<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom" version="2.0" xmlns:cc="http://cyber.law.harvard.edu/rss/creativeCommonsRssModule.html">
    <channel>
        <title><![CDATA[Szóval - Medium]]></title>
        <description><![CDATA[szóval van miről beszélni, mert ha mi nem beszélünk, mások beszélnek helyettünk - Medium]]></description>
        <link>https://medium.com/szoval?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
        <image>
            <url>https://cdn-images-1.medium.com/proxy/1*TGH72Nnw24QL3iV9IOm4VA.png</url>
            <title>Szóval - Medium</title>
            <link>https://medium.com/szoval?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
        </image>
        <generator>Medium</generator>
        <lastBuildDate>Fri, 20 Nov 2026 15:35:07 GMT</lastBuildDate>
        <atom:link href="https://medium.com/feed/szoval" rel="self" type="application/rss+xml"/>
        <webMaster><![CDATA[yourfriends@medium.com]]></webMaster>
        <atom:link href="http://medium.superfeedr.com/" rel="hub"/>
        <item>
            <title><![CDATA[Tóth Csaba és a vörös vonal]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/t%C3%B3th-csaba-%C3%A9s-a-v%C3%B6r%C3%B6s-vonal-495a0d0f43b6?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/495a0d0f43b6</guid>
            <category><![CDATA[mszp]]></category>
            <category><![CDATA[momentum]]></category>
            <category><![CDATA[választás]]></category>
            <category><![CDATA[tóth-csaba]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Tue, 15 Jun 2021 16:24:11 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-06-15T16:24:11.481Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<p>Ahogy közeledik a 2022-es parlamenti választás, úgy élesednek az ellentétek az ellenzéki előválasztási küzdelemben. Aktuális hír, hogy a Zuglót magában foglaló egyéni választókerületben a Tóth Csaba nevű, inkumbens MSZP-s képviselőt támogatja az előválasztási küzdelem során az MSZP-P miniszterlenök-jelölt-jelöltje, Karácsony Gergely, akárcsak a jobbikos miniszterlenök-jelölt-jelölt. Ezzel szemben a MoMo Hadházy Ákost támogatja. Ács Dániel 444-es újságíró pedig Tóth Csaba támogatásáról aggódó <a href="https://444.hu/2021/06/11/atlepni-a-voros-vonalon">véleménycikket</a> fogalmaz meg.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*_46g2hGKbhq4KTtnDNb67g.png" /></figure><p>Aggasztónak látja a helyzetet, mert Tóth Csabával kapcsolatban nagyon súlyos vádak fogalmazódtak meg, és habár ezek közül tudomásom szerint egyiket sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, de sajnos a közel egyórás Partizán <a href="https://www.youtube.com/watch?v=eY2pxrw3rm0">interjúban</a>, amikor ezekre a vádakra reagálhatott, megnyugtatóan tisztázni sem (sőt). Az elmúlt évek híreit, oknyomozásait (pl.: <a href="https://444.hu/2019/04/28/igy-mukodik-zugloban-a-fidesz-es-az-mszp-hatteralkuja">parkolási ügyben</a>), kavarásait, <a href="https://444.hu/2019/09/26/karacsony-egy-kiszivargott-felvetelen-arrol-beszel-hogy-az-mszp-s-toth-csaba-fenyegeti-a-csaladjat-szetlopjak-zuglot-es-elassak-ha-oda-visszater">titkos hangfelvételét</a>, névtelen <a href="https://hvg.hu/itthon/20180321_Gyilkossaggal_vadolja_egy_ismeretlen_eredetu_szorolap_Toth_Csaba_MSZPs_politikust">gyilkossági vádját</a> figyelembe véve azért az talán kimondható, hogy komoly kételyek merülnek fel a zuglói egyéni választókerület mandátummal rendelkező MSZP-s képviselőjének karakterével és őszinteségével kapcsolatban. Ezek a vádak ezen a szinten egy szerencsésebb országban már talán értek volna annyit, hogy valamifajta tényfeltárás után legalább egy részükben mondjon ki egy felmentő vagy elítélő ítéletet valamilyen morális autoritás, vagy adott esetben az igazságszolgáltatás.</p><p>Ez itt azonban nem történt meg, és ezzel Tóth Csaba nem lett politikailag diszkvalifikált a versenyből. Sőt, olyannyira nem lett diszkvalifikált, hogy a pozícióját mint az MSZP-P jelöltje nem csak megőrizni tudta, de fel tudta sorakoztatni maga mögé még ezen kívül a Jobbikot is. Kétség sem fér hozzá, hogy a vele szemben álló Hadházy Ákos egy jóval megbízhatóbbnak tűnő karakter, az egész brandje abból áll, hogy ő az, aki feltárja a korrupciós ügyeket, és ez szlogenek szintjén sokkal jobban is illeszkedik az ellenzéki koordináció retorikájába, meg a néhányak által vizionált NER utáni Magyarországhoz is jobban passzol. Ezek miatt örülnék neki, ha ő nyerné az előválasztást, és utána hozná a körzetet is, és egyel kevesebb megkérdőjelezhető motivációkkal és morállal rendelkező mameluk ülne a Parlamentben.</p><p>Ugyanakkor ez csak a napi politikai sík, és a ‘22-es választásokkal kapcsolatban létrejövő politikai-társadalmi látványt befolyásoló tényező. A következő választások pedig nem csak a politikai síkon, hanem a sokkal fontosabb, történelmi síkon is zajlanak. Ebben a tekintetben pedig lényegében mindegy, hogy Tóth Csaba vagy Hadházy Ákos lesz a közös ellenzéki képviselőjelölt. Hadházy nem fog eltűnni a süllyesztőben, ha nem ő nyer, egyébként is országos profilja van, Tóth Csaba pedig fordított esetben lehet, hogy eltűnne, de nem tudom, ezt őszintén hányan sajnálnák. Történelmi síkon az a cél, hogy ennek a NER nevezetű már túl hosszú ideje tartó korszaknak vége szakadjon, és ennek attól függetlenül vége fog szakadni, hogy melyik ellenzéki jelölt nyeri a zuglói EVK-t, amennyiben sikerül a koalíciónak megszereznie a parlamenti képviselői helyek többségét. Ez, és csak ez a cél számít, az ilyen perpatvarokra senki sem fog emlékezni, ha sikerül visszaállítani a liberális demokrácia kereteit. Ha valaha megszilárdulnak a demokratikus és jogállami intézmények Magyarországon, azok úgyis ki fogják szűrni az ilyen Tóth Csaba-szerű kétes karaktereket — és ha véletlenül nem, kit érdekel? Magyarország egy erősen központosított állam, nem számíthat nagy befolyásra egy egyéni képviselő csak a képviselői helye által, és egy stabil demokráciában nem kell, hogy egy egyébként súlytalan karakter erősen megkérdőjelezhető viselkedése ennyit számítson, a mandátuma pedig nem szabad, hogy teljes immunitást jelentsen számára az igazságszolgáltatással szemben.</p><p>Tehát én nem azon aggódom, hogy Tóth Csaba esetleg ismét megnyeri azt a képviselői helyet, amit évek óta birtokol, hanem azon, hogy nem sikerül lebontani a NER-t.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=495a0d0f43b6" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/t%C3%B3th-csaba-%C3%A9s-a-v%C3%B6r%C3%B6s-vonal-495a0d0f43b6">Tóth Csaba és a vörös vonal</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Izraelológia]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/izraelol%C3%B3gia-6c20537c4b34?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/6c20537c4b34</guid>
