<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom" version="2.0" xmlns:cc="http://cyber.law.harvard.edu/rss/creativeCommonsRssModule.html">
    <channel>
        <title><![CDATA[Stories by Mihály Dabóczy on Medium]]></title>
        <description><![CDATA[Stories by Mihály Dabóczy on Medium]]></description>
        <link>https://medium.com/@mihalydaboczy?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
        <image>
            <url>https://cdn-images-1.medium.com/fit/c/150/150/0*6PeJCMeMI0VD_V-Z.</url>
            <title>Stories by Mihály Dabóczy on Medium</title>
            <link>https://medium.com/@mihalydaboczy?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
        </image>
        <generator>Medium</generator>
        <lastBuildDate>Fri, 20 Nov 2026 15:22:49 GMT</lastBuildDate>
        <atom:link href="https://medium.com/@mihalydaboczy/feed" rel="self" type="application/rss+xml"/>
        <webMaster><![CDATA[yourfriends@medium.com]]></webMaster>
        <atom:link href="http://medium.superfeedr.com/" rel="hub"/>
        <item>
            <title><![CDATA[Tóth Csaba és a vörös vonal]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/t%C3%B3th-csaba-%C3%A9s-a-v%C3%B6r%C3%B6s-vonal-495a0d0f43b6?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/495a0d0f43b6</guid>
            <category><![CDATA[mszp]]></category>
            <category><![CDATA[momentum]]></category>
            <category><![CDATA[választás]]></category>
            <category><![CDATA[tóth-csaba]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Tue, 15 Jun 2021 16:24:11 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-06-15T16:24:11.481Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<p>Ahogy közeledik a 2022-es parlamenti választás, úgy élesednek az ellentétek az ellenzéki előválasztási küzdelemben. Aktuális hír, hogy a Zuglót magában foglaló egyéni választókerületben a Tóth Csaba nevű, inkumbens MSZP-s képviselőt támogatja az előválasztási küzdelem során az MSZP-P miniszterlenök-jelölt-jelöltje, Karácsony Gergely, akárcsak a jobbikos miniszterlenök-jelölt-jelölt. Ezzel szemben a MoMo Hadházy Ákost támogatja. Ács Dániel 444-es újságíró pedig Tóth Csaba támogatásáról aggódó <a href="https://444.hu/2021/06/11/atlepni-a-voros-vonalon">véleménycikket</a> fogalmaz meg.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*_46g2hGKbhq4KTtnDNb67g.png" /></figure><p>Aggasztónak látja a helyzetet, mert Tóth Csabával kapcsolatban nagyon súlyos vádak fogalmazódtak meg, és habár ezek közül tudomásom szerint egyiket sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, de sajnos a közel egyórás Partizán <a href="https://www.youtube.com/watch?v=eY2pxrw3rm0">interjúban</a>, amikor ezekre a vádakra reagálhatott, megnyugtatóan tisztázni sem (sőt). Az elmúlt évek híreit, oknyomozásait (pl.: <a href="https://444.hu/2019/04/28/igy-mukodik-zugloban-a-fidesz-es-az-mszp-hatteralkuja">parkolási ügyben</a>), kavarásait, <a href="https://444.hu/2019/09/26/karacsony-egy-kiszivargott-felvetelen-arrol-beszel-hogy-az-mszp-s-toth-csaba-fenyegeti-a-csaladjat-szetlopjak-zuglot-es-elassak-ha-oda-visszater">titkos hangfelvételét</a>, névtelen <a href="https://hvg.hu/itthon/20180321_Gyilkossaggal_vadolja_egy_ismeretlen_eredetu_szorolap_Toth_Csaba_MSZPs_politikust">gyilkossági vádját</a> figyelembe véve azért az talán kimondható, hogy komoly kételyek merülnek fel a zuglói egyéni választókerület mandátummal rendelkező MSZP-s képviselőjének karakterével és őszinteségével kapcsolatban. Ezek a vádak ezen a szinten egy szerencsésebb országban már talán értek volna annyit, hogy valamifajta tényfeltárás után legalább egy részükben mondjon ki egy felmentő vagy elítélő ítéletet valamilyen morális autoritás, vagy adott esetben az igazságszolgáltatás.</p><p>Ez itt azonban nem történt meg, és ezzel Tóth Csaba nem lett politikailag diszkvalifikált a versenyből. Sőt, olyannyira nem lett diszkvalifikált, hogy a pozícióját mint az MSZP-P jelöltje nem csak megőrizni tudta, de fel tudta sorakoztatni maga mögé még ezen kívül a Jobbikot is. Kétség sem fér hozzá, hogy a vele szemben álló Hadházy Ákos egy jóval megbízhatóbbnak tűnő karakter, az egész brandje abból áll, hogy ő az, aki feltárja a korrupciós ügyeket, és ez szlogenek szintjén sokkal jobban is illeszkedik az ellenzéki koordináció retorikájába, meg a néhányak által vizionált NER utáni Magyarországhoz is jobban passzol. Ezek miatt örülnék neki, ha ő nyerné az előválasztást, és utána hozná a körzetet is, és egyel kevesebb megkérdőjelezhető motivációkkal és morállal rendelkező mameluk ülne a Parlamentben.</p><p>Ugyanakkor ez csak a napi politikai sík, és a ‘22-es választásokkal kapcsolatban létrejövő politikai-társadalmi látványt befolyásoló tényező. A következő választások pedig nem csak a politikai síkon, hanem a sokkal fontosabb, történelmi síkon is zajlanak. Ebben a tekintetben pedig lényegében mindegy, hogy Tóth Csaba vagy Hadházy Ákos lesz a közös ellenzéki képviselőjelölt. Hadházy nem fog eltűnni a süllyesztőben, ha nem ő nyer, egyébként is országos profilja van, Tóth Csaba pedig fordított esetben lehet, hogy eltűnne, de nem tudom, ezt őszintén hányan sajnálnák. Történelmi síkon az a cél, hogy ennek a NER nevezetű már túl hosszú ideje tartó korszaknak vége szakadjon, és ennek attól függetlenül vége fog szakadni, hogy melyik ellenzéki jelölt nyeri a zuglói EVK-t, amennyiben sikerül a koalíciónak megszereznie a parlamenti képviselői helyek többségét. Ez, és csak ez a cél számít, az ilyen perpatvarokra senki sem fog emlékezni, ha sikerül visszaállítani a liberális demokrácia kereteit. Ha valaha megszilárdulnak a demokratikus és jogállami intézmények Magyarországon, azok úgyis ki fogják szűrni az ilyen Tóth Csaba-szerű kétes karaktereket — és ha véletlenül nem, kit érdekel? Magyarország egy erősen központosított állam, nem számíthat nagy befolyásra egy egyéni képviselő csak a képviselői helye által, és egy stabil demokráciában nem kell, hogy egy egyébként súlytalan karakter erősen megkérdőjelezhető viselkedése ennyit számítson, a mandátuma pedig nem szabad, hogy teljes immunitást jelentsen számára az igazságszolgáltatással szemben.</p><p>Tehát én nem azon aggódom, hogy Tóth Csaba esetleg ismét megnyeri azt a képviselői helyet, amit évek óta birtokol, hanem azon, hogy nem sikerül lebontani a NER-t.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=495a0d0f43b6" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/t%C3%B3th-csaba-%C3%A9s-a-v%C3%B6r%C3%B6s-vonal-495a0d0f43b6">Tóth Csaba és a vörös vonal</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Izraelológia]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/izraelol%C3%B3gia-6c20537c4b34?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/6c20537c4b34</guid>
            <category><![CDATA[izrael]]></category>
            <category><![CDATA[nemzetközi]]></category>
