get back to it after some sprints. Finally this one became the winner:

We welcomed the customer’s idea about illustrating the exhibitions with panoramic photos. The user gets an impression of the exhibition hall and can easily decide whether to visit or not. The renewed exhibition which covers four hundred thousand years from prehistory till the Settlement could for example be a nice surprise.

Final

After finishing such main functions as collections, ground plan, phone register, public data, events and blog, we started to fine-tune the layout and text control. Each content got an English and a Hungarian editing surface. We considered four editing breakpoints: mobile portrait, mobile landscape / tablet portrait, tablet landscape / normal desktop, XL desktop. We created a separate scheme for the colour edition. The editor can select in which colour scheme a given exhibition/content should be realized.

In the last two iterations of the project we helped the customer with uploading contents, while also doing the testing and error-correcting.

The Museum show

This is our first museum project, but we know for sure it is not the last one. It is a pleasure to work on a website which my retired aunt also understands and appreciates. Get this museum show on the road!

The Hungarian National Museum on web was originally published in Integral Vision on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

The statistical application designed for OFI shows among others clearly, that more kids fail at school in Borsod county, while Tolna region is the place where the number of teachers employed is highest.

”There are 3 aspects which are worth spending money on in long term” explains Jozsef Regős, also called “The devil of Bükk”, while we slosh up the hill to see the cave of Istállóskő. By the way, this was the place on earth, where the first known flute was discovered.

So we should consider dealing more deeply with 3 areas if we would like to live in a more sustainable world, namely: research, education and environmental protection. The Edumap project affects 2 out of 3. Well done.

While Thamas’ Blackstar amp and Framous Diablo Pro guitar stroke my ears, Zoli made such a huge fire, that the hotel nearly burned down. We luckily survived.

Next day we rolled out the previous six years. From faces and from screenshots. Amazing to see how many people have been in connection with Vision Integral in various ways. Six years, about 50 web stuff, dozens of colleagues and customers.

However it was great to see all those spectacular references in one mound, it is clear, that not alone the results played role in Integral Vision’s evolution. It was obvious from the beginning that we are going to establish a community which will build its own values and processes, and where people are more important than any other circumstances, inclusive of customers and projects.

Summer, 2015 in Szilvásvárad, what I see is something like a fellowship. In the last two years projects like, citty.com, farmit.net, zanza.tv, hnm.hu, edumap.ofi.hu got released. We are getting teen-agers.

Besides the current team, I am very thankful to those people who grounded the team’s childhood.

During the period spent with pp the company got into business. Marci created something outstanding in the procedures, Andi showed us some new possibilities in customer service, Bálint impressed us both in branding and in culture. Thanks guys!

In the last two years 7 people joined the company, who brought in new ambition and competence. Besides Drupal we also develop NodeJS, iPhone, and Android applications, and instead of outsourcing, we aim to find customers who we can work as a team with during the whole procedure, from the planning till the implementation.

We believe that beside competence, human factor is most determining in building trust. So we make much effort to choose our colleagues, our partners and customers really consciously.

Getting teenagers was originally published in Integral Vision on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.