            <category><![CDATA[izrael]]></category>
            <category><![CDATA[nemzetközi]]></category>
            <category><![CDATA[palesztina]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 24 May 2021 12:50:21 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-05-24T12:50:21.165Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*WZYxwk-Y7P4iVj3wSPyk4g.jpeg" /></figure><p>Amióta ismerem Izraelt, azóta nagyszerűnek tartom. Csodálom azt a vasakaratot, küzdőszellemet és erőfeszítést, ami a palesztinai brit mandátum területén, a semmiből kiindulva, improvizált haditechnikával, elit nélkül, egyszerre dacolva a gyarmattartókkal és a helyi urakkal, egy idea mentén létrehozott egy új, demokratikus államot. Közel reménytelen vállalkozásnak tűnhetett akkor, de a reményből akarat lett, az akartból erő, az erőből pedig győzelem.</p><p>Az akaratot nem törte meg a Brit Birodalom kekeckedése és ellenszenve. Bevándorlásügyi adminisztráció persze már akkor is létezett, és nem volt rest gyűjtőtáborokba zárni a II. világháborút megelőző és követő pogromok elől menekülő, illetve a holokausztot túlélő zsidók ezreit. Erre azért volt szükség, mert a helyi urak tartottak az etnikai arányok felborulásától Palesztinában, de persze a birodalmi kormány viselkedésének sem volt központi eleme a konstruktív problémamegoldó hozzáállás. A függetlenségi háborút és az államalapítást követően pedig Izrael hősiesen és elképesztő finesszel verte vissza a szomszédos államok sorozatos támadásait.</p><p>Ez 70 éve történt, és ezalatt az idő alatt, a hadiállapot elmúlásával, ahogy Izrael megkérdőjelezhetetlen stratégiai fölénye a régióban kialakult, az arab szomszédok egyre jobban elfogadták a valóságot, egyre kevésbé lettek hajlamosak számukra megnyerhetetlen háborúkba kezdeni, és ezzel párhuzamosan kerültek előtérbe azok a megoldatlan kérdések, amelyek Gáza sokadik bombázásához vezettek. Nagyon sok ilyen probléma van, kezdve Jeruzsálem státuszával, folytatva a Golán-fennsíkkal, Ciszjordániáig. De ha a katonai kérdéseket levesszük az asztalról, márpedig szerintem le kell venni, hiszen a terrorizmus nem jelent egzisztenciális fenyegetést egy meglehetősen magasan fejlett országra — ettől még a terrortámadások tragikusak, de nem olyan, az államiság megsemmisülésével fenyegető veszély, aminek kezelésére a hadsereg való — akkor a fő kérdés az marad, hogy Izrael tulajdonképpen micsoda? A Netanyahu-féle válasz erre az, hogy zsidó nemzetállam. Ezzel csak az a baj, hogy ez a legjobb esetben is wishful thinking, mert az izraeli társadalom, még ha leszámítjuk Ciszjordániát és Gázát sem annyira homogén, hogy ezt ilyen formában ki lehessen jelenteni. Lehet, hogy egy jelentős része az izraeli politikai spektrumnak ezt a célt tűzte ki maga elé, de ha valóban ez lenne a szándék, idáig hosszú és véres út vezetne. Ez az áldozat pedig nem lenne ahhoz hasonlóan indokolt, mint ahogy az államalapításért hozott áldozat az volt.</p><p>Senki sem tudja, hogy hogy kell megoldani ezt a helyzetet, és ez akkor sem válik könnyebbé, ha az ember kisebb problémákra próbálja lebontani, és azokra pragmatikus ötleteket gondol végig. Sajnos mindenki, aki hatalmi pozícióban van, zéróösszegű játszmaként tekint a helyzetre, ahol a nyereség kizárólag a többiek rovására érhető el. Sőt, ha a másik fél veszteséget szenved el, nekem attól szinte biztos, hogy jobb lesz. Ezeknek a játszmáknak pedig súlyos áldozatai vannak. Valamennyire hasonlít a helyzet az I. világháború lövészárok harcaira, ahol pár méternyi előrehaladás emberéletekben mért költsége sokezres nagyságrendet ért el, és végül az nyert, aki tovább bírta ezt az embertelen logisztikai- és gyártókapacitás versenyt. Viszont ebben már nem hasonlít a világháborúra a palesztin-izraeli konfliktus, hiszen teljesen egyértelmű, hogy a katonai versenyt Izrael már réges-régen megnyerte. Ami viszont még hátra van, az az, hogy fel kell ismernie a győzelmét, és a terrorizmust, illetve az ahhoz vezető feszültségeket annak kezelni, amik — szociális, társadalmi, rendvédelmi ügyeknek, amiknek a megoldására nem megfelelő eszköz a vadászbombázó és a Merkava.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=6c20537c4b34" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/izraelol%C3%B3gia-6c20537c4b34">Izraelológia</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Közhangulat-kezelés]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/k%C3%B6zhangulat-kezel%C3%A9s-f54cd98f034d?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/f54cd98f034d</guid>
            <category><![CDATA[covid19]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[fidesz]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Márton Papp]]></dc:creator>
            <pubDate>Thu, 13 May 2021 14:27:02 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-05-13T14:25:34.504Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/787/1*ToIUNfHPSY8q3UpVgNYAiA.png" /></figure><p>Kinek a feladata egy járványügyi vészhelyzet kezelése?<br>A járványszakértőké elsősorban, és különböző mértékben beleszólnak politikusok, közgazdászok, esetleg katonák.</p><p>Miben mérjük a járványkezelés sikerességét?<br>Elsősorban emberéletekben, aztán még a különböző gazdasági mutatókban.</p><p>A világon mindenhol, de Magyarországon abban a sajátos helyzetben vagyunk, hogy a járványkezelést a propagandaminiszter intézi, a járványkezelés sikerét pedig a népszerűség jelenti.</p><p>Hiába vezetjük a népességarányos halálozási statisztikákat, hiába a gazdasági visszaesés, a válságkezelés sikeres, a kormánypárt népszerűsége töretlen, nem is ez tematizálja a közéletet. Kinyitottak a teraszok, vége a járványnak.</p><p>A járvány elejétől elsődleges szempont volt a közhangulat követése az intézkedésekkel és a közhangulat irányítása. Amikor megjelent a vírus, azt az iráni diákok hozták be. Amikor nem volt elég maszk, nem volt fontos hordani. A tesztelést és nyomonkövetést nem tudták megszervezni, így ez nem is számít fontos és hatékony eszköznek. Amikor Svédországból éppen a hazainál rosszabb adatok érkeztek, az a nyugati civilizáció romlottságát jelentette. Amikor ősszel jó volt a buli, nem akarták leállítani. Amikor megjelentek az oltások, az orosz és a kínai vakcinák lettek a leghatékonyabbak, a nyugati vakcinákból nem jött elég, a keleti vakcinák mentettek meg minket.</p><p>A valóság nem számít. A vírus sok helyről érkezett, a maszkhordás mindig is fontos volt, ahol sikeresen kezelték a járványt, ott kulcsszerepet játszott a tesztelés és kontaktkutatás, Svédországot leköröztük, ősszel zárni kellett volna, a nyugati vakcinák jobbak.