            <category><![CDATA[palesztina]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 24 May 2021 12:50:21 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-05-24T12:50:21.165Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*WZYxwk-Y7P4iVj3wSPyk4g.jpeg" /></figure><p>Amióta ismerem Izraelt, azóta nagyszerűnek tartom. Csodálom azt a vasakaratot, küzdőszellemet és erőfeszítést, ami a palesztinai brit mandátum területén, a semmiből kiindulva, improvizált haditechnikával, elit nélkül, egyszerre dacolva a gyarmattartókkal és a helyi urakkal, egy idea mentén létrehozott egy új, demokratikus államot. Közel reménytelen vállalkozásnak tűnhetett akkor, de a reményből akarat lett, az akartból erő, az erőből pedig győzelem.</p><p>Az akaratot nem törte meg a Brit Birodalom kekeckedése és ellenszenve. Bevándorlásügyi adminisztráció persze már akkor is létezett, és nem volt rest gyűjtőtáborokba zárni a II. világháborút megelőző és követő pogromok elől menekülő, illetve a holokausztot túlélő zsidók ezreit. Erre azért volt szükség, mert a helyi urak tartottak az etnikai arányok felborulásától Palesztinában, de persze a birodalmi kormány viselkedésének sem volt központi eleme a konstruktív problémamegoldó hozzáállás. A függetlenségi háborút és az államalapítást követően pedig Izrael hősiesen és elképesztő finesszel verte vissza a szomszédos államok sorozatos támadásait.</p><p>Ez 70 éve történt, és ezalatt az idő alatt, a hadiállapot elmúlásával, ahogy Izrael megkérdőjelezhetetlen stratégiai fölénye a régióban kialakult, az arab szomszédok egyre jobban elfogadták a valóságot, egyre kevésbé lettek hajlamosak számukra megnyerhetetlen háborúkba kezdeni, és ezzel párhuzamosan kerültek előtérbe azok a megoldatlan kérdések, amelyek Gáza sokadik bombázásához vezettek. Nagyon sok ilyen probléma van, kezdve Jeruzsálem státuszával, folytatva a Golán-fennsíkkal, Ciszjordániáig. De ha a katonai kérdéseket levesszük az asztalról, márpedig szerintem le kell venni, hiszen a terrorizmus nem jelent egzisztenciális fenyegetést egy meglehetősen magasan fejlett országra — ettől még a terrortámadások tragikusak, de nem olyan, az államiság megsemmisülésével fenyegető veszély, aminek kezelésére a hadsereg való — akkor a fő kérdés az marad, hogy Izrael tulajdonképpen micsoda? A Netanyahu-féle válasz erre az, hogy zsidó nemzetállam. Ezzel csak az a baj, hogy ez a legjobb esetben is wishful thinking, mert az izraeli társadalom, még ha leszámítjuk Ciszjordániát és Gázát sem annyira homogén, hogy ezt ilyen formában ki lehessen jelenteni. Lehet, hogy egy jelentős része az izraeli politikai spektrumnak ezt a célt tűzte ki maga elé, de ha valóban ez lenne a szándék, idáig hosszú és véres út vezetne. Ez az áldozat pedig nem lenne ahhoz hasonlóan indokolt, mint ahogy az államalapításért hozott áldozat az volt.</p><p>Senki sem tudja, hogy hogy kell megoldani ezt a helyzetet, és ez akkor sem válik könnyebbé, ha az ember kisebb problémákra próbálja lebontani, és azokra pragmatikus ötleteket gondol végig. Sajnos mindenki, aki hatalmi pozícióban van, zéróösszegű játszmaként tekint a helyzetre, ahol a nyereség kizárólag a többiek rovására érhető el. Sőt, ha a másik fél veszteséget szenved el, nekem attól szinte biztos, hogy jobb lesz. Ezeknek a játszmáknak pedig súlyos áldozatai vannak. Valamennyire hasonlít a helyzet az I. világháború lövészárok harcaira, ahol pár méternyi előrehaladás emberéletekben mért költsége sokezres nagyságrendet ért el, és végül az nyert, aki tovább bírta ezt az embertelen logisztikai- és gyártókapacitás versenyt. Viszont ebben már nem hasonlít a világháborúra a palesztin-izraeli konfliktus, hiszen teljesen egyértelmű, hogy a katonai versenyt Izrael már réges-régen megnyerte. Ami viszont még hátra van, az az, hogy fel kell ismernie a győzelmét, és a terrorizmust, illetve az ahhoz vezető feszültségeket annak kezelni, amik — szociális, társadalmi, rendvédelmi ügyeknek, amiknek a megoldására nem megfelelő eszköz a vadászbombázó és a Merkava.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=6c20537c4b34" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/izraelol%C3%B3gia-6c20537c4b34">Izraelológia</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Korona és babona]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/korona-%C3%A9s-babona-5cee7b73675f?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/5cee7b73675f</guid>
            <category><![CDATA[covid]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[fidesz]]></category>
            <category><![CDATA[társadalom]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Wed, 10 Mar 2021 20:15:13 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-03-10T20:15:13.296Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/800/1*HnwapuHRzvM66Z38z96-pA.jpeg" /></figure><p>A koronavírus-járvány egy olyan kiterjedésű és mélységű esemény, amihez fogható legutóbb talán csak a keleti blokk összeomlása lehetett 30 éve. Ezt azonban a társadalom egyszerűen nem hajlandó felismerni és a felismerésnek megfelelően cselekedni. Sok oka lehet ennek, biztos, hogy része van benne a rengeteg zajnak, amiben elveszik a lényeges információ, annak, hogy Magyarországon hatóságilag korlátozva van bizonyos információk megismerhetősége, és a kormányzat határozatlanságának, lassúságának, döntésképtelenségének is — meg persze annak is, hogy az elmúlt évtized kitartó politikai munkájának köszönhetően már nagyjából csak az bízik bennük, aki rájuk is szavaz.</p><p>Ez is hozzájárul ahhoz, hogy terjed a tények helyett hiedelmeken alapuló babonás gondolkodás, és ebben a helyzetben oltásszkepticizmus, vírustagadás és maszkellenesség formáját ölti. A tömegek naiv gondolkodása valahol természetes, és nem mindig jelent problémát, hanem inkább egy adottság, amit minden közügyekbe belefolyónak, legyen az politikus, vállalat, valamilyen közszereplő, a helyén kell kezelni. Azaz viszonylag egyszerűen kell tudnia megfogalmaznia az üzeneteit, mert nem fog minden árnyalat átmenni, ha pedig egy alapos, differenciált, sokrétű tartalmat kell közölni, azt a tömegek egyszerűen nem fogják befogadni. Ez a naiv gondolkodás akkor kezd el gond lenni, ha válság van, és közben hiány is van a rátermett vezetőkből, a hiteles szakértőkből és a jó közvetítőkből, akik a bonyolult infektológiai, farmakológiai, járványtani adatokat, kutatási eredményeket ésszerű és eredményes közegészségügyi intézkedésekre le tudnák fordítani. Ezzel lehetne elkerülni azt, hogy emberek azt gondolják, hogy nem a COVID-tól lesznek betegek, hanem a maszkviseléstől, vagy hogy a krízis csak egy kitalált dolog. Az is ennek az összeszedetlengésnek és zavarosságnak a folyománya, hogy a vakcinaválasztás felelőssége is az egyénre hárul. Hirtelen mindenki megpróbálja saját maga valamilyen szinten megérteni a különböző rendelkezésre álló oltások közötti különbségeket, és még valami javaslatot is kitalálni, ezzel egy olyan kihívás elé állítva magát, amit egyrészt nem fog tudni teljesíteni, másrészt aminek a megoldására egyébként intézményeket hoztunk létre.