Lusták vagytok vagy féltek?
ÖT SZABÁLY AZ ÖNÁLTATÁS ELLEN
A tudományos módszertan nem a tudományról szól. A tudományos módszertan a félelmek elűzéséről, a bizonyosságról, a valóság feltárásáról szól, az életünkről szól. Arról szól, hogy mennyire állunk biztos lábakon.
Ez azt is jelenti, hogy a tudományos módszertan egyáltalán nem a tudomány kiváltsága. Csak egy iszonyatosan biztonságos, erős megoldás az életünk, a tudásunk, a mindennapi biztonságunk, és a világgal fenntartott viszonyunk ápolására.
Nincsenek titkok. Csak a tudás van. És nem csak az akadémikus elmék számára. A mindennapi életben szembejövő tapasztalatok mindenki számára elérhetők. A boltban, a szavazófülkében, az orvosnál, az iskolában, a munkahelyen nap mint nap kell és lehet is érvényesíteni azt, amit a filozófia, aztán a természettudományok is átvettek úgy 300 éve, hogy néhány évtized alatt egyértelművé váljon: az ember képes arra, hogy megbizonyosodjon. Hogy megtudjon bármit, amit a világ jelent. A dolgok működése nem varázslat, vagy isteni csoda, legfeljebb ismert, vagy hamarosan ismertté váló szabályok alapján működő rendszer.
Ezért van az, hogy nem hihetünk. És itt most az istenhitről szó sincs. Itt azokról az életünket átszövő informális és nagyon is formális kérdésekről van szó, amelyek esetében sok ember egyszerűen lusta, hogy bizonyosságot szerezzen. És ők a többség, akik még mindig nem fogadták el, hogy lehetséges megismerni minden olyan választ, amelyeket a hétköznapokban ők megfoghatatlan, mások által hasból odavetett, esetleg sujkolt dogmákkal, szlogenekkel fednek el.
Pedig ma, 2014-ben van az az áldott pillanat, amikor az emberiség nagy része számára a tudás már nem valami távoli, drágán, vérrel és verejtékkel megszerezhető kincs. Ott van az ujjbegyünk alatt. Soha nem volt ilyen könnyű megismerni a világot körülöttünk. Mégis úgy tűnik, hogy az emberek soha nem voltak ennyire lusták, soha nem elégedtek meg ennyire a zűrzavaros hittételekkel.
Félünk a mikrohullámú sütőtől, de lusták vagyunk utánanézni, hogy mi a tök is az a mikrohullámú elektromágneses sugárzás, csak elhisszük, hogy rákos lehet tőle az ember. Félünk a betegségektől, de bele sem kezdünk a megismerésükbe, csak megvesszük a javasembertől a csodaszert. Félünk a bankoktól, de meg sem próbáljuk megérteni a több évszázad alatt kialakult pénzrendszerek működését, inkább hiszünk a konteógyártásban, ami az akár valós piaci működési hibákat is elfedi, mert a tudásunk nincs meg ahhoz, hogy észrevegyük a valós gondot. A világunk tele van kérdésekkel, problémákkal, amelyeket ignorálunk, helyettük gyártunk magunkak fiktív problémákat, nem létező veszélyeket és ártalmakat.
Get Mark Kotsis’s stories in your inbox
Join Medium for free to get updates from this writer.
Ha tudunk valamit, az egy dologra biztosan jó: nem lehet minket megfélemlíteni, nem fogunk elbújni, hogy mesebeli démonokkal hadakozzunk. Mert a tudás azt is jelenti, hogy eszköz van a kezünkben arra, hogy megoldjuk a problémákat. Igaz persze, hogy ha a kezünkben van a megoldás kulcsa a túlélésre, a jobb életre, a boldogságra, az egészségre, akkor a felelősség is a miénk, hogy használjuk a tudást. Lehet, hogy a rengeteg hívő valójában ettől a felelősségtől fél?
A tudományos módszertan, a tudományos zsargont félretéve 5 egyszerű szabállyal mindig a biztos tudás, a végleges, és megdönthetetlen tudás felé visz. Neil DeGrasse Tysontól lopom most ezt az öt szabályt:
- Kérdőjelezd meg a tekintélyt: egyetlen gondolat sem válik attól igazzá, hogy valaki azt mondja, még az én mondandóm sem. Gondolkodj önállóan.
- Kérdőjelezd meg magad: Ne higgy valamben csak azért, mert úgy akarod. Attól, hogy hiszel valamiben, az még nem lesz igaz.
- Tedd próbára az elképzeléseidet, szerezz bizonyítékot a megfigyelés és a kísérletezés által. Hiába imádnivaló egy elképzelés, ha jól kivitelezett próbán bukik el, akkor hibás. Lépj túl rajta.
- Kövesd a bizonyítékokat, bárhová is vezetnek. Ha nincs bizonyítékod, ne ítélj!
- És talán a legfontosabb mind közül: ne feledd, hogy tévedhetsz. Még a legnagyobb tudósok is tévedtek időnként. Newton, Einstein, és más nagy koponyák is a történelemben. Mind követtek el hibákat. Naná, hiszen emberek voltak. A tudomány éppen arra való, hogy megvédjük magunkat és a többieket az önáltatástól.
Vagyis nincs ember, aki tévedhetetlen. A tudásunk, amit iskolákban szerzünk nem attól bizonyos, mert egyetlen zseni bedobta azt a közösbe. Attól biztos, mert sok ezer hozzánk hasonló ember tesztelte, próbára tette, bizonyította, igyekezett cáfolni, és a tudásunk ezen morzsái minden próbát kiálltak. És még ez sem teszi őket 100 százalékossá. Mert jöhet újabb ezer ember, akiknek sikerül tisztességes és alapos próbák során kiderítenie, miben tévedünk a XXI. század első negyedében.
A tudományos módszertan forradalma nem attól nagyszerű immár három évszázada, hogy mindenre választ ad. Hanem attól, hogy a válaszai jók. A legjobbak. És ezeknek a válaszoknak a segítségével arról is információt szerezhetünk, hogy mennyi mindent nem tudunk. És nem azért mert nem tudhatjuk, csak egyszerűen még nem tartunk ott. Pedig nem kis részben az tesz minket emberré, hogy már szeretnénk ott tartani.