</p><p>Nem fordulhat elő, hogy emberéleteket azon az áron mentsenek meg, hogy be kell ismerni valami hiányosságot, vagy szembe kell nézni egy korábbi rossz döntéssel. Nem létezhet népszerűtlen intézkedés. Még akkor is a hazudozás a természetes reakció, amikor teljesen fölösleges. A kínai és orosz vakcinák, ha nem is a leghatékonyabbak, de elég jól működnek ahhoz, hogy a súlyos megbetegedéstől megvédjenek, ezáltal életeket mentenek meg. A nyugati vakcinákkal a megfázásos tüneteket is nagyobb eséllyel lehet elkerülni, de nem ez a legfontosabb. Az oltás egyfajta mentőcsónak. Hogy nézett volna ki Dunkerque-nél az angol katona, aki a kényelmesebb hajóra vár, ahol ablak mellett ülhet? És mindenkinek felelőssége van a nyájimmunitás mihamarabbi elérésében, és abban, hogy a megbetegedésével ne terhelje tovább a meg se rendült egészségügyi rendszert. Vannak tehát teljesen korrekt, logikus érvek a keleti vakcinák mellett, de mivel nem az ésszerű meggyőzés az elsődleges szempont, ezekkel valahogy nem lehet találkozni. Van helyette egy táblázat és közhangulat-kezelés.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=f54cd98f034d" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/k%C3%B6zhangulat-kezel%C3%A9s-f54cd98f034d">Közhangulat-kezelés</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[A kishitű egyház]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/a-kishit%C5%B1-egyh%C3%A1z-cdec12b4dff4?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/cdec12b4dff4</guid>
            <category><![CDATA[lgbtq]]></category>
            <category><![CDATA[egyhaz]]></category>
            <category><![CDATA[vatikan]]></category>
            <category><![CDATA[emberi-jogok]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Daniel Tubak]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 26 Apr 2021 17:10:20 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-04-26T17:09:57.285Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<p>Miként az azonos neműek házassága, illetve a család mibenléte a közelmúltban visszatérő vitatéma, megannyi véleményt és megközelítést hallani róluk.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1020/1*105rUg2EdVl_IGwymJ9-ug.jpeg" /><figcaption>Európa és a melegházasság — 2019-ben, forrás: AFP</figcaption></figure><p>Bárki bármilyen oldalról közelítse is meg az LGBT jogokat, és kiváltképp a katolikus egyház ezekhez való hozzáállását, könnyen elveszhet a részletekben, leragadhat egy-egy gondolatnál. A cikket megalapozó kutakodásom során megannyi lehetséges szempontba belefutottam:</p><p>mennyi parancsolat van az Ószövetségben, amitől már rég eltekint az egyház, így pl. a disznóhús fogyasztásának — sőt, a halott sertés bőrének érintésének — a tilalma, különböző anyagokból készült ruhadarabok együttes viselése, munka szombaton, leánygyermek rabszolgaságba adásának mikéntje, stb. Miért pont a házasság intézményénél ne lehetne engedni?</p><p>Trendek az azonos neműek házassághoz való jogát illetően — a fejlett, nyugati országok tömkelege teremtett jogegyenlőséget az elmúlt húsz évben. Államok, melyeknél oly gyakran emlegetjük, hogy kultúrájuk alapjául a kereszténység szolgál. Nem öngól-e akkor, hogy pont velük szembe megy a Vatikán?</p><p>A Pápa egyszer még azt mondja, hogy: „A homoszexuálisoknak joguk van arra, hogy egy családhoz tartozzanak, annak részei legyenek. Isten gyermekei, és joguk van egy családhoz. Senkit nem szabad kivetni vagy nyomorulttá tenni emiatt.” Majd nem sokkal később a Hittani Kongregáció Ferenc pápa beleegyezésével közli, hogy Isten „nem áldja és nem is áldhatja meg a bűnt”, gondolva itt az azonos neműek együttlétére.</p><p>Noha ezek bármelyikének irányába el lehetne indulni, egyik se a lényegre mutatna rá. Arra az utóbb idézett, a Szentszék által március 15-én közzétett közlemény világít rá meglepően jól. A közel ezer szavas fejtegetés arról, hogy miért nincs „hatalma az Egyháznak arra, hogy áldást adjon az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatára” nagyon igyekszik minél kategorikusabban kijelenteni az álláspont megmásíthatatlanságát. Teszi ezt olyan erőteljes mondatokkal, mint hogy Isten „nem áldja és nem is áldhatja meg a bűnt”, vagy hogy „az Egyháznak nincs és nem is lehet hatalmában, hogy megáldja az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatát a fenti értelemben”.</p><p>Bátorítok mindenkit, hogy olvassa el <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/hittani-kongregacio-az-egyhaz-nem-aldhatja-meg-azonos-nemuek-parkapcsolatat">a teljes gondolatmenetet</a>. Az utolsó két szó az igazán beszédes. Itt kiderül az okfejtés eredménye, miszerint a „fenti értelemben” nem áldható meg az azonos nemű személyek kapcsolata. Valójában a levél szinte egésze a „fenti értelem” magyarázata, és körülírása. Érthető mód a gondosan körülírt definíció meglehetősen specifikus, ugyanakkor az már kevéssé tiszta, hogy egyéb értelemben miért ne adhatná áldását az Egyház.</p><p>Tekintve, hogy se hívő nem vagyok, se különösebb teológiai ismereteim nincsenek, csak az őszinte, kicsit naiv gondolataimat tudom megosztani ahelyett, hogy valódi vitába bocsátkoznék a levél tartalmával. Abszurd, hogy egy házasság megkötésekor az áldás a két fél nemi életére szóljon. Még a világi esküvőkön se az “ezentúl rendezett jogi körülmények közötti utódgyártásra” hivatkozik a közjegyző. Ha valahol, akkor az egyház esetében főleg valami spirituálisat vár az ember. Márpedig mi is lenne spirituálisabb, nehezebben megfogható mint a szeretet? És nem pont ez is az, amit oly lelkesen hangoztatnak tanaikban, mint ami mindenkinek jár? Mi sem lenne egyszerűbb, mint erre akarni áldást adni.</p><p>Amikor a házasság intézményének értékéről gondolkodom, két dolog jut eszembe: <br>- Az általános megítélés úgy kategorizálja, mint két ember egymás iránti szeretetének és elköteleződésének a legmagasabb szinten való kinyilatkoztatását.<br>- Ezt a feladatot akkor tölti be jól, es akkor értékes a szememben, ha erre “univerzálisan” alkalmas.<br>Ennek megfelelően a szerepének betöltésében csak segítené, ha nem csak nő-férfi pároknak lenne elérhető, az egyetemes voltában ez csak megerősítené.</p><p>A katolikus egyház cirkalmas érvelése — amivel az álláspontját védi az elégedetlenkedőktől — nem őriz meg semmilyen értéket. Pont, hogy elszalaszt egy lehetőséget, hogy értéket teremtsen.</p><p>Ha az egyház mindezt objektíven akarja nézni, akkor az a kérdés, hogy több követőt vesztenének-e a házasság intézményének kiterjesztésével, mint amennyit nyernének vele. Úgy tűnik, hogy az aktív hívők elvesztésétől jobban félnek, mint amennyire bíznak az újak megnyerésében: mi is ez, ha nem kishitűség?</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=cdec12b4dff4" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/a-kishit%C5%B1-egyh%C3%A1z-cdec12b4dff4">A kishitű egyház</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Korona és babona]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/korona-%C3%A9s-babona-5cee7b73675f?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/5cee7b73675f</guid>