</p><p>Érdemes lehet elgondolkozni azon, hogy hogy jutottunk ide. A naiv gondolkodás és az elit kudarca mindig kiváló táptalaj volt a populizmus számára, és ez nem volt másképp a 2008-as gazdasági világválság után sem. A Fidesz is ezt követően, a válság hatásait, és az MSZP-s kormányzás roppant népszerűtlenségét meglovagolva jutott 2/3-os parlamenti többséghez. Persze ez egy komoly győzelem volt, ehhez fogható populista áttörés nem történt akkor más demokráciában, de a társadalom bizonyos rétegei által fájlalt események, és a nagymértékű csalódottság az elitben más országokkal közös volt, pusztán máshol nem csúcsosodott ki ilyen választási eredményekben. Mindenesetre a csalódottságot nem egy szembenézés és korrekció követte, hanem a politika átalakulása, és a naiv, egysíkú, előítéletes gondolkozás visszaigazolása, immár hatalmi pozícióból. Nem kell szégyellnie Magyarországon most magát annak, aki a legnagyobb sületlenségeket mondja bele a kamerába, legyen szó akár a szépemlékű érpataki polgármester Orosz Mihály Zoltán cosplay-performanszairól (ha valaki szórakozna és borzongana, példák <a href="https://www.youtube.com/watch?v=cpHJgDDJR30">itt</a>, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=u8Vki1DP0Ic">itt</a> vagy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=DyD06imcbyk">itt</a>), Bede Zsolt ordibálásairól, vagy akár Pokorni Zoltán kínos turulszobros magyarázkodásairól és Orbán Viktor suttyó streetfighter-stílusáról. De fel lehet venni a listára azt is, hogy egy közös képviselőt <a href="https://444.hu/2021/03/03/a-magyarsagkutato-finanszirozasa-olyan-mintha-a-virustagadokat-tamogatna-az-allam">nevezetek ki</a> a Magyarságkutató Intézet élére. Amikor a kormánypárt háttérhatalmazik, sorosozik, brüsszelezik, minden alkalommal azt mutatja, hogy tessék csak, mindent lehet, ami a szívemen a számon, büntetlenül mondhatom és csinálhatom a marhaságot. És ha nekik lehet, valahol joggal gondolja az egyszeri oltásellenes tüntető vagy Facebook posztoló, hogy neki miért nem? Ebben az össznemzeti kakofóniában pedig tökéletesen elveszik a lényeg, amiről ebben a krízisben egyébként beszélni kellene. Van helyette sajátos megoldás, hiszem is meg nem is, meg kamionról leesett vakcina. Ezt pedig szélsebesen követi a <a href="https://24.hu/belfold/2021/03/03/koronavirus-magyarorszag-halalozas-2/">világbajnoki szintű halálozás</a>, és a nagyon frusztrált, a korlátozásokat alig értő, velük alig azonosuló közhangulat.</p><p>Ez a válság pedig ténylegesen és vitathatatlanul az elit kudarcát mutatja. Azután, hogy a Fidesznek az elmúlt tíz évben lehetősége volt bármit megcsinálni, nem háríthat, nem hivatkozhat másokra. Az ő, és csak az ő feladatuk lenne megoldani ezt a helyzetet, és valószínűleg könnyebb dolguk lenne, ha nem normalizálták volna a hülyeséget, és nem építették volna le totálisan a bizalmat, és nem sokadik szempont lenne a politikák meghatározásában a hozzáértés. A hétvégi oltásfiaskó is látványossá tette, hogy ezt a kudarcot sem szembenézés és korrekció követi. És az is biztos, hogy a Fidesztől hamarabb meg lehet szabadulni, mint amennyi ideig tartani fog utána a társadalom konszolidációja.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=5cee7b73675f" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/korona-%C3%A9s-babona-5cee7b73675f">Korona és babona</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[A karanténról]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/a-karant%C3%A9nr%C3%B3l-a47080aa2402?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/a47080aa2402</guid>
            <category><![CDATA[covid]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[karantén]]></category>
            <category><![CDATA[társadalom]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 01 Mar 2021 23:07:47 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-03-01T23:07:47.758Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/992/1*Nc8ChG66rXO79FFI0cEaqw.jpeg" /></figure><p>Sokan nem vágyunk jobban semmire, mint arra, hogy újra találkozhassunk a családtagjainkkal, a barátainkkal, más emberekkel. De ez az egyetlen dolog, amit még nem csinálhatunk. Ebben a cikkben nem lesz szó arról, hogy pontosan hogyan terjed a COVID, ki mennyire veszélyeztetett, vagy hogy milyen járványügyi intézkedéseket kellene hozni, ez a szakértők asztala. Ehelyett arról lesz szó, hogy miért kell a továbbiakban is elviselni a különböző korlátozásokat. Ehhez pedig két alapvetésből indulok ki: az egyik az, hogy a cél a járvány felszámolása, a másik pedig az, hogy ez egy rendkívüli helyzet, ami rendkívüli cselekvést igényel.</p><p>Így, hogy közel egy éve tombol már a koronavírus, az emiatt bevezetett jogkorlátozásokat nagyon sokan egyre rosszabbul viselik, egyre többen panaszkodnak, vannak, akik még tüntetést is tartanak, mások pedig azt hiszik, hogy helyes cselekedet lenne egy polgári engedetlenségi újranyitás. Ez egy ön- és közveszélyes javaslat, aminek az üzenete a megadás. Tudni lehet, hogy ameddig nem sikerült elég embert beoltani, addig az egyetlen módja a szükségtelen áldozatok számának minimalizálásának az, ha nem csináljuk azt az egy dolgot, amire a legjobban vágyunk — ez pedig a találkozás más emberekkel.</p><p>Teljesen jogos és szükséges azért kritikát megfogalmazni a kormánnyal szemben, mert rosszul valósították meg a védekezést és rosszul kezelték a válságot. Ennek sok vetülete van, kezdve az abszurd lélegeztetőgép-beszerzéssel, folytatva a semmitmondó, propagandaszerű “tájékoztató kampányokkal”, a szabályok alóli furcsa kivételekkel, és nem elfeledkezve a lényegében nem létező támogatásokról — na persze, ez nem egészen igaz, hogy nincs támogatás, mert van, csak nem azok kapják, akiknek szükségük lenne rá. Nem támogatják kellőképpen a munkanélkülivé vált embereket, a vendéglátósokat, az önkormányzatokat, és úgy általában azokat, akik erre rászorulnának (egyébként mindez a Fidesz tetszőleges kormányon töltött évéről elmondható). Nehezen értelmezhető, hogy miért lehet létszámkorlát nélkül például <a href="https://444.hu/2021/02/26/a-rendorseg-elutasitotta-a-feljelentest-orban-viktor-ellen-mert-nem-temetesen-hanem-templomi-bucsuztatason-vett-reszt-250-ember-tarsasagaban">templomi megemlékezést</a> tartani, miért alakulhatnak ki tömegjelenetek üzletekben, plázákban, és a tavasz közeledtével parkokban, miért pont este nyolcra kell mindenkinek hazaérni, miért <a href="https://444.hu/2021/02/23/osszezsufolodva-kell-varniuk-az-idoseknek-a-honvedkorhazban-hogy-megkapjak-az-oltasukat">hagynak figyelmen kívül bármilyen távolságtartást idősek oltása esetén</a>, vagy hogy miért kell üres utcákon maszkot hordani, de a <a href="https://444.hu/2021/02/24/osszehivott-a-kulugy-100-orszagbol-100-embert-akik-egy-heten-at-egy-teremben-ulnek">Külügyminisztérium 100 fős konferenciáján</a> miért nem, és persze hogy miért lehet ingyen parkolni. Ez az összeszedetlenség és az elhúzódó járvány érthető frusztrációt szül, de a Fidesz meglehetősen kudarcos járványkezelését nem a szabályok szelektív be nem tartásával kell büntetni, hanem első körben a szavazófülkében kell őket felelőségre vonni az elkerülhető áldozatokat okozó mulasztásaikért és a súlyos eredménytelenségükért.</p><p>Ebben a helyzetben egy célt kell mindannyiunknak szem előtt tartani: ez pedig a járvány megállítása a mindennapi élethez való mielőbbi visszatérés érdekében. Ez pedig az oltáson kívül kizárólag az emberek közötti találkozások számának csökkentésével érhető el. Biztos, hogy a Fidesz járványkezelése nem jó, de nem azért nem jó, mert nem elég megengedő — hanem azért nem jó, mert nem elég gyorsan, határozottan és világosan fekteti le a nem elégséges szabályokat arra, hogy ezt a célt belátható időn belül elérjük. A kimerültség ellenére tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez egyrészt egy rendkívüli helyzet — olyan, mint egy háború vagy egy tűzvész, másrészt pedig, hogy ideiglenes — azaz nem arról ad képet, hogy hogy fogunk élni, hanem arról, hogy társadalomként mennyire tudjuk sikeresen venni az akadályt. Ahhoz, hogy megnyerjük a küzdelmet, fegyelmezetten, koordináltan és kitartóan kell megvalósítanunk a győzelemhez vezető stratégiát. Ez nem egy olyan helyzet, amiből ki lehet hátrálni, amit fel lehet adni, vagy amiről nem kell tudomást venni. Ez egy olyan helyzet, amiben már elérhető távolságra van a cél, és ami ha már elviselhetetlennek tűnik is, az utolsó lépéseket akkor is fogat összeszorítva, közösen kell megtenni.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=a47080aa2402" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/a-karant%C3%A9nr%C3%B3l-a47080aa2402">A karanténról</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Biztos, hogy rossz az ausztrál hírtiltás?]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/biztos-hogy-rossz-az-ausztr%C3%A1l-h%C3%ADrtilt%C3%A1s-a3eb53e5126d?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/a3eb53e5126d</guid>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[facebook]]></category>
            <category><![CDATA[médias]]></category>
            <category><![CDATA[ausztrália]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 22 Feb 2021 21:28:00 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-02-22T21:28:00.786Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*jN_m4AVZNKzXOeJcpe24pA.jpeg" /></figure><p>Már egy ideje napirendben van az ötlet, hogy a nagy online információs platformoknak valahogy ellentételezniük kellene a hírportálokat azért, hogy megjeleníthetik a híreiket. A gondolatmenet nem túl bonyolult, a Facebook meg a Google számára bevételt generál, hogy a különböző hírek megjelennek a platformjaikon, és közben a hirdetési piac egyre nagyobb szeletét szakítják ki, ezzel pedig az újságok bevételtől esnek el. Tehát a platformok nyernek, egyre növekednek, a reklámbevételekre alapozott újságok finanszírozhatósága pedig minimum kérdéses. Ezt az unfair piaci helyzetet észlelik a politikai döntéshozók, és megjelenik az a jogalkotói szándék, hogy beavatkozzanak a folyamatokba, és kötelezzék a Facebookot meg a Google-t, hogy fizessenek a hírek után az újságoknak.</p><p>A kötelezésig eddig Ausztrália jutott el, és ennek érthető módon a kötelezettek nem örülnek, mert tartanak tőle, hogy amennyiben az ausztrál állam sikerrel jár, akkor mások is követik a példájukat, illetve hogy a végén még nem csak az újságoknak kellene fizetni, hanem akár más tartalomelőállítóknak is, ez pedig az üzleti modelljük végét jelentené. Ezt végiggondolva a Facebook odáig jutott, hogy Ausztráliában megtiltotta a hírek megosztását, és az ausztrál újságok híreinek a megosztását pedig globálisan bannolta (a Google ezzel szemben úgy döntött, hogy fizet). A reakciók persze túlnyomórészt negatívak, sokan felháborítónak tartják a lépést, az ausztrál miniszterelnök kijelenti, hogy nem hagyják megfélemlíteni magukat, mások pedig antidemokratikusnak nevezik a tiltást.</p><p>Ez viszont felveti annak a kérdését, hogy hol van a közösségi média helye a demokratikus folyamatokban? Tartok tőle, hogy sehol. A közösségi média hajnalán még voltak olyan álmok, hogy a terjedése majd segíti a demokratikus folyamatokat, növeli a részvételt, és egy erős eszköz lesz azoknak a kezében, akik nem-demokratikus államokban harcolnak a demokráciáért. Viszont az első két reményt egyáltalán nem váltotta be, a harmadikat pedig csak félig. Visszatekintve ezen sincs csodálkoznivaló, a social media funkciója és üzlete nem az, hogy megkönnyítse az igaz és lényeges információk terjedését a társadalomban, hanem az, hogy a felhasználókat minél több idő eltöltésére motiválja a platformon, és ehhez pedig nem a híreken és az alulról szerveződő mozgalmak üzenetein át, hanem a cicás videókon, a különböző ismerősök kamuhírekkel vegyített nyaralós képein keresztül vezet az út. Annak ellenére, hogy a platform fő funkciójától viszonylag távol esik, eddig megjelenhettek a hírek, és ez oda is vezetett, hogy az ingyenes (reklámbevételből élő) újságok hihetetlen mértékben kiszolgáltatottak lettek a megosztásoknak, és ezzel az üzletük elkezdett valami olyasmitől függeni, amit a legkisebb mértékben sem tudnak irányítani. A veszély ellenére muszáj volt arra a weboldalra vinni a híreket, ahol az olvasóik egyébként az idejüket töltik. Ennek a problémának egy részére próbálna megoldást nyújtani az ausztrál kormány, de csak a pénzügyi oldalára.</p><p>Ezzel a fő gond az, hogy a probléma többi részét érintetlenül hagyja, történetesen azt, hogy ezentúl is a megosztásoktól függene egy újság sikere, és a megosztásoknak pedig nem sok köze van ahhoz, hogy valami mennyire lényeges, releváns, igaz. Elég megnézni a nem okos, nem lényeges Tibi atya nevű trash oldal és kannásbor franchise sikerét a magyar Facebookon. Viszont közben azt is tudjuk, hogy az igaz hírek hozzáférhetősége életbevágóan fontos ahhoz, hogy egy demokrácia jól működjön — lehet látni, hogy Magyarország autokratizálódása során mekkora küzdelmet folytat a Fidesz immár 10 éve a hírszolgáltatás felszámolása érdekében. Ezért azt lenne jó elérni, hogy a hírek hozzáférhetősége ne függjön sem a Facebooktól, sem az államtól. Az ausztrál tiltás valószínűleg nem lesz túl tartós, de még így is további motiváció lehet a médiacégeknek arra, hogy a platformok megkerülésével juttassák el a híreket az olvasókhoz, illetve az olvasóknak arra, hogy közvetlenül keressék fel a hírforrásokat.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=a3eb53e5126d" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/biztos-hogy-rossz-az-ausztr%C3%A1l-h%C3%ADrtilt%C3%A1s-a3eb53e5126d">Biztos, hogy rossz az ausztrál hírtiltás?</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Bárcsak a pénzről szólna]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/b%C3%A1rcsak-a-p%C3%A9nzr%C5%91l-sz%C3%B3lna-c2e92e520440?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/c2e92e520440</guid>
            <category><![CDATA[korrupció]]></category>