            <category><![CDATA[covid]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[fidesz]]></category>
            <category><![CDATA[társadalom]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Wed, 10 Mar 2021 20:15:13 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-03-10T20:15:13.296Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/800/1*HnwapuHRzvM66Z38z96-pA.jpeg" /></figure><p>A koronavírus-járvány egy olyan kiterjedésű és mélységű esemény, amihez fogható legutóbb talán csak a keleti blokk összeomlása lehetett 30 éve. Ezt azonban a társadalom egyszerűen nem hajlandó felismerni és a felismerésnek megfelelően cselekedni. Sok oka lehet ennek, biztos, hogy része van benne a rengeteg zajnak, amiben elveszik a lényeges információ, annak, hogy Magyarországon hatóságilag korlátozva van bizonyos információk megismerhetősége, és a kormányzat határozatlanságának, lassúságának, döntésképtelenségének is — meg persze annak is, hogy az elmúlt évtized kitartó politikai munkájának köszönhetően már nagyjából csak az bízik bennük, aki rájuk is szavaz.</p><p>Ez is hozzájárul ahhoz, hogy terjed a tények helyett hiedelmeken alapuló babonás gondolkodás, és ebben a helyzetben oltásszkepticizmus, vírustagadás és maszkellenesség formáját ölti. A tömegek naiv gondolkodása valahol természetes, és nem mindig jelent problémát, hanem inkább egy adottság, amit minden közügyekbe belefolyónak, legyen az politikus, vállalat, valamilyen közszereplő, a helyén kell kezelni. Azaz viszonylag egyszerűen kell tudnia megfogalmaznia az üzeneteit, mert nem fog minden árnyalat átmenni, ha pedig egy alapos, differenciált, sokrétű tartalmat kell közölni, azt a tömegek egyszerűen nem fogják befogadni. Ez a naiv gondolkodás akkor kezd el gond lenni, ha válság van, és közben hiány is van a rátermett vezetőkből, a hiteles szakértőkből és a jó közvetítőkből, akik a bonyolult infektológiai, farmakológiai, járványtani adatokat, kutatási eredményeket ésszerű és eredményes közegészségügyi intézkedésekre le tudnák fordítani. Ezzel lehetne elkerülni azt, hogy emberek azt gondolják, hogy nem a COVID-tól lesznek betegek, hanem a maszkviseléstől, vagy hogy a krízis csak egy kitalált dolog. Az is ennek az összeszedetlengésnek és zavarosságnak a folyománya, hogy a vakcinaválasztás felelőssége is az egyénre hárul. Hirtelen mindenki megpróbálja saját maga valamilyen szinten megérteni a különböző rendelkezésre álló oltások közötti különbségeket, és még valami javaslatot is kitalálni, ezzel egy olyan kihívás elé állítva magát, amit egyrészt nem fog tudni teljesíteni, másrészt aminek a megoldására egyébként intézményeket hoztunk létre.</p><p>Érdemes lehet elgondolkozni azon, hogy hogy jutottunk ide. A naiv gondolkodás és az elit kudarca mindig kiváló táptalaj volt a populizmus számára, és ez nem volt másképp a 2008-as gazdasági világválság után sem. A Fidesz is ezt követően, a válság hatásait, és az MSZP-s kormányzás roppant népszerűtlenségét meglovagolva jutott 2/3-os parlamenti többséghez. Persze ez egy komoly győzelem volt, ehhez fogható populista áttörés nem történt akkor más demokráciában, de a társadalom bizonyos rétegei által fájlalt események, és a nagymértékű csalódottság az elitben más országokkal közös volt, pusztán máshol nem csúcsosodott ki ilyen választási eredményekben. Mindenesetre a csalódottságot nem egy szembenézés és korrekció követte, hanem a politika átalakulása, és a naiv, egysíkú, előítéletes gondolkozás visszaigazolása, immár hatalmi pozícióból. Nem kell szégyellnie Magyarországon most magát annak, aki a legnagyobb sületlenségeket mondja bele a kamerába, legyen szó akár a szépemlékű érpataki polgármester Orosz Mihály Zoltán cosplay-performanszairól (ha valaki szórakozna és borzongana, példák <a href="https://www.youtube.com/watch?v=cpHJgDDJR30">itt</a>, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=u8Vki1DP0Ic">itt</a> vagy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=DyD06imcbyk">itt</a>), Bede Zsolt ordibálásairól, vagy akár Pokorni Zoltán kínos turulszobros magyarázkodásairól és Orbán Viktor suttyó streetfighter-stílusáról. De fel lehet venni a listára azt is, hogy egy közös képviselőt <a href="https://444.hu/2021/03/03/a-magyarsagkutato-finanszirozasa-olyan-mintha-a-virustagadokat-tamogatna-az-allam">nevezetek ki</a> a Magyarságkutató Intézet élére. Amikor a kormánypárt háttérhatalmazik, sorosozik, brüsszelezik, minden alkalommal azt mutatja, hogy tessék csak, mindent lehet, ami a szívemen a számon, büntetlenül mondhatom és csinálhatom a marhaságot. És ha nekik lehet, valahol joggal gondolja az egyszeri oltásellenes tüntető vagy Facebook posztoló, hogy neki miért nem? Ebben az össznemzeti kakofóniában pedig tökéletesen elveszik a lényeg, amiről ebben a krízisben egyébként beszélni kellene. Van helyette sajátos megoldás, hiszem is meg nem is, meg kamionról leesett vakcina. Ezt pedig szélsebesen követi a <a href="https://24.hu/belfold/2021/03/03/koronavirus-magyarorszag-halalozas-2/">világbajnoki szintű halálozás</a>, és a nagyon frusztrált, a korlátozásokat alig értő, velük alig azonosuló közhangulat.</p><p>Ez a válság pedig ténylegesen és vitathatatlanul az elit kudarcát mutatja. Azután, hogy a Fidesznek az elmúlt tíz évben lehetősége volt bármit megcsinálni, nem háríthat, nem hivatkozhat másokra. Az ő, és csak az ő feladatuk lenne megoldani ezt a helyzetet, és valószínűleg könnyebb dolguk lenne, ha nem normalizálták volna a hülyeséget, és nem építették volna le totálisan a bizalmat, és nem sokadik szempont lenne a politikák meghatározásában a hozzáértés. A hétvégi oltásfiaskó is látványossá tette, hogy ezt a kudarcot sem szembenézés és korrekció követi. És az is biztos, hogy a Fidesztől hamarabb meg lehet szabadulni, mint amennyi ideig tartani fog utána a társadalom konszolidációja.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=5cee7b73675f" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/korona-%C3%A9s-babona-5cee7b73675f">Korona és babona</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Mi dönt el egy választást?]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/mi-d%C3%B6nt-el-egy-v%C3%A1laszt%C3%A1st-d077aab86169?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/d077aab86169</guid>
            <category><![CDATA[usa]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[művészet]]></category>
            <category><![CDATA[választás]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Daniel Tubak]]></dc:creator>