            <category><![CDATA[ner]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[fidesz]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Sun, 14 Feb 2021 16:27:38 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-02-16T19:21:24.148Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1002/1*6zayav-u-LPxQ8zHCPBv_g.png" /></figure><p>A NER elmúlt közel tizenegy évében megtapasztaltuk, hogy milyen az illiberalizmus, az illiberális demokrácia, és látványos, hogy mennyire eszköztelenek vagyunk vele szemben.</p><p>Ennek a tehetetlenségnek számos oka van, és egy jelentős része abból fakad, hogy a Fidesz ahol teheti (és bárhol teheti) ellehetetleníti az ellenállást, és lényeges kérdéssé teszi, hogy választások útján egyáltalán leválthatók-e — egyébként a következő választásokig alig több, mint egy év van hátra. Az is ront az esélyeken, hogy nemzetközi példák sem nagyon vannak arra, ami itt az elmúlt tíz évben történt. A nemzetközi közösség legjobb esetben is csak tátott szájjal néz, rosszabb esetben pedig kiaknázza a NER által nyújtott előnyöket. Pont emiatt a lehetetlen helyzet miatt nagyon nehéz reálisan látni a lehetőségeket, és egyáltalán azt eldönteni, hogy van-e értelme bármit tenni, vagy egyszerűen várni kell, amíg ez a rezsim is összeroskad. Az nem kérdés, hogy össze fog-e, minden hatalom semmivé lesz egyszer. Mindenesetre a tisztánlátás hiánya is sokat ront helyzeten. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is a probléma a Fidesszel, mi az az illiberalizmus, ez miért helytelen, és ezzel szemben mi lenne a helyes. Mármint persze, azon túl mi a probléma vele, hogy sokan nem értünk velük egyet sok kérdésben, az egyetemek privatizálásától kezdve, a CSOK-on keresztül, a közmunkaprogramig. De végülis ezek mind olyan dolgok, amikre egy demokratikusan megválasztott törvényhozásnak tulajdonképpen felhatalmazása van, az emberek többsége ezért választotta meg őket. Magyarország pedig egyelőre nem diktatúra, hanem egy illiberális demokrácia, a kormánypárt az a párt, ami a legtöbb szavazatot kapta, és ez parlamenti többséget biztosított neki. Ők csak élnek a felhatalmazásukkal. Ezen a működésmódon különösebben vitatkozni sem érdemes, ezek csak fájó következmények.</p><p>A valódi probléma ez az új dolog, az illiberalizmus. Ez a fogalmi keret ad lehetőséget a diktatúra-érvek cáfolására, úgy, hogy egyébként az autoriter kormányzás előnyeiből nem sokat kell feladniuk. Ez ad lehetőséget arra, hogy a miniszterelnök távolról nézve és sandítva hitelesen mondja azt, hogy az egész országot képviseli. És emiatt van az, hogy még mindig nem vált elég cikivé ami itt történik ahhoz, hogy komoly retorzióktól kelljen tartaniuk más államok részéről. A demokráciák túlnyomó többsége liberális demokrácia, és a különbséget a kettő között az jelenti, hogy egy liberális demokráciában nem csak a többség jogai vannak egyáltalán számon tartva, hanem a kisebbségek is számítanak. Az emögött megbúvó gondolatiság valami olyasmi, hogy kerülhet bármelyikünk olyan helyzetbe, amiben gyengébbek, kisebbek, védtelenebbek leszünk másoknál, és szeretnénk azt, ha ezt a helyzetet az ellenfél nem a megsemmisítésünkre használná fel. Cserébe, amikor mi vagyunk erősebbek, mi is tiszteletben fogjuk tartani a jogaikat, nem törünk egyeduralomra. A szerencse forgandó, és ez az extra biztonság stabillá és prosperálóvá tud tenni egy társadalmat.</p><p>A Fidesznek pedig alapvetően ezzel van baja. Nem tudja elfogadni, hogy a hatalma nem lehet korlátlan, és a győzelme nem lehet totális. A Fidesz olyan, mint a tapló sofőr, akit a záróvonal nem állít meg, csak a szalagkorlát. Ez a szalagkorlát pedig Magyarországon hiányzott, amikor szükség lett volna rá. Persze amikor hasonló kérdésekkel szembesülnek, megmondják, hogy a hatalmi ágak szétválasztása amerikai találmány, nincs rá szükségünk. Vagy hogy ők a média és az EU folyamatos ellenszelében kormányoznak, és valahogy ezekkel a sajátos megoldásokkal fogják felépíteni a virágzó Magyarországot. Ezzel impliciten azt is mondják, hogy ezt a liberális demokrácia keretein belül nem tudnák megvalósítani. De az a helyzet, hogy mindannyian jobban járnánk, ha abbahagynák az építkezést, mert azt már hosszú ideje lehet látni, hogy csak a saját kudarcuk országnyi méretű emlékműve készül, költséget nem kímélve.</p><p>Amikor a fideszes Lánczi András azt mondta, hogy “amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” nem csak arra tapintott rá, hogy az úgynevezett nemzeti kormány erősíti az nemzeti vállalkozói réteget, hanem arra is, hogy a baráti vállalkozóknak átjátszott összegek elengedhetetlenek a politikai célok megvalósításához. A Mészáros Lőrinc nevű aláírás bélyegzőnek a szerepe nem az, hogy strómanként elfedje a miniszterelnök vagyonát, hanem az, hogy társaival anyagi hátteret biztosítson a Fidesz politikai manővereinek, társadalomformáló kísérleteinek, és hogy nem mellesleg kiszorítsa vagy felvásárolja az ezt esetlegesen fékező szereplőket. A legfontosabb tanulság az elmúlt tíz év ellenzéki sikertelenségéből nem az kellene, hogy legyen, hogy hangosabban kell üvölteni, hogy korrupció van, hanem az, hogy ezek az unorthodox (és egyébként ténylegesen korrupt) lépések csak a politikai akaratnak alárendelt eszközök. A cél pedig nem a gazdagodás, hanem a korlátlan hatalom folyamatos gyakorlásának a biztosítása, és végül egyfajta sajátos társadalmi program megvalósítása, vagy legalábbis annak a kísérlete. A lopáshoz semmi szükség nem volt sem új alkotmányra, sem az SZFE körüli balhéra, sem mesekönyv darálására. A Fidesz már a 2010-es győzelmüket is forradalomként jellemezte, és ebből a hitből kiindulva oktrojálták mindannyiunkra az Alaptörvényt. Ha valóban forradalom történt volna, ténylegesen szükség lett volna új alkotmányra, és új intézmények létrehozására, a meglévők bezárására. De az a helyzet, hogy az a győzelem nem forradalom volt, hanem inkább egyfajta békés puccs, ami egy rendszerváltást eredményezett, egy felhatalmazás nélküli átmenetet a liberális demokráciából az illiberális demokráciába. Azóta pedig a társadalmi program megvalósítása zajlik, és ennek a hatásait pedig mindannyian érezzük.</p><p>Bárcsak egyszerűen lopnának inkább.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=c2e92e520440" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/b%C3%A1rcsak-a-p%C3%A9nzr%C5%91l-sz%C3%B3lna-c2e92e520440">Bárcsak a pénzről szólna</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Égjen a város]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/%C3%A9gjen-a-v%C3%A1ros-7f7503220bad?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/7f7503220bad</guid>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[szfe]]></category>
            <category><![CDATA[egyetemfoglalás]]></category>
            <category><![CDATA[fidesz]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Fri, 29 Jan 2021 17:16:08 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-01-29T17:16:08.662Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*6kcc8z51Ov8K-yvwJv5Rhw.jpeg" /></figure><p>Lassan nyolc éve, hogy elkezdődött egy egyetemfoglalás, ezzel a kontextusból kiragadott mondattal, és most éri el a végkifejletét egy másik. 2013. februárban, amikor bementünk az ELTE-BTK-ra és elfoglaltunk két termet (majd ebből egyet rövid időn belül feladtunk), azt hittem, hogy egy konzervatív kormány igazságtalan, rossz szájízű, megalázó megszorító intézkedése ellen tüntetek, és úgy éreztem, hogy semmi sem állíthat meg minket. Ma elfoglaljuk az egyetemet, holnap visszavonják az intézkedéseket, aztán ha nem, akkor majd lesz egy jó nagy tüntetés, maximum elfoglalunk még valamit, és mindenkiben realizálódik a nyilvánvaló, hogy egyszerűen nem jó politika az oktatáson spórolni, a diákokat pedig úgyis mindenki szereti. Visszagondolva látszik, hogy ez mennyire naiv elképzelés volt. Az egyetemfoglalásnak akkor másfél hónap után vége szakadt, extra eredményeket nem ért el a mozgalom, az egyetemfoglalást is szervező Hallgatói Hálózatot pedig szétfeszítették az ideológiai ellentétek, a ragaszkodás a bázisdemokratikus működéshez, és ennek az akciónak a kudarca. Mindeközben persze a résztvevők olyan élményeket, barátokat szereztek, amikből később építkezhettek. Nekem legalábbis örökre a tudatomba vésődtek a szabadság és az emancipáció pillanatai, és Szóval sem lenne egyetemfoglalás nélkül.</p><p>A mostani egyetemfoglalás egy másik ellenféllel küzd, egy megváltozott pályán, más megfontolásból, ugyanazokkal az eszközökkel. Az elmúlt nyolc évben nem az vált nyilvánvalóvá, hogy a diákokkal nem érdemes packázni, hanem az, hogy a hatalom gőzhengere bármit maga alá gyűr, amit nem tud bekebelezni. Akkor még az eredendően egyenlőtlen helyzet ellenére is volt vita, felmerült az ellenfél meggyőzésének a lehetősége, prioritásokról, fokozatokról beszéltünk — néhányan még a fizetős felsőoktatás koncepcióját sem utasították el a Hahá-n belül, és volt jópár oktató, aki ellenezte a hallgatói mozgolódást. Azóta már túlvagyunk az MTA felszámolásán, a CEU elüldözésén, számos egyetem privatizálásán, és bizonyára nehezebb olyan oktatót találni, aki őszintén azt tudná mondani, hogy ez a jó irány. Persze a játszma sem a véleményekről szól már, kizárólag a hatalomról, azon belül is a hatalom korlátozhatatlanságáról, és arról, hogy a hódítás jogán bármi beszántható. Teljesen mindegy, hogy ki mit gondol, mit támogat, miért tüntet, és úgy általában mit csinál, ha valami ellenség, akkor megsemmisítendő — ha most nem praktikus, akkor majd később. Ebben a környezetben vágtak bele az SZFE polgárai az egyetemfoglalásba, és ebből kifolyólag ez a kezdetektől fogva egy reménytelen harc volt. De ettől függetlenül fontos volt megvívni, hiszen az egyetemüket nem veszítették volna el kevésbé, ha bele sem kezdenek a küzdelembe. És persze minden ilyen politikai tettben ott van az esélye annak, hogy ez lesz az a dolog végre, ami megtöri a hegemóniát. Tulajdonképpen nem is választhattak volna más eszközt a tiltakozásra, mint az épület elfoglalása, és ezáltal az intézmény megvédésnek a kísérlete, mert egy végletesen beszűkült politikai térben, ilyen helyzetben a konvencionális eszközök, mint az aláírásgyűjtés, tiltakozás, tüntetés semmit sem érnek — sőt, talán a félév érvénytelenítését tiltó bírósági határozat sem. A Fidesz pedig meg fogja akadályozni azt, hogy a társadalomban szunnyadó különböző elégedetlenségek ilyen módon, közösen artikulálódjanak, miközben a választáson leválthatóságuk is minimum kétséges.</p><p>Az egyetemfoglalás konklúziója pedig úgy tűnik, hogy a Freeszfe Egyesület létrehozása lett. Így megnyílik az esélye annak, hogy egy értékes, összetört intézmény darabjai átmenthetőek legyenek egy NER utáni országba, amikor majd nem a miniszterelnök mondja meg, hogy ki igazgathat egy egyetemet. Ez több, mint ami a 2013-as egyetemfoglalás után maradt. Akkor egy megegyezéssel távoztunk, ami szerint az ELTE Múzeum körúti épületének az A47-es termét rendszeresen használhatjuk. Egész jó filmeket vetítettünk a filmklubban, amit pár hónapig tartottunk ott.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=7f7503220bad" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/%C3%A9gjen-a-v%C3%A1ros-7f7503220bad">Égjen a város</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Túléljuk a klímaváltozást — de hogyan?]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/t%C3%BAl%C3%A9ljuk-a-kl%C3%ADmav%C3%A1ltoz%C3%A1st-de-hogyan-e71d4fa3909c?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/e71d4fa3909c</guid>
            <category><![CDATA[túlélés]]></category>
            <category><![CDATA[klímapolitika]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[klímaváltozás]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Thu, 07 Jan 2021 15:17:00 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-01-07T15:17:00.127Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<h3>Túléljuk a klímaváltozást — de hogyan?</h3><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1023/1*UP8B-vvyEepbb0SuIgaNDA.jpeg" /></figure><p>Nem kérdés, hogy a klímaváltozást túl fogjuk-e élni. Az ember egy olyan élőlény, ami meglehetősen nagy számban terjedt el a bolygó minden szegletében, és ami az evolúciósan előnyös tulajdonságai miatt rövid időn belül mindenhol domináns fajjá vált, ahova csak betette a lábát. Semmi kétség, hogy amíg a Nap süt, és van energia, ami által lehetséges az élethez szükséges szénvegyületek és víz előállítása, addig létezni fogunk. A kérdés az, hogy milyen körülmények között?</p><p>A klímaváltozás elleni küzdelem azért fontos, hogy ne csak fajként maradjunk fenn, hanem a civilizációnkat is meg tudjuk őrizni, és lehetőleg mindezt úgy, hogy ne változtassuk át a bolygót olyanná, mint amilyennek Asimov a Trantort elképzelte. Ez pedig azért állít példátlan kihívást az emberiség elé, mert a halaszthatatlan korrekció végrehajtása érdekében muszáj együttműködnünk, mégpedig úgy, hogy ez az együttműködés semmilyen azonnali haszonnal nem kecsegtet. Az összeomlástól és annak minden velejárójától való félelem az egyetlen dolog, amibe kapaszkodhatunk — persze nem a populáció méretének a csökkenésétől félünk elsősorban, hanem attól, hogy elveszítjük azt a luxust, amit a modern társadalmak adnak egy részünk számára. Először elveszítjük annak a luxusát, hogy nem kell küzdenünk az elemekkel, hogy biztonságban és jólétben élhetünk, aztán előbb-utóbb elveszítjük annak a luxusát is, hogy nem kell küzdenünk a közelünkben lévő más csoportokkal különböző nyersanyagokért, például vízért. Ez a félelem kell, hogy motiváljon minket arra, hogy korrigáljunk, és a bizalom abban, hogyha megfelelő a korrekció, akkor nagyjából zavartalanul folytathatjuk az életünket mi is, és a következő generációk is.</p><p>A vita persze nem arról van, hogy kell-e tenni valamit, a párbeszéd legtöbb lényeges résztvevője elismeri, hogy igen, de azzal kapcsolatban már sokkal széttartóbbak az álláspontok, hogy mit, és hogyan, és nem elhanyagolható, hogy ezeket a döntéseket politikusoknak kell meghozniuk. Nehéz annak a hatalmi pozícióban lévő politikusnak a helyzete, akiben valódi szándék fogalmazódik a meg a változtatásra. Minden forrás, amit a klímaváltozás elleni küzdelemre fordít, olyan forrás, amit nem költ másra, mondjuk olyan intézkedésekre, amiket a választók szavazatokkal fognak jutalmazni. Senkit sem választanak meg azért sem kormányfőnek, sem pártfőtitkárnak, mert csökkentette az országa szén-dioxid kibocsátást, pláne nem akkor, ha ez a kibocsátáscsökkentés még versenyhátrányt is okozott olyan államokkal szemben, akik ezt nem lépték meg.