            <pubDate>Thu, 04 Mar 2021 10:59:20 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-03-04T12:51:06.964Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<p><strong>Yuval Noah Harari — a még Orbán Viktor által is olvasott sztártörténész — hosszasan fejtegeti a Homo Deus c. könyvében miként szerinte minden nagy léptékű változáshoz leginkább szervezettségre van szükség. Nem egy nagy mondás, aligha állna le ezen vitatkozni bárki is. Ugyanakkor oly gyakran esik meg, hogy nagyra törő mozgalmak mégis megfeledkeznek róla, vagy éppen csak képtelenek jól csinálni.</strong></p><p>A magyar közbeszédnek már most jelentős részét az ellenzéki összefogás, illetve a Fidesz leváltásának lehetősége teszi ki. Ha a fenti gondolat kontextusában szemléljük a jövőt, egy dolgot könnyen beláthatunk: szervezettség nélkül nincs esély a kormányváltásra. De mit is jelent a szervezettség a politikában? És hogyan is lehet belőle profitálni?</p><p>A hasonló kérdésekkel szeretek az USA felé fordulni: régóta működő demokrácia, változatos demográfia, nagy népesség, jelentősen eltérő viszonyok államról államra, közösségről közösségre. A pandémia a 2020-as választás során rég nem látott próbára tette a demokratákat: szemben a republikánusokkal, választóik nagyrészt nem akartak a választás napján az urnákhoz járulni, hanem inkább a levél- és korai szavazással akartak élni. Ugyanakkor ezen módok számos akadályt rejtegettek, melyek mind a részvétel csökkenésével fenyegettek. A levélszavazatok elhúzódó számlálása pedig az eredmény hitelessége körüli kérdések elszaporodásával riogattak.</p><p>Láttuk a végeredményt: több államban is zavarba ejtően közel volt a republikánus győzelem, és csak eztán kezdődött a jogi küzdelem az eredmények elfogadását illetően. Nem túlzás azt mondani, hogy a demokraták receptjéből ha csak egyetlen alapanyag hiányzott volna, nem láttunk volna kormányváltást. A győztes mixből egy dolgot szeretnék kiemelni most, ami nekem a legfigyelemreméltóbb volt: ez a közéleti szereplők tudatos részvétele a politikában, és ahogyan ennek az eszköze nem ritkán a művészet volt.</p><figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*NGOPhNq1rW9UINwdA4bBMQ.png" /><figcaption>David Flores x When We All Vote</figcaption></figure><p>A közelmúlt egyik leghíresebb Broadway musicalének, a Hamiltonnak az eredeti színészgárdája például az egyik szám feldolgozása mellett <a href="https://www.youtube.com/watch?v=6o2FPRLLAGU&amp;t=1s&amp;ab_channel=Hamilton">mutatta be az alternatív szavazási módokat</a>, illetve <a href="https://www.youtube.com/watch?v=gKWJlv9iMug&amp;ab_channel=RepresentUs">kampányolt a levélszavazatok elfogadása mellett</a>. A népszerű late night show házigazda, Stephen Colbert a különféle államokra vonatkozó levél- és korai szavazási lehetőségeket mutatta be a <a href="https://www.youtube.com/hashtag/betterknowaballot">Better Know A Ballot sorozatában</a>. Az egyik legolvasottabb online zenei lap, a <a href="https://pitchfork.com/features/lists-and-guides/33-musicians-on-why-theyre-voting-in-the-2020-election/">Pitchfork hasábjain 33 zenész</a> — köztük pl. napjaink egyik szupersztárja, Billie Eilish — kampányolt Biden mellett. Nem csak képzőművészek, hanem múzeumok tömkelege is <a href="https://www.culturetype.com/2020/11/01/election-2020-artists-and-museums-are-actively-engaged-presenting-exhibitions-and-public-awareness-campaigns-and-encouraging-voter-participation/">aktívan beszállt a kampányba</a>, és a demokratikus folyamatban való részvételre buzdított. A kampány alatti kalapozásban való részvétellel, vagy pusztán csak egy-egy megszólalással is <a href="https://www.cbsnews.com/pictures/celebrities-who-support-joe-biden-for-president/2/">számos híresség szerepet vállalt</a>.</p><p>Abban, hogy az ismertséget, és az ezzel járó platformot politikai véleménynyilvánításra is lehet használni, nincs semmi meglepő. Az érdekes abban, amit az USA-ban láthattunk, többrétű — miként a hazai ellenzéknek az ezekből levonható tanulságok is.</p><p>A megnyilvánulások számossága még a kampány zajában is feltűnő volt, miként az is, hogy az arányok mennyire Biden felé hajlottak. (Trump nem is egyszer kirohant Hollywood ellen.) Utóbbi talán kevéssé meglepő, a művészetek mindig afelé fognak húzni, aki a nagyobb egyéni szabadságokat garantálja — miként ennek itthon is egyre több nyomát láthatjuk. Épp csak a számosság hiányzik. A hazai politika historikusan toxikus volta ma még taszítóan hat azok nagy részére, akik a művészetükből élnek. Talán egy hitelesnek bizonyuló ellenzéki összefogás ezen is tud változtatni.</p><p>Fontos megjegyezni, hogy érdemi különbség volt a kampányok saját, illetve azok támogatóinak kommunikációja közt. Míg politikusoknak óhatatlanul kell az ellenfelükről beszélni, hogy <em>meggyőzzék </em>a választókat, addig a külsős támogatók megtehetik, hogy csak a szavazásra <em>buzdítsanak</em>, így kevéssé elidegenítve azokat, akiknek ellentétes lenne a politikai hitvallása.</p><p>Az igazán lenyűgöző az USA példában ugyanakkor a részvétel minősége volt: nem pusztán egy-egy interjúra korlátozódott a hírességek részvétele, hanem amint az a fentiekből is látható, komoly erőfeszítéseket tettek többen is. És mindehhez nem restellték a művészetüket, tehetségüket mozgósítani. Nem egy újabb politikusként, vagy megmondóemberként vettek részt a folyamatban, hanem saját személyükkel, saját értékeikkel, ami hitelessé tette az egészet.</p><p>Furcsa, hogy a szervezettségtől indultunk, és mégis egy ilyen nehezen megfogható adaléknál sikerült leragadni. Lehet, hogy a nagy változásokhoz szükséges a kiváló szervezés, de az is biztos, hogy nem mindig elégséges. Néha az a kis extra fűszer nem árt. Kíváncsian várom, hogy a hazai ellenzék vajon hozza-e majd mindkettőt.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=d077aab86169" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/mi-d%C3%B6nt-el-egy-v%C3%A1laszt%C3%A1st-d077aab86169">Mi dönt el egy választást?</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[A karanténról]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/a-karant%C3%A9nr%C3%B3l-a47080aa2402?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/a47080aa2402</guid>
            <category><![CDATA[covid]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[karantén]]></category>