</p><p>A versenyhátrány ügyében a kézenfekvő az lenne, ha mindenki hátrányt szenvedne, mert akkor a relatív pozíciója senkinek sem romlana, és ideális esetben ez mindenkinek megfelelő lenne. De sajnos ez nem egy ideális eset, mert nincs olyan fokú bizalom a különböző államok között, hogy bemondásra elhiggyék egymásnak, hogyha én is megadóztatom a kerozint, akkor te is meg fogod. Ilyen esetekben van szükség valami olyan hatóságra, amiben a felek bízhatnak, és ami mindenkivel szemben képes eljárni, és betartani a szabályokat. Ez az EU-ban például többé-kevésbé működik is, de itt sokkal több érdekegyezés köt minket össze, mint például a rosszul funkcionáló ENSZ-ben. Márcsak a repülős példából is jól látszik, hogy milyen könnyen tehet szert előnyre az, aki megtartja a kerozin adómentességét — a repülőgépek nála fognak tankolni, ez munkahelyeket és bevételt fog jelenteni, amit lehet olyan dologra költeni, ami segíti annak a hatalmon maradását, aki az adómentességről határoz. Ezáltal válik egy ilyen intézkedés alapvető fontosságú helyett valamiféle bónuszponttá, amit olyan államok tudnak begyűjteni, amik ilyen-olyan okokból úgy döntenek, hogy legalább valami apró intézkedést hoznak a klímaváltozás ellen. Ennek a problémának a feloldása csak úgy lehetséges, ha közös szabályok kerülnek elfogadásra és ezek a közös szabályok be is vannak tartatva. Feltételezve azt is, hogy az együttműködés elég erős ahhoz, hogy jobban megérje bent maradni, mint kilépni. Az Unió vagy a NATO ilyen együttműködés, de például a Nemzetközi Büntetőbíróság nem ilyen, és az Egyesült Államok is különösebb gond nélkül ki tudott lépni a párizsi egyezményből.</p><p>A kilépés problémája előtt a belépés problémáját is kezelni kell, ez pedig összefügg azzal, hogy miért jár a szavazat, akár egy demokratikus választáson, akár egy pártkongresszuson. Mindenféle dologért járhat szavazat, de a klímaügyekért talán sehol sem jár annyi, mint amennyit a probléma súlya indokolna. Ebben pedig része van annak, hogy a választói igény sem fogalmazódik meg világosan arra, hogy milyen viselkedést várunk a politikusoktól. Sokan még mindig azt gondolják, hogy a különböző egyéni, lelkiismereti okokból végrehajtott cselekvések oldják meg a problémát, például hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet, vagy hogy lekapcsolom a villanyt meg a tévét, amikor nincs rá szükség. Ennek a naiv megközelítésmódnak a radikális megnyilvánulása az, amikor néhányan fogják magukat, és elköltöznek valahova, ahol mondjuk nincs áram. Mindamellett, hogy az egyéni felelősségvállalás is fontos, és szerencsére már sokszor kínos viselkedésnek minősül, ha valaki úgy termeli a plasztikhulladékot, mintha nem lenne holnap, de nem ez a kulcsa a klímaváltozás megállításának.</p><p>A kulcs az, hogy pótcselekvés helyett követelni kell a szén-dioxid kibocsátás minél gyorsabb ütemű csökkentését, erőteljesen ösztönözni kell az ezzel kapcsolatos nemzetközi együttműködést és büntetni kell a szabályok áthágását, azért, hogy továbbra is békében élhessünk.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=e71d4fa3909c" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/t%C3%BAl%C3%A9ljuk-a-kl%C3%ADmav%C3%A1ltoz%C3%A1st-de-hogyan-e71d4fa3909c">Túléljuk a klímaváltozást — de hogyan?</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Nem látjuk a fától az erdőt]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/nem-l%C3%A1tjuk-a-f%C3%A1t%C3%B3l-az-erd%C5%91t-4bd3b67a6669?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/4bd3b67a6669</guid>
            <category><![CDATA[kallódás]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[kihívások]]></category>
            <category><![CDATA[világ]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 14 Dec 2020 10:49:41 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2020-12-14T10:49:41.226Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*VyGo05bA5pjj4LHHp_dKKg.jpeg" /><figcaption><em>Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje</em></figcaption></figure><p>Mindannyian kallódunk. Közhely, hogy a világ egy bonyolultabb hellyé vált, és a ránk zúduló információs lavinában egyre nehezebb kiválogatni azt, hogy mi igaz, és mi nem, kire érdemes hallgatni, és kire nem, kiben lehet bízni, és ki akar visszaélni a bizalmunkkal. Nem csak a képességek megszerezése nehéz ahhoz, hogy el tudjunk igazodni a világban, hanem egyre kevesebben vannak, akik megengedhetik maguknak azt, hogy az egyre több, eligazodáshoz szükséges időt informálódással töltsék.</p><p>Ez a környezet az, ami megágyazott a post-truth világnak, a nagy ideológiák eljelentéktelenedésének, és a fake news illetve a populizmus térnyerésének. Egyszerűen sem egyénként, sem társadalomként nem vagyunk felkészülve arra, hogy naponta órákat töltsünk a hírek böngészésével, pedig ez szükséges ahhoz, hogy a valóság árnyalatait elégséges módon meg tudjuk érteni, és védettek legyünk azokkal szemben, akik az információdömpinget kihasználva előszeretettel vezetnek félre és halásznak a zavarosban, mit sem törődve a következményekkel. Pedig a kihívások, amikkel meg kellene küzdenünk, gigásziak. Meg kell állítanunk a klímaváltozást, le kell győznünk a koronavírust, kezdenünk kell valamit az egyre növekvő gazdasági egyenlőtlenséggel, kezelnünk kell a bolygó túlnépesedésének a a problémáját, és olyan nemzetközi rendszereket kell létrehoznunk, amik jobb választ adnak a konfliktusokra, és amik nagyobb hangsúlyt fektetnek az emberi jogokra, a joguralomra, több szabadságot illetve jobb életkörülményeket kínálnak az embereknek.</p><p>Egy hatalmas szakadék van aközött, hogy milyen helyzeteket kell megoldanunk, és milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre. Egyénként pedig folyamatosan szembesülünk ezzel, és eszköztelennek, elveszettnek érezzük magunkat, és nem sok megküzdési mechanizmus közül választhatunk. Vagy megpróbáljuk kizárni a világot, és függetleníteni magunkat a nyomasztó történésektől, vagy figyeljük az eseményeket, és bekapcsolódunk ezek formálásába, ha lehetőségünk van rá. Könnyű látni, hogy az első opció lehet, hogy ésszerűnek tűnik, de nem túl hasznos — racionális, hogy a saját életemre koncentrálok, amit azt hiszem, hogy tudok irányítani, azok helyett a dolgok helyett, amik nálam sokkal nagyobbak, és irányíthatatlanok. De ez csak illúzió, attól, hogy nem veszek tudomást a klímaváltozásról, vagy úgy teszek, mintha nem lenne COVID, a hatásaitól senki sem tudja függetleníteni magát. És ha már egyszer kizárni nem lehet, jobb tudni, hogy mi és miért történik, hiszen ez csökkenti a bizonytalanságot, ezáltal az elveszettséget. Mindamellett, hogy a második opció racionálisabb és hasznosabb, az sem teszi rövidtávon könnyebbé a helyzetet. Be tudunk kapcsolódni a világ ügyeibe, például kimehetünk egy tüntetésre, megoszthatunk egy tiltakozó posztot, adományozhatunk, önkénteskedhetünk, blogot írhatunk. Ezek a cselekvések a legritkább esetben fognak csak rövidtávú haszonnal kecsegtetni, viszont ha mindig, mindenki csak olyan tetteket hajtott volna végre, amiért rögtön jutalomban részesült, akkor soha nem alakultak volna ki annyira komplex társadalmak és civilizációk, mint amilyeneknek a részei vagyunk. Vitatkozni sem tudnánk arról, hogy ez jó-e vagy nem.</p><p>Korábban talán könnyebb volt bízni a technológiai fejlődésben, a tudományban, és az ideológiákban hinni, amik segítettek eligazodni egy egyszerűbb környezetben. Most rengeteg odafigyelést igényel az, hogy egyáltalán el tudjuk dönteni, hogy melyik tudományos tényként tálalt, vagy hatalmi pozícióból hangoztatott állítás hamis és melyik igaz, pedig soha nem volt ennyire olcsó és gyors információhoz hozzájutni. De közben a serpenyő másik oldala is könnyebbé vált, soha nem volt ennyire olcsó és gyors bármilyen információt előállítani és terjeszteni. Talán ezeknek a változásoknak a kölcsönhatása vezetett oda, hogy tornyosulnak előttünk a megoldandó problémák, és nem csak egyénként, hanem társadalomként is eszköztelenek vagyunk velük szemben. És pont ez az oka annak, hogy nem fogadhatjuk el a tehetetlenséget, nem nyugodhatunk bele a kallódásba, hanem gondolkodással és cselekvéssel kell megtalálnunk a kiutat a rengetegből.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=4bd3b67a6669" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/nem-l%C3%A1tjuk-a-f%C3%A1t%C3%B3l-az-erd%C5%91t-4bd3b67a6669">Nem látjuk a fától az erdőt</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Visszaélésszerű vétó]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/vissza%C3%A9l%C3%A9sszer%C5%B1-v%C3%A9t%C3%B3-d18976553795?source=rss-2fcd426fc7f7------2</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/d18976553795</guid>
            <category><![CDATA[fidesz]]></category>
            <category><![CDATA[vétó]]></category>
            <category><![CDATA[eu]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[pi]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Wed, 02 Dec 2020 09:06:48 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2020-12-02T09:06:48.068Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*2iQt7HQPcMjZnYJLM8lPaQ.jpeg" /></figure><p>A Fidesz és az EU-ügyekben velük egy követ fújó lengyel kormánypárt megvétózza az Unió költségvetését, mert helytelenítik azt az eljárást, ami a költségvetés részeként lehetőséget adna az EU-nak, hogy olyan országokban, ahol súlyosan sérül a joguralom, elvegyék a források elosztásának a jogát a kormányoktól. Fontos ügy, sok szó esik róla, de ez még így leegyszerűsítve is bonyolultan hangzik.</p><p>Az EU egy komplex szervezet, ami számtalan különböző elképzelés, érdek, szándék között lavírozva próbál meg folyamatosan kompromisszumos megoldásokat építeni, méghozzá általában sikeresen. Az EU működése engem leginkább egy gimnáziumi osztályra emlékeztet, azzal a kivétellel, hogy nincs osztályfőnök. De egyébként egy osztályhoz hasonlóan vannak hangadók, vannak különböző törésvonalak mentén szerveződő klikkek, alkalmi szövetségek, és nem egyértelmű az a mód, ahogy az egésznek a hangulata és mozgása alakul. A kompromisszumkeresés sikerének egyik kulcsa az, hogy a tagállamok érdekei sok mindenben egyeznek. Az EU a világ egyik legnagyobb gazdasági integrációja, közös intézményekkel és közvetlenül választott politikai képviselettel. A mély integrációnak a következménye, hogy a tagállamok sok tekintetben egymásra vannak utalva, és végső soron senkinek sem érdeke a kilépés, hiszen egyértelműen többet veszítene vele, mint amennyit nyerne — a Brexit is inkább tűnik egy felelőtlen választási ígéret felkavaró és váratlan következményének, mint egy megfontolt és előremutató stratégiai lépésnek. A kilépés lehetetlensége miatt tehát minden résztvevő az Unió sikerében érdekelt, és a tagállamok osztályközösségének a legvitásabb helyzetekben is közös nevezőt kell találniuk. A siker másik oka az egymásrautaltságon kívül pedig az, hogy kialakultak olyan normák és szabályok a szervezetben, amik elősegítik a kompromisszum megtalálását az egyébként nem egységes közegben.</p><p>Mindebből számomra két dolog látszik. Az egyik az, hogy Magyarország számára egyáltalán nincs valós alternatívája az EU tagságnak, és ezáltal annak, hogy az Unió sikerében, tehát az uniós költségvetés elfogadásában legyünk érdekeltek — ehhez érdemes hozzátenni, hogy a teljes magyar export több, mint 80%-a EU-n belüli célországba megy, ennyit a a Keleti Nyitásról meg a Fidesz egyéb kreatív B-terv ötleteiről.</p><p>A másik pedig az, hogy amikor a Fidesz vétózik, felelőtlen és vakmerő módon hágja át az íratlan szabályokat, annak tudatában, hogy így a szavuk az indokoltnál nagyobb mértékben érvényesülhet a kompromisszumkényszer miatt. Tisztában vannak vele, hogy pillanatnyi előnyöket szerezhetnek azáltal, hogy agresszívebben viselkednek a társaiknál. Nem más ez, mint egyszerű zsarolás — fenyegetnek, hogy amennyiben nem történik az, amit akarnak (tehát nem veszik ki a jogállami mechanizmust a költségvetésből), blokkolni fogják a költségvetés megszavazását. Ez az eljárásmód rettenetesen káros, már az is látványos problémákat okoz, hogy 27 tagállam közül kettő így viselkedik. De szerencsére ez a hozzáállás nem terjedt el, és szerintem azért nem, mert a cinikus Fidesz — PiS szövetségen kívül a többiek még tudnak úgy tekinteni az Európai Unióra, mint egy értékközösségre, és be tudják látni, hogy Fidesz-féle hozzáállásnak az elterjedése ténylegesen szét tudná zilálni a közösséget, és ennek végül mindenki számára negatív következményei lennének. A Fidesz pedig értékközösség híján addig fogja megengedni magának ezt a viselkedést, amíg megtérül, azaz ameddig a felfuvalkodott viselkedését készpénzre vagy befolyásra tudja váltani. De vajon ez meddig térül meg?</p><p>Addig, ameddig nincs büntetve. Minden sikeres közösségnek el kell fogadnia olyan írott és íratlan szabályokat, amik a kooperációt jutalmazzák a belső konfrontáció helyett. Nem ismerek olyan szervezetet, amiben a zsarolás és az egymással szembeni bizalmatlanság előnyös tulajdonság lenne. De amilyen könnyű belátni, hogy szankcionálni kellene, olyan nehéz kivitelezni. Az EU-ban több hatalmi központ létezik, nincsenek világos alá- és fölérendeltségi viszonyok. Nincs olyan hatóság, ami eljárhatna a szemtelen zsarolókkal szemben, de ez az egyre világosabban látható hozzáállás már nem csak az EU-s intézményekben és némely tagállami kormányban szül elégedetlenséget, hanem az EU nettó befizető országainak választópolgáraiban is. Persze, hiszen ki akarná anyagilag is támogatni azokat a kormányokat, amik szeretnének inkább hátrafelé haladni a történelemben, mint előre? Ugyanakkor a jelenlegi ismeretek alapján a szankcióhoz a zsarolást elkövetőknek is hozzá kellene járulniuk, amennyiben a retorzió az EU-s intézményeken belül valósulna meg, de közben a nyomás folyamatosan nő arra, hogy <em>valaki végre csináljon valamit.</em></p><p>Végülis ezt a gordiuszi csomót vágná át a költségvetésbe épített jogállamisági mechanizmus, mert lehetőséget adna a káros viselkedés büntetésére, és ezt akarja a Fidesz mindenáron megakadályozni.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=d18976553795" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/vissza%C3%A9l%C3%A9sszer%C5%B1-v%C3%A9t%C3%B3-d18976553795">Visszaélésszerű vétó</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
    </channel>
</rss>