            <category><![CDATA[társadalom]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 01 Mar 2021 23:07:47 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-03-01T23:07:47.758Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/992/1*Nc8ChG66rXO79FFI0cEaqw.jpeg" /></figure><p>Sokan nem vágyunk jobban semmire, mint arra, hogy újra találkozhassunk a családtagjainkkal, a barátainkkal, más emberekkel. De ez az egyetlen dolog, amit még nem csinálhatunk. Ebben a cikkben nem lesz szó arról, hogy pontosan hogyan terjed a COVID, ki mennyire veszélyeztetett, vagy hogy milyen járványügyi intézkedéseket kellene hozni, ez a szakértők asztala. Ehelyett arról lesz szó, hogy miért kell a továbbiakban is elviselni a különböző korlátozásokat. Ehhez pedig két alapvetésből indulok ki: az egyik az, hogy a cél a járvány felszámolása, a másik pedig az, hogy ez egy rendkívüli helyzet, ami rendkívüli cselekvést igényel.</p><p>Így, hogy közel egy éve tombol már a koronavírus, az emiatt bevezetett jogkorlátozásokat nagyon sokan egyre rosszabbul viselik, egyre többen panaszkodnak, vannak, akik még tüntetést is tartanak, mások pedig azt hiszik, hogy helyes cselekedet lenne egy polgári engedetlenségi újranyitás. Ez egy ön- és közveszélyes javaslat, aminek az üzenete a megadás. Tudni lehet, hogy ameddig nem sikerült elég embert beoltani, addig az egyetlen módja a szükségtelen áldozatok számának minimalizálásának az, ha nem csináljuk azt az egy dolgot, amire a legjobban vágyunk — ez pedig a találkozás más emberekkel.</p><p>Teljesen jogos és szükséges azért kritikát megfogalmazni a kormánnyal szemben, mert rosszul valósították meg a védekezést és rosszul kezelték a válságot. Ennek sok vetülete van, kezdve az abszurd lélegeztetőgép-beszerzéssel, folytatva a semmitmondó, propagandaszerű “tájékoztató kampányokkal”, a szabályok alóli furcsa kivételekkel, és nem elfeledkezve a lényegében nem létező támogatásokról — na persze, ez nem egészen igaz, hogy nincs támogatás, mert van, csak nem azok kapják, akiknek szükségük lenne rá. Nem támogatják kellőképpen a munkanélkülivé vált embereket, a vendéglátósokat, az önkormányzatokat, és úgy általában azokat, akik erre rászorulnának (egyébként mindez a Fidesz tetszőleges kormányon töltött évéről elmondható). Nehezen értelmezhető, hogy miért lehet létszámkorlát nélkül például <a href="https://444.hu/2021/02/26/a-rendorseg-elutasitotta-a-feljelentest-orban-viktor-ellen-mert-nem-temetesen-hanem-templomi-bucsuztatason-vett-reszt-250-ember-tarsasagaban">templomi megemlékezést</a> tartani, miért alakulhatnak ki tömegjelenetek üzletekben, plázákban, és a tavasz közeledtével parkokban, miért pont este nyolcra kell mindenkinek hazaérni, miért <a href="https://444.hu/2021/02/23/osszezsufolodva-kell-varniuk-az-idoseknek-a-honvedkorhazban-hogy-megkapjak-az-oltasukat">hagynak figyelmen kívül bármilyen távolságtartást idősek oltása esetén</a>, vagy hogy miért kell üres utcákon maszkot hordani, de a <a href="https://444.hu/2021/02/24/osszehivott-a-kulugy-100-orszagbol-100-embert-akik-egy-heten-at-egy-teremben-ulnek">Külügyminisztérium 100 fős konferenciáján</a> miért nem, és persze hogy miért lehet ingyen parkolni. Ez az összeszedetlenség és az elhúzódó járvány érthető frusztrációt szül, de a Fidesz meglehetősen kudarcos járványkezelését nem a szabályok szelektív be nem tartásával kell büntetni, hanem első körben a szavazófülkében kell őket felelőségre vonni az elkerülhető áldozatokat okozó mulasztásaikért és a súlyos eredménytelenségükért.</p><p>Ebben a helyzetben egy célt kell mindannyiunknak szem előtt tartani: ez pedig a járvány megállítása a mindennapi élethez való mielőbbi visszatérés érdekében. Ez pedig az oltáson kívül kizárólag az emberek közötti találkozások számának csökkentésével érhető el. Biztos, hogy a Fidesz járványkezelése nem jó, de nem azért nem jó, mert nem elég megengedő — hanem azért nem jó, mert nem elég gyorsan, határozottan és világosan fekteti le a nem elégséges szabályokat arra, hogy ezt a célt belátható időn belül elérjük. A kimerültség ellenére tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez egyrészt egy rendkívüli helyzet — olyan, mint egy háború vagy egy tűzvész, másrészt pedig, hogy ideiglenes — azaz nem arról ad képet, hogy hogy fogunk élni, hanem arról, hogy társadalomként mennyire tudjuk sikeresen venni az akadályt. Ahhoz, hogy megnyerjük a küzdelmet, fegyelmezetten, koordináltan és kitartóan kell megvalósítanunk a győzelemhez vezető stratégiát. Ez nem egy olyan helyzet, amiből ki lehet hátrálni, amit fel lehet adni, vagy amiről nem kell tudomást venni. Ez egy olyan helyzet, amiben már elérhető távolságra van a cél, és ami ha már elviselhetetlennek tűnik is, az utolsó lépéseket akkor is fogat összeszorítva, közösen kell megtenni.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=a47080aa2402" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/a-karant%C3%A9nr%C3%B3l-a47080aa2402">A karanténról</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Biztos, hogy rossz az ausztrál hírtiltás?]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/biztos-hogy-rossz-az-ausztr%C3%A1l-h%C3%ADrtilt%C3%A1s-a3eb53e5126d?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/a3eb53e5126d</guid>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <category><![CDATA[facebook]]></category>
            <category><![CDATA[médias]]></category>
            <category><![CDATA[ausztrália]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 22 Feb 2021 21:28:00 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-02-22T21:28:00.786Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/1*jN_m4AVZNKzXOeJcpe24pA.jpeg" /></figure><p>Már egy ideje napirendben van az ötlet, hogy a nagy online információs platformoknak valahogy ellentételezniük kellene a hírportálokat azért, hogy megjeleníthetik a híreiket. A gondolatmenet nem túl bonyolult, a Facebook meg a Google számára bevételt generál, hogy a különböző hírek megjelennek a platformjaikon, és közben a hirdetési piac egyre nagyobb szeletét szakítják ki, ezzel pedig az újságok bevételtől esnek el. Tehát a platformok nyernek, egyre növekednek, a reklámbevételekre alapozott újságok finanszírozhatósága pedig minimum kérdéses. Ezt az unfair piaci helyzetet észlelik a politikai döntéshozók, és megjelenik az a jogalkotói szándék, hogy beavatkozzanak a folyamatokba, és kötelezzék a Facebookot meg a Google-t, hogy fizessenek a hírek után az újságoknak.</p><p>A kötelezésig eddig Ausztrália jutott el, és ennek érthető módon a kötelezettek nem örülnek, mert tartanak tőle, hogy amennyiben az ausztrál állam sikerrel jár, akkor mások is követik a példájukat, illetve hogy a végén még nem csak az újságoknak kellene fizetni, hanem akár más tartalomelőállítóknak is, ez pedig az üzleti modelljük végét jelentené. Ezt végiggondolva a Facebook odáig jutott, hogy Ausztráliában megtiltotta a hírek megosztását, és az ausztrál újságok híreinek a megosztását pedig globálisan bannolta (a Google ezzel szemben úgy döntött, hogy fizet). A reakciók persze túlnyomórészt negatívak, sokan felháborítónak tartják a lépést, az ausztrál miniszterelnök kijelenti, hogy nem hagyják megfélemlíteni magukat, mások pedig antidemokratikusnak nevezik a tiltást.</p><p>Ez viszont felveti annak a kérdését, hogy hol van a közösségi média helye a demokratikus folyamatokban? Tartok tőle, hogy sehol. A közösségi média hajnalán még voltak olyan álmok, hogy a terjedése majd segíti a demokratikus folyamatokat, növeli a részvételt, és egy erős eszköz lesz azoknak a kezében, akik nem-demokratikus államokban harcolnak a demokráciáért. Viszont az első két reményt egyáltalán nem váltotta be, a harmadikat pedig csak félig. Visszatekintve ezen sincs csodálkoznivaló, a social media funkciója és üzlete nem az, hogy megkönnyítse az igaz és lényeges információk terjedését a társadalomban, hanem az, hogy a felhasználókat minél több idő eltöltésére motiválja a platformon, és ehhez pedig nem a híreken és az alulról szerveződő mozgalmak üzenetein át, hanem a cicás videókon, a különböző ismerősök kamuhírekkel vegyített nyaralós képein keresztül vezet az út. Annak ellenére, hogy a platform fő funkciójától viszonylag távol esik, eddig megjelenhettek a hírek, és ez oda is vezetett, hogy az ingyenes (reklámbevételből élő) újságok hihetetlen mértékben kiszolgáltatottak lettek a megosztásoknak, és ezzel az üzletük elkezdett valami olyasmitől függeni, amit a legkisebb mértékben sem tudnak irányítani. A veszély ellenére muszáj volt arra a weboldalra vinni a híreket, ahol az olvasóik egyébként az idejüket töltik. Ennek a problémának egy részére próbálna megoldást nyújtani az ausztrál kormány, de csak a pénzügyi oldalára.</p><p>Ezzel a fő gond az, hogy a probléma többi részét érintetlenül hagyja, történetesen azt, hogy ezentúl is a megosztásoktól függene egy újság sikere, és a megosztásoknak pedig nem sok köze van ahhoz, hogy valami mennyire lényeges, releváns, igaz. Elég megnézni a nem okos, nem lényeges Tibi atya nevű trash oldal és kannásbor franchise sikerét a magyar Facebookon. Viszont közben azt is tudjuk, hogy az igaz hírek hozzáférhetősége életbevágóan fontos ahhoz, hogy egy demokrácia jól működjön — lehet látni, hogy Magyarország autokratizálódása során mekkora küzdelmet folytat a Fidesz immár 10 éve a hírszolgáltatás felszámolása érdekében. Ezért azt lenne jó elérni, hogy a hírek hozzáférhetősége ne függjön sem a Facebooktól, sem az államtól. Az ausztrál tiltás valószínűleg nem lesz túl tartós, de még így is további motiváció lehet a médiacégeknek arra, hogy a platformok megkerülésével juttassák el a híreket az olvasókhoz, illetve az olvasóknak arra, hogy közvetlenül keressék fel a hírforrásokat.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=a3eb53e5126d" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/biztos-hogy-rossz-az-ausztr%C3%A1l-h%C3%ADrtilt%C3%A1s-a3eb53e5126d">Biztos, hogy rossz az ausztrál hírtiltás?</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Bárcsak a pénzről szólna]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/b%C3%A1rcsak-a-p%C3%A9nzr%C5%91l-sz%C3%B3lna-c2e92e520440?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/c2e92e520440</guid>
            <category><![CDATA[korrupció]]></category>
            <category><![CDATA[ner]]></category>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[fidesz]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Mihály Dabóczy]]></dc:creator>
            <pubDate>Sun, 14 Feb 2021 16:27:38 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-02-16T19:21:24.148Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1002/1*6zayav-u-LPxQ8zHCPBv_g.png" /></figure><p>A NER elmúlt közel tizenegy évében megtapasztaltuk, hogy milyen az illiberalizmus, az illiberális demokrácia, és látványos, hogy mennyire eszköztelenek vagyunk vele szemben.</p><p>Ennek a tehetetlenségnek számos oka van, és egy jelentős része abból fakad, hogy a Fidesz ahol teheti (és bárhol teheti) ellehetetleníti az ellenállást, és lényeges kérdéssé teszi, hogy választások útján egyáltalán leválthatók-e — egyébként a következő választásokig alig több, mint egy év van hátra. Az is ront az esélyeken, hogy nemzetközi példák sem nagyon vannak arra, ami itt az elmúlt tíz évben történt. A nemzetközi közösség legjobb esetben is csak tátott szájjal néz, rosszabb esetben pedig kiaknázza a NER által nyújtott előnyöket. Pont emiatt a lehetetlen helyzet miatt nagyon nehéz reálisan látni a lehetőségeket, és egyáltalán azt eldönteni, hogy van-e értelme bármit tenni, vagy egyszerűen várni kell, amíg ez a rezsim is összeroskad. Az nem kérdés, hogy össze fog-e, minden hatalom semmivé lesz egyszer. Mindenesetre a tisztánlátás hiánya is sokat ront helyzeten. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is a probléma a Fidesszel, mi az az illiberalizmus, ez miért helytelen, és ezzel szemben mi lenne a helyes. Mármint persze, azon túl mi a probléma vele, hogy sokan nem értünk velük egyet sok kérdésben, az egyetemek privatizálásától kezdve, a CSOK-on keresztül, a közmunkaprogramig. De végülis ezek mind olyan dolgok, amikre egy demokratikusan megválasztott törvényhozásnak tulajdonképpen felhatalmazása van, az emberek többsége ezért választotta meg őket. Magyarország pedig egyelőre nem diktatúra, hanem egy illiberális demokrácia, a kormánypárt az a párt, ami a legtöbb szavazatot kapta, és ez parlamenti többséget biztosított neki. Ők csak élnek a felhatalmazásukkal. Ezen a működésmódon különösebben vitatkozni sem érdemes, ezek csak fájó következmények.</p><p>A valódi probléma ez az új dolog, az illiberalizmus. Ez a fogalmi keret ad lehetőséget a diktatúra-érvek cáfolására, úgy, hogy egyébként az autoriter kormányzás előnyeiből nem sokat kell feladniuk. Ez ad lehetőséget arra, hogy a miniszterelnök távolról nézve és sandítva hitelesen mondja azt, hogy az egész országot képviseli. És emiatt van az, hogy még mindig nem vált elég cikivé ami itt történik ahhoz, hogy komoly retorzióktól kelljen tartaniuk más államok részéről. A demokráciák túlnyomó többsége liberális demokrácia, és a különbséget a kettő között az jelenti, hogy egy liberális demokráciában nem csak a többség jogai vannak egyáltalán számon tartva, hanem a kisebbségek is számítanak. Az emögött megbúvó gondolatiság valami olyasmi, hogy kerülhet bármelyikünk olyan helyzetbe, amiben gyengébbek, kisebbek, védtelenebbek leszünk másoknál, és szeretnénk azt, ha ezt a helyzetet az ellenfél nem a megsemmisítésünkre használná fel. Cserébe, amikor mi vagyunk erősebbek, mi is tiszteletben fogjuk tartani a jogaikat, nem törünk egyeduralomra. A szerencse forgandó, és ez az extra biztonság stabillá és prosperálóvá tud tenni egy társadalmat.</p><p>A Fidesznek pedig alapvetően ezzel van baja. Nem tudja elfogadni, hogy a hatalma nem lehet korlátlan, és a győzelme nem lehet totális. A Fidesz olyan, mint a tapló sofőr, akit a záróvonal nem állít meg, csak a szalagkorlát. Ez a szalagkorlát pedig Magyarországon hiányzott, amikor szükség lett volna rá. Persze amikor hasonló kérdésekkel szembesülnek, megmondják, hogy a hatalmi ágak szétválasztása amerikai találmány, nincs rá szükségünk. Vagy hogy ők a média és az EU folyamatos ellenszelében kormányoznak, és valahogy ezekkel a sajátos megoldásokkal fogják felépíteni a virágzó Magyarországot. Ezzel impliciten azt is mondják, hogy ezt a liberális demokrácia keretein belül nem tudnák megvalósítani. De az a helyzet, hogy mindannyian jobban járnánk, ha abbahagynák az építkezést, mert azt már hosszú ideje lehet látni, hogy csak a saját kudarcuk országnyi méretű emlékműve készül, költséget nem kímélve.</p><p>Amikor a fideszes Lánczi András azt mondta, hogy “amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” nem csak arra tapintott rá, hogy az úgynevezett nemzeti kormány erősíti az nemzeti vállalkozói réteget, hanem arra is, hogy a baráti vállalkozóknak átjátszott összegek elengedhetetlenek a politikai célok megvalósításához. A Mészáros Lőrinc nevű aláírás bélyegzőnek a szerepe nem az, hogy strómanként elfedje a miniszterelnök vagyonát, hanem az, hogy társaival anyagi hátteret biztosítson a Fidesz politikai manővereinek, társadalomformáló kísérleteinek, és hogy nem mellesleg kiszorítsa vagy felvásárolja az ezt esetlegesen fékező szereplőket. A legfontosabb tanulság az elmúlt tíz év ellenzéki sikertelenségéből nem az kellene, hogy legyen, hogy hangosabban kell üvölteni, hogy korrupció van, hanem az, hogy ezek az unorthodox (és egyébként ténylegesen korrupt) lépések csak a politikai akaratnak alárendelt eszközök. A cél pedig nem a gazdagodás, hanem a korlátlan hatalom folyamatos gyakorlásának a biztosítása, és végül egyfajta sajátos társadalmi program megvalósítása, vagy legalábbis annak a kísérlete. A lopáshoz semmi szükség nem volt sem új alkotmányra, sem az SZFE körüli balhéra, sem mesekönyv darálására. A Fidesz már a 2010-es győzelmüket is forradalomként jellemezte, és ebből a hitből kiindulva oktrojálták mindannyiunkra az Alaptörvényt. Ha valóban forradalom történt volna, ténylegesen szükség lett volna új alkotmányra, és új intézmények létrehozására, a meglévők bezárására. De az a helyzet, hogy az a győzelem nem forradalom volt, hanem inkább egyfajta békés puccs, ami egy rendszerváltást eredményezett, egy felhatalmazás nélküli átmenetet a liberális demokráciából az illiberális demokráciába. Azóta pedig a társadalmi program megvalósítása zajlik, és ennek a hatásait pedig mindannyian érezzük.</p><p>Bárcsak egyszerűen lopnának inkább.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=c2e92e520440" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/b%C3%A1rcsak-a-p%C3%A9nzr%C5%91l-sz%C3%B3lna-c2e92e520440">Bárcsak a pénzről szólna</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
        <item>
            <title><![CDATA[Komoly, névtelen, géppel írva]]></title>
            <link>https://medium.com/szoval/komoly-n%C3%A9vtelen-g%C3%A9ppel-%C3%ADrva-6de0405b46b1?source=rss----5b21f067b57b---4</link>
            <guid isPermaLink="false">https://medium.com/p/6de0405b46b1</guid>
            <category><![CDATA[politika]]></category>
            <category><![CDATA[médias]]></category>
            <category><![CDATA[cenzúra]]></category>
            <category><![CDATA[vélemény]]></category>
            <dc:creator><![CDATA[Márton Papp]]></dc:creator>
            <pubDate>Mon, 08 Feb 2021 20:45:04 GMT</pubDate>
            <atom:updated>2021-02-08T20:45:04.800Z</atom:updated>
            <content:encoded><![CDATA[<figure><img alt="" src="https://cdn-images-1.medium.com/max/1024/0*vThtcjLaSjXAiIZI.jpg" /></figure><p>Szabad-e az interneten gyűlölködni, hülyeséget mondani, hazudni? És ha nem szabad, ki tegyen rendet? Kinek legyen a felelőssége, hatásköre eldönteni, mi nem fér bele és miért nem?</p><p>Most úgy áll, hogy a közösségi oldalak saját hatáskörben döntenek erről. Ha valamit nem engednek megjelenni, azt cenzúraként szokás értelmezni. Ez egyrészt nem pontos, nem általában tiltanak be a gondolatokat, csak a saját, magántulajdonban lévő felületeiken szabályozzák, hogy mi és milyen formában jelenhet meg. Nem egy cenzor tiltja be, hanem egy kiadó nem vállalja fel. De a közösségi oldalak monopol helyzete miatt ez mégis hasonló a cenzúrához, hiszen a döntés joga, ezáltal a hatalom náluk van. Lehet máshol próbálkozni, szerény esélyekkel. A nagy közösségi oldalaknak óriási a tehetetlensége, a kisebb, alternatív felületek pedig ha végül sikeresek lesznek, hamar ugyanabban a helyzetben találhatják magukat, mint a korábbi nagyok.</p><p>Érdekes helyzet, hogy válogatott baromkodások betiltásáról a józan, tisztességes döntéseket gyakran a közösségi oldalak maguktól, legalábbis közvetlen állami beavatkozás nélkül, civil nyomásra hozzák meg, az autoriter hajlamú kormányok pedig nem tartalmak betiltását, hanem a betiltás betiltását szeretnék elérni. Nehéz általános érvényű elképzeléseket egyáltalán megfogalmazni arról, milyen lenne az ideális állami szabályozás. Mit, milyen elvek alapján, milyen testületek szabályozzanak, egyáltalán jól járnánk-e azzal, ha a mindenkori, demokratikusan választott kormányoknak nagyobb beleszólása lenne? Az államoktól független közösségi média komoly fegyver lehet a diktatúrák ellen, de a demokratikus kontroll hiánya hosszú távon problémás lehet. Egyelőre az okozza a legnagyobb konfliktusokat, hogy a közösségi oldalak gyűlöletkeltésnek vagy álhírnek minősítenek és letiltanak elnöki megnyilatkozásokat, de egészen más probléma lenne, ha üzleti érdekből, vagy egy állam nyomására korlátoznának tartalmakat. Mi történne, ha kínai nyomásra magyar nyelvű cikkeket nem lehetne posztolni Magyarországon?</p><p>Még nehezebb globálisan érvényes elvárásokat megfogalmazni és ezeket valakinek címezni, a világ különböző részein más szabályok szerint működnek ugyanazok a felületek. Mi a teendő, és kinek van teendője, ha egy diktatúra nyomására egy országban nem jelenhetnek meg olyan hírek, amik máshol igen.</p><p>Mindenesetre akármilyen regulációk léphetnek életbe, az igazán fontos, kiélezett helyzetekben nem az általános szabályok lesznek érvényesek, politikai döntések fognak születni, ahogy minden idők legrosszabb elnöke is különleges elbírálásban részesült, amíg a világ legnagyobb hatalmú embereként nyomkodta a telefont.</p><img src="https://medium.com/_/stat?event=post.clientViewed&referrerSource=full_rss&postId=6de0405b46b1" width="1" height="1" alt=""><hr><p><a href="https://medium.com/szoval/komoly-n%C3%A9vtelen-g%C3%A9ppel-%C3%ADrva-6de0405b46b1">Komoly, névtelen, géppel írva</a> was originally published in <a href="https://medium.com/szoval">Szóval</a> on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.</p>]]></content:encoded>
        </item>
    </channel>
